Nagy kő zuhant...

Éppen túl vagyunk a minden hónap végén esedékes orvosi/védőnői viziten, és igenigenigen, nagy kő zuhant, és segítettetek, hogy a kő is, meg e nap is szép legyen, és bebizonyítottátok, hogy fölösleges (kő)táblákkal, láncokkal, bezzegmarcikkal foglalkozni...és...és...és:)...a lényeg, hogy minden 'kevesetesznek' aggodalmam ellenére testben is viszonylag szépen gyarapodtatok egy hónap alatt! Tamás 7100 gr és 71 cm, Levente termetre még mindig sudárabb, hiszen csak 6910 gr, de 71 és fél centiméter! Ahogy megpillantotta őket a doki bácsi, mondta, hogy itt semmi tennivaló, mehetnek is, mert azt tanulták anno, hogy mosolygós kisbaba egészséges:).....ti meg egyenesen nevetgéltetek! Summa summarum, szakértők szerint is: gyönyörű, eleven babák vagytok, érzékeny, de most újra szép bőrben. (Ha valaki idetalál Fumago keresőszóval, annak üzenem, hogy nekünk bevált a kence, sokat javított kisfiaink hiperérzékeny, atópiás dermatitisszel is meggyanúsított bőrén!) Tamás talán mozgásilag picit siet, az se lenne baj, ha még nem foglalkoztatná ennyire a felemelkedés. Levente sem akart lemaradni a szereplésben, ő egy változatos monológgal lepte meg kis közönségét....tehát továbbra is mintha ő lenne a nagy(obb)dumás. Magunknak azt azért még lejegyzem, hogy Levente is mászik / felkapaszkodik, ha sikerül eléggé motiválni (pl. hogy megkaparintsa a D vitaminos üveget), Tamás is csakmondjamondja, ha olyan kedve van. Végülis egyformák...:)

Tóbarát

Hol volt, hol nem volt, a Köves patakon innen, és a Bombaplaccon is túl, volt egyszer egy erdőhöz simuló, mélyzöld tükrű, szelíd tó. Az a tó arról volt híres, hogy nagyon szerette a kék szín minden árnyalatát és a gyerekeket. Történt ugyanis, hogy nagyon régen, mikor még igazából meg se született, két iciri piciri ikrecske gyakorta járt arra, és egyre csak várta, leste mi kerekedik ki a mély, nem túl barátságos gödörből. Az erdő melletti tó együtt nőtt az ikrecskékkel, mindhárman sokat változtak hétről hétre. Igen ám, de a kisfiúk mintha hétmérföldes csizmácskákban lépegettek volna, sokkal gyorsabban cseperedtek, tavacska mintha más lépték szerint készülődött volna az Életére. Egyszer egy szürkéskék áprilisi alkonyatban a fiúcskák már beszéltek is hozzá. Sürgették Tóbarátot, hogy le ne maradjon, hiszen együtt kellene felnőni, egymást tanítani, játszani, örülni, vigyázni egymásra...de a tópalánta nem válaszolt. Ki tudja...talán nem szerette volna kiábrándítani a kis embereket?! Ő nem sietett sehova. Nyújtózott egy nagyot - mint az ikrek pici baba korukban - és lehunyta szemeit, mintha ügyet sem vetne a feje fölött izgatottan halandzsázó kisfiúkra. Hiszen tudta, hogy hosszú évtizedek múlva is gyakran csodálhatja majd magát az ismerős, kékbe játszó szempárok tükrében.

Házon kívül

Már hónapok óta fontolgattuk, hogy mikor is kellene felkerekedni, és elindulni a Bakonyon is túl...tágabb világot látni a fiúcskákkal. Szerintünk most szombaton épp ideje volt. Kicsit tartottunk tőle, hogy kisfiaink majd nem osztják a véleményünket, de fölösleges volt minden aggodalom, mert igazából gáláns úriemberek voltak, végig, mindenhol, mindenkivel. Bár a szóbeszéd szerint kirándulásunk legvégén az unokanővérkének azért elég határozottan jelezték, hogy merre kell keresni az ikergyermekek istenét. Összességében meglepően jól kezelték a felnőttek közeledését (konkrétan: elbűvöltek mindenkit), és örömmel vették az új kihívásokat, a szokatlan környezetet. Olyannyira, hogy még az alábbi barnamedve láttán sem fagyott arcukra a mosoly:) A sok komédiázásba elegyítettünk egy keveset a könnyezős műfajból is, pedig másodszülöttemet is csak a kíváncsisága meg a gravitáció törvénye vitte előbbre, majd hirtelen kicsit lefele...szerencsére csak az ijedtség, a szentségelés volt nagy. Meg a zenekar, és a medve is...meg az elhatározás, hogy hamarosan mehetünk másik haza, Erdélybe is, hiszen velük lehet mindenhová, bármikor...ha együtt.

Oroszlánszívű Tamás

Untitled from aira manna on Vimeo. Oroszlánszívű Tamás

Kúszómászó és Fordulmordul

Nagyon várjuk a nyarat. Nem, nem a szeszélyes, pontosabban hideg áprilisi időjárásból lett elegünk, hanem egyszerűen szeretnénk megszabadulni az ún. átmeneti (tehát vastag, vagy rétegelt) göncök oroszlánrészétől. Leventén újabban szinte lehetetlen pelenkát cserélni, tudniillik még le se teszem a pelenkázó alkalmatosságra, (de lehet az bármilyen vízszintes felület) és máris pördül egyet a tengelye körül, és egy szempillantás alatt már hason fekve vigyorog. Ha próbálom megakadályozni e műveletben, akkor jön a sértődött morgás, ami villámgyorsan átcsap irdatlan jajveszékelésbe. Hiába minden szép szó, maci, csörgő, figyelmét elterelő manőver, csak az olyan egyáltalán nem gyerekjátéktól illetődik meg egy-két percre, mint a D vitaminos üvegcse, gazdaságos kiszerelésű törlőkendők, illetve különböző tégelyek, dobozok, újságok. Igazán elszegődhetne hozzánk egy Forma1 futamokon edződött, profi gumicserélő csapat. Annál is inkább, mert Tamásom is startolt a mászásban. Napról napra egyre szaporábban és lelkesebben mászik:), sőt...a kiságy rácsaiban kapaszkodva térdre áll, és úgy kiabál meg integet fűnek-fának. Hab a tortán, hogy a fürdetést, pancsolást mindketten kifejezetten imádják, és rettenetesen dühösek lesznek, mikor 'vége-locsi-pocsi' címen kiemelem őket a kádból, és próbálom őket valahogy gatyájukba rázni. Ember legyen a talpán, aki a vérig sértett, rugkapáló, végre talán éhes is, bömbölő kis törpéket szalon- és vacsoraképessé teszi. Valami azt súgja, hogy jóval hamarabb lesz egyszálvalamiben is izzasztó meleg, mintsem babysitterkedő társulatnak jelentkezne a valamikor Forma1 versenyautókat gumizó szuper csapat. Sebaj, egy-két hónap, és kevesebbet kell majd öltözni / vetkőzni, sőt...erdőben elég lesz majd az ágyékkötő, meg egy fűszoknya is, az ikrek meg naphosszat pancsolhatnak a Bitvában. Végsősoron, ott és akkor már a gyorsaság sem fog sokat számítani, hiszen valamelyiket úgysem érem majd utol :).

Ikreskérdés

A leggyakrabban elhangzó kérdés az egyformákkal kapcsolatosan az szokott lenni, hogy előfordul-e, hogy a kedves anyuka összetéveszti őket? Ki burkoltan, ki köntörfal nélkül, egyből nekem szegezve, embere válogatja. Elsőként mindig szemügyre veszik az ikreket, látom a szemükben a rácsodálkozó, naaagy felismerést, hogy jééé hát ezek egyformák:), utána a kapaszkodót kereső elbizonytalanodást, és innen már csak vérmérséklet kérdése, hogy mikor hangzik el az ominózus kérdés. Ismeretlenektől púr kíváncsiskodás, ismerősöktől már önigazolás is, hogy lám, lám...ha még az édesanyjuk is.... Mert bizony ő is. Egy-két alkalommal előfordult, hogy fölcseréltem őket. Legtöbben ezt hangos, megkönnyebbült naugyeugye kárörvendezéssel nyugtázzák. Vannak ritka kivételek is, mint minap a nagymamátok volt, aki egy keresetlen, önfeledt gesztussal csak hirtelen nevetve átölelt, mikor tamáskodtam kicsit Levente előtt? Vagy fordítva? :). Úgy tűnik a nemük, és a tény, hogy egypetéjűek az hét hónap után már olyan világos, mint a Nap. Kéz a kézben, egyformán a férfikorba léptek volna már, vagymi?!:) Ami viszont engem lep meg: jobbára pont a többgyerekes anyukák kérdezgetik gyakran, hogy hogyan bírsz kettővel egyszerre? Persze, el tudom képzelni, hogy másmilyen lehet ha 3, akár 4 gyerek is van, de orgonasípokhoz hasonló a felállás, meg hát nem is 'egyformák', de hát ők is tudnak azért 'egyszerre lenni'!!! Nem?! Sőt, az az érzésem, hogy ilyen szempontból könnyebb 'egyszerre jól lenni'- jó esetben – az azonos bánásmódot / foglalkozást igénylő ikrekkel, mint a fejlődés és szükségletek más-más lépcsőjén álló csemetékkel. Igaza van Métnekinek, azért mégis felháborító, hogy az én ikerpáromnak is - a 21. századi orvostudományra, klónozásra, bioetikára, morálra és társaira fittyet hányva, csak úgy, maguktól - sikerült megismételni a megismételhetetlent...ha csak látszatra is:). :

Valami ilyesmiben gondolkodom

Hét...

-szépségeim hetedik hónapjuk legelején, de úgy általában e hétvégén sem voltak hétalvók....de száz szónak is hét...bocsánat egy a vége, és minden kirándulásba belefért egy kis szendergés:

Kedv és Kedvtelen

Ma lábbal sem lehetett Tamás kedvét járókába tiporni. Levente ellenben egy zsörtösded volt egész délután.
Untitled from aira manna on Vimeo.

Helyesbítés

Belátom, tévedtem...egy órányi csomagolás nem gyerekjáték.

Bizony nehéz a csomagoló munkások élete.

Gyerekjáték

Tudom, hogy imádják az olyan nem-is-gyerekjátékokat, mint a kék zacskó csíkokra szaggatva, meg az ásványvizes palack, benne színes pálcikával, de ha sejtettem volna, hogy ennyire élvezik a törésmentesítőként használt légpárnácskákat, akkor a kiságyukat is ezzel béleltük volna ki:). Egyelőre a gyönyörű, színes könyvecskéket - gyermekkorom néhány kedvencét rendeltem meg nekik, amelyek az én időmben még a csempészáru kategóriába tartoztak:( - hanyagolják, viszont a prózai púpos tasakokat olyan élvezettel és buzgalommal gyűrögetik, csapkodják, hogy öröm azt nézni!

És tényleg szép

Ma már virágzik az ikrek kedve. Általuk én is. Így kezdték a napot:

Szép holnap

Évek múlva már csak apró hegek jelzik a tegnapi nap tragédiáját duplapa dolgos kezén, de ma még mint egy rossz árnyék, folyton ott volt a nyomunkban, belengte az egész házat. Rettenetesen megijedtem, és általam gyermekeim is. Sokat bújtunk össze hármasban, ez segített. Újabban (lassan egy éve már) nem tudom, nem akarom 'megérteni' (pontosabban gondolkodni rajta) az ilyen sunyi és ostoba tragédiákat. Ezért nem is vagyok hajlandó belegondolni, sem felkészülni, hogy 'de-bizony-anyaként-két-éppen-bontakozó-életecskével-fog-történni-sok-minden...'! Nem biz'a. Ilyen esetekben csak egyetlen mentsvár marad: összebújni jó szorosan, és nem engedni el egymást. Holnap már négyesben, és nem engedjük el egymást. Jaj...és valamelyik szép holnap megígérhetnétek, hogy nem lesztek favágók, sőt, körfűrész közelébe is csak a Bakonybéli Erdők házában, s hasonló helyeken merészkedtek:)!

Finomvegyeseim

Ikerpárunk Tamás felét napok választhatják el csak a fürge-gyerek-lábak-hipp-hopp-tól, Levente szerintem hamarosan megszólal édes anyanyelvünkön is. Az arabnak valami archaikusabb változatára nagyon rááll a szájacskája, mert – a számomra – 'halandzsa' szókészletéből az 'álláhhállá'-t sikerül a leggyakrabban kihámozni, és hát Levente lehetne az ő prófétája! Viccen túl...tényleg varázslatos ahogyan átszellemülten gurgulázza, mint egy pöttöm imám:), ilyenkor kicsit mindig visszaröpít a mesés Kis Ázsiába. Ennél sokkal látványosabban már csak az öntudatuk, és ak(zs)arnokságuk és a kíváncsiságuk szárnyal. Szerencsére a kíváncsiságukat egymásra is árasztják. Ilyenkor bámulatba ejtően eljátszadoznak egymással, simogatják, tapogatják, lökdösik, ízlelgetik egymást, utóbbit szó szerint:)! Mintha minden másról megfeledkeznének, és újra egyek, csak egymásnak lennének.(Pedig igyekszem nem misztifikálni ezt az egypetéjűséget:))) Az alapvető ok-okozati összefüggésekkel már jó ideje tisztában vannak. Pl. tudják (ajjaj, de még mennyire), hogy ha a színen megjelenik egy intenzíven rázogatott cumisüveg, akkor csak úgy kell tenni, mintha enne az ember gyermeke, és az biztos minimum 20 perc ölbefészkelődést jelent!!! Nem, dehogy lakmározást, dehogy nyugodt táplálkozást....hiszen már egy jó hete annyit esznek mint 3 hónapos korukban. (Tudom, hogy normális ez is babáéknál, meg vannak periódusaik, hogy kevesebbet esznek, különben meg szépen fejlődnek, talán a szokásosnál elevenebbek (védőnői szak- , és széles családi / baráti kör empirikus véleménye), izmosak, meg amúgy sem tetszenek a nagyon hurkás babák...de akkor is.) Arra is rájöttek, hogy a fejük fölött elérhetetlen magasságokig felkötözött, színes, zenélő forgó ha néma és mozdulatlan, és nem pattan valaki Nagy ember, hogy fölhúzza, elég megrugdalni jó erősen a járóka rácsait, és máris ki lehet csikarni a műanyag nyulakból egy kis mozgást és hozzá hangot is! Ha már rángatni, meg letépni nem lehet, ugye... . Bizonyos, eddig jól bevált rituálékat már föl is rúgnának, lázadnak ellenük. Kinőtték őket, mint a kis kádjukat. Pl. reklamálnak, ha vége a fürdésnek, reklamálnak, ha esti villanyoltás van, és ők - természetesen - nem fáradtak, hanem játszanának még, és azt különösen nagy pofátlanságnak tartják, hogy olyankor lábujjhegyen nyakfejbehúz:)...és próbálunk kisomfordálni a szobájukból.

Születésnapjára

Április 11

A talló kalászait hányva

S a verebek közé belesvén

Nagy szél kapott föl egyszer engem

Hirtelen, áprilisi estén.

.

Gyerekeit kereste arra

S engem talált ott épp az utban.

Bömbölt, örült s én mosolyogva

Rengeteg mellén elaludtam.

.

Vitt falvan, földeken keresztül,

Meghempergetett jó sárosra,

Cibálva és kacagva vitt egy

Pesti, csatakos külvárosba.

.

Az uccán vídám jasszok lógtak

S még vidámabban verekedtek,

Kiabáltak, kiabáltunk és

A jasszok végül berekedtek.

.

Mondom, valami nagy ünnep volt,

A hívek templomokba mentek

És reszketve, szomorú kézzel

Áldották őket meg a szentek.

.

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt

A szívekben nagy, esti béke.

A gyilkos végzett emberével

S úgy menekült, kalaplevéve.

.

Reménységnek és tulipánnak

Kicsikis deszka alkotmányba

1905-ben ígyen

Iktattak be az alkotmányba.

.

A kártyás munkásnak fiúként,

S a szép, ifjú mosóasszonynak,

Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,

Fejkendőbe kötözött gondnak.

.

A szegényasszony rég halott már,

De fiát a szél el nem hagyja,

Együtt nyögünk az erdőn éjjel

S együtt alszunk el virradatra.

.

József Attila (1925. ápr. 11.)

Boldog születésnapot, Attila!

Fák, csillagok, állatok és kövek

IMA A GYERMEKEKÉRT

Fák, csillagok, állatok és kövek,

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tõlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek õket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, õsz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Kináld õket gyümölccsel, almafa,

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fû, kõ, légy párna a fejük alatt.

tanítsd õket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élõ és holt anyagok,

tanítsátok õket, felhõk, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.

De tûz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tûz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tûz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek!

Szabó Lőrinc

Nem hiába lüktetett ma ez a vers bennem...délutáni erdei sétánk közben volt szerencsénk találkozni gyönyörű fákkal, virágokkal, állatokkal, kövekkel. Megbízhatatlan, rossz ember helyett pedig egy peckesen lépegető gólyával és egy vadkacsa párral találkoztunk, de az is lehet, hogy ikrek voltak...soha kellemetlenebb találkozásokat! Brendnyű hordozó alkalmatosságainkat egyből nehéz terepen tehettük próbára, és úgy tűnik, beváltják a hozzájuk fűzött kétoldali szép reményeinket. A fiúcskák végre csünghetnek rajtunk séta közben is, úgy, hogy elég a terepre, tájra, egymásra figyelni, nem kell attól tartani, hogy a Perpetuum Mobiled kiröppen karjaid közül. (Igazából egymás ősbizalmát ápolgatjuk ilyenkor is...de psszt....kényes dolog e bizalom!) Adott 2 Ergo, meg 2 imádnivaló belevaló, tehát már csak erős hátak, vállak, karok, csípők kellenek, hogy akár 20 kilós korukig tudjuk őket így is testközelben, ahányszor csak lehet. A két kis trió olyan szépen bizonyított az erdei ösvényeken, hogy hazafele a csodacibabók szunyókáltak is egy jót, Tamás egyben bebizonyította, hogy az alvó kapucni (!!!) nem több nyereség / eladhatóság jegyében kitalált fölösleges cafrang, hanem egy ilyen pici finom ficsúr kényelmét, és (fej)zökkenőmentes bóbiskolását biztosító fölöttébb szükséges zseniális találmány.

Változatok délutáni ritka pillanatokra:

Közérdekű

is lehetne e közlemény: nem szeretjük a főzeléket. Egyik főzeléket sem szeretjük. Ha van benne sütőtök, esetleg megesszük, de továbbra sem szeretjük. Ajándékba soha senki ne hozzon / ne főzzön nekünk főzeléket! Meg egyébként se. Tudják: ki mit főz, ugye...mert különben toporzéközön lesz! Inkább nem eszünk semmit, skész!

Hábűűű és egyebek

Újabb komoly - egyik látványos, másik inkább hangzatos - lépéseket tettek a fiúcskák az evolúciós létrán. Tamás mostanság előszeretettel rugózik hosszú perceken keresztül... NÉGYKÉZLÁB:). Levente inkább a beszédközpontját pallérozza. Ő sokkal hosszabb ideig bírja a hangszálai rezegtetését, háromnegyed órát is képes töretlen lendülettel és élvezettel sikongatni, rikkantgatni, tremolózni. Ha Tamás is bekapcsolódik, már most nehéz túlharsogni őket. Egyelőre a há és dé hangok iránt éreznek különös vonzalmat. Vannak már saját szavaik is, az én kedvencem a hábűűű. Nem hajlandók elárulni, hogy mit is jelent.

Varró Dániel: Nyúl tavaszi éneke

Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen,

és ősszel minden oly riadt,

és télen sűrű, lassú ködben

dideregnek a nyúlfiak.

Tavasz, te cuppanásnyi szikra,

ha tappancsod a sárba lép,

vidorság száll a kis nyuszikra,

s megédesül a sárgarép'.

Bajuszt pödörsz a napsugárból

s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.

Ó, jaj, tavasszal szép a zápor,

és sokkal később alkonyul.

Csak ők, szöveg nélkül...

Levente

Tamás

Vannak napok

...amelyek egyszerűen nehezen indulnak, bár soha nem volt ilyen gyerekjáték átlendülni a holtpontokon, mint manapság. Az érdem igazából nem az enyém, hiszen csak annyit kell tennem, hogy nyúzottan, bedagadt szemekkel átbotorkálok a gyerekszobába és elsuttogom a varázsszót, hogy 'jhóóreggeeltgyönyörűim”...és olyan mosoly fakad az arcukon, mielőtt még egyáltalán meglátnának(!!!), hogy táncra perdül a legparányibb sejt is bennem.

És mégis bolonddá tették mind a kettőt

Jut eszembe, tegnap este mégis megvicceltek a csodafiúk. Pedig a tejpép is a hagyományos, jól bevált volt, az adag is a szokásos. Éppen befejeztem Tamás etetését, mikor diszkrét öklendezéssel jelezte, hogy odabenn a Humana nem találja helyét, és az egészséges böfögés helyett az utolsó kortyokat hirtelen visszaköpte az ölembe. Segítségért kiabálok, hogy apa vegye már át a gyereket, és mentsük rajta és a hálószobában a még menthetőt, de közben kiabál az apja is, hogy gyereee....segíts, mert Levente is köpött egy hatalmasat, és legalább a gyerek ne legyen tetőtől talpig ragacsos. Nem hiába harcolok, hogy lehetőleg mindig, mindenből egyformán jusson nekik, látom a humorban nem ismernek tréfát ők sem, és megtanulták, hogy fő az igazságosság:). Végülis jó mérleggel zárult az este, négyből csak háromnak kellett átöltözni. Lesz ez még így, hogy a dedek bolondjaikat járatják, pontosabban ugratják...:). Viccen túl azért még éjfél után is azon gondolkodtam, hogy ezek a fiúcskák valahol, valahogyan még mindig egyek. Ijesztően csodaszép megfoghatatlanság ez!

Most látom hány óra....

Nahát, én meg csak most látom, hogy még jó 20 perc erejéig bolondok napja:), mi meg egész nap hol komolykodtunk, hol kertészkedtünk, pedig...

Április bolondja,

felmászott a toronyba,

megkérdezte hány óra,

fél tizenkettő,

Bolond mind a kettőőő:)

Még kinek inge...?:)

Jó órában legyen írva...

Leventétlenségem azért volt különösen aggasztó, mert nem erdőben sétálni, hanem gyerekgyógyásznál volt az apukájával. Régebbi bejegyzésben volt szó róla, hogy lágyéktáji sérv gyanúja áll fönn elsőszülöttemnél, akkor az a Csúnya napok alatt eltűnt, most viszont egy Mégcsúnyább ólálkodik kisfiússága tájékán. 14.23-ra kiderült, hogy - betűzöm:) - funicularis hydrocele-vel állunk szembe', csak küllemre csúnya, amúgy ártalmatlan és fájdalmatlan a terime. A jó hír: "sérv nem tapintható"....no és ezt üzente UH Őfelsége is. Kellett ez a megerősítés, bár minden idegszálam azt súgta, hogy nem lehet baj, ez a gyerek sem úgy néz ki, mint akinek fájna valamije. Bármennyire is népszerűek voltunk a pápuai (u mint a p...., pontosabban az anyaországi egészségügy helyzete, bár nem akarom bántani ezzel a pápuákat:) kórházak folyosóin, rendelőkben...mi többet nem megyünk egyhamar arra. Remélem. (Sajnos az atópiás jellegű bőrérzékenységük újból előállt. Bár most a gyerekgyógyász is megerősítette azt az álláspontot, hogy vegyítve a szteroidos krémek is nyugodtan használhatók kisbabákon, én nem vagyok hajlandó kenni velük. A csokis pép mellé kerültek ezek is, a tiltólistára. A gyógyszertári fürdető, Babe Omegája mellett most próbáljuk a kutyaharapást a szőrével is...konkrétan egy homeopátiás kencével ápolgatjuk az érintett felületeket.)

Leventétlen

Hat hónapja, egy hete és öt napja, hogy csak az egyik gyerekem velem. Két-három óra erejéig Levente hiányzik itthonról. Hiányzik. Rossz érzés.