Folyt. köv.

most csak picike dióhéjban, ugyanis elég borzosak a kedélyek a szomszéd szobában. Talán a 30 fokos hőség, talán egy újabb fogacs törne ki, talán összevesztek valamin...? Hiába kérdem, 'mi-baj-gyönyörűk?', csak dacosan, ráncolt homlokkal, sértődötten tesznek-vesznek, néha panaszosan ki-kifakadnak. Anyjuk-fiúk:). Tegnapelőtt megint hivatalosan mázsáltunk, újból meghízták a havi negyven dekájukat a kis fényességevők. Ez azért örvendetes és bíztató. Aggodalmaskodó anyai szívem a nemesznek-nemnőnek helyett valami komolyabb aggódnivalót kell keressen magának. Apropó.....fogacsok, kétfejenként számolva van nyolc darab foguk:). Nem, nem csak dísznek, vagy mert úgy illik, hanem használják is őket. Már nem csak a keményfát rágják meg, hanem a kekszet is. (Zárójelben és jó órában legyen írva, egyelőre sokat nyelnek félre(?), legalábbis ezt a következtetést vontam le abból, hogy ilyenkor gyakran kezdenek köpködni, prüszkölni, néha tikkadozni. Bár az is lehet, hogy csak így követelik azt az új, világra való rálátást, amelyet csak ilyenkor tapasztalhatnak: két lábukat megragadva, hirtelen a magasba lendítem őket, hintáztatva, rázogatva). Fürdetésük is érdekesen alakult az utóbbi szűk hónapban. A babakádat hipp-hopp kinőtték, a felnőtt méretű kádban való fürdetéshez kellene még legalább egy logisztikus, lévén, hogy a fiatalurak lakosztálya más szinten van, mint a nagy kád....szóval, új, nagyobb kiskád helyett kitaláltam, hogy 'fiacskák-mától-fogva-zuhanyozás'. Dehogy kényelmi szempontok miatt! Sokkal egészségesebb, nem beszélve arról, hogy nekik is vigyázniuk kell a Föld vízkészleteire. Szerintem megszívlelhették a Foldbarátkozós érvelésem, mert szeretnek zuhanyozni:). Spártai módszereinket és a harminc fokokat enyhítendő, beszereztünk egy pancsoló alkalmatosságot, és újabban minden nap kárpótoljuk őket egy délutáni kiadós lubickolással.

Tamás

Levente ad egy kis finom támogatást a fűnek

Nye-nyee-nyeee, ti ott, ahelyett, hogy...

Kerti párti

Untitled from aira manna on Vimeo.

16 hónaposak

Bizony, ha számítjuk az igazi burokban töltött időtök is, több mint tizenhat hónapja vagyunk együtt! Dinnyehéjban következzék, hogy mennyi mindent tudtok jó nyolc hónaposan. Teljességre volna igény, csak hát az időm morzsálódik szét, ugye. Talán nagymozgásban fejlődnek a leglátványosabban. Nagyon ügyesen, gyorsan, lelkesen és viccesen tekernek négykézláb. A fölállás már rég nem kihívás, szempillantás alatt föl-leül, guggol, rugózik mindkettő. Ha van mibe kapaszkodni, és nagyon meg akarnak kaparintani valamit, egyszerűen (gyakran előfordul) fogják magukat és odabotladoznak. Legújabb szenvedélyük a fiókok ki-be húzogatása, illetve tartalmuk 'átrendezése'. Ez kicsit nagyon meglepett:), azt hittem e szenvedély csak olyan egy éves koruk környékén / után ejti rabul a babákat. Szeretnek hintázni, bár kicsit mintha zavarná őket a kötöttség. Kézzel-lábbal jelzik, hogy inkább maguktól repülnének. Tamás fogódzkodás nélkül, magabiztosan és hetykén ül, mint egy katonatiszt, közben mindkét kezében játék, és kalapál, dolgozik. Ilyenkor én is mindig irulok-pirulok a tartásomon, és gyorsan kihúzom magam:). Leventémnek üldögélés közben fél kézzel még támaszkodnia kell. Gondolom nem tetszik neki, hogy csak fél keze szabad, ezért inkább a dolgok mellé hasal, hogy ő is két kézzel ragadhassa meg a világot. Továbbra is ő az óvatosabb duhaj, szívesen szemlélődik, bíbelődik a részletekkel. Gyakran kaptuk rajta már olvasáson (elmélyülten leporrelót lapoz), sőt....olykor énekel is, magának meg a testvérének. Mintha finommozgásban Levente vinné a pálmát. Az apró dolgok felcsippentése még egyiküknél sem az előírás szerint működik, de megoldják. Meglepő pontossággal és hirtelen tudnak fölkapni olyan apró tárgyakat, mint pici papírgalacsin. Ja...és vérbeli illuzionisták, mert ha nincs nagyon (száj)résen az ember, gyorsan el is tüntetik azt az apró valamit. Galambbal ugyan még nem próbálkoztak, de nem olyan gyerekek ezek, akik csak úgy várják a sültgalambot:). Finommozgás terén nagyon jó kis gyakorlatsort fejlesztettek ki maguknak: szempillantás alatt elkapnak és megkapaszkodnak olyan lehetetlen dolgokban, mint lelógó gatyamadzag, elszabadult hajtincsem, apjuk lábszőrzete, stb. Szociális viselkedésük: született társasági szívtiprók, a négy éves unokanővérke szeszélyesen féltékeny is, általában vagy szó szerint elmenekül köreitekből, vagy kisajátít magának, hogy csak ő játszhasson veletek. Szeparációs szorongásnak a legcsekélyebb jeleit véltem fölfedezni, akkor adták csak jelét, ha amúgy is nagy bánatuk volt (pl. ínytépő fogacska). A lényeg a lényeg: lehessenek ölben, hordozzák, emelgessék őkelméiket minél többet, nemre, felekezetre, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Azt viszont mindig jelzik, ha elfáradtak és visszavonulnának lakosztályaikba...két kis kékharisnya:). Az igazi bulik úgyis zártkörűek, két VIP vendéget tűrnek meg maguk mellett, az egyik Zanya névre, másik Zapa névre ugrik:). Tisztában vannak olyan alapvető ok-okozati összefüggésekkel mint: ha megnyomom a piros gombot, énekel a doboz, ha meghallom a kukucs szót, akkor jó kis duhajkodás, rötyögés, izgalmas ijesztgetés kezdődik, Tamás: ha rámászok Leventére, és meghúzom a haját, anya pillanatok alatt itt terem mellettem...és csak addig kell elengedni, míg sikítja, hogy kisfiamneeeee, Levente: ha hirtelen, élesen felsikítok, akkor anya rögtön itt van, mert azt hiszi Tamás újból molesztál, és hiába látja, hogy nem is, mert ha elég kitartóan emelgetem a karjaim, és azt a bizonyos arcot vágom, úgyis fölvesz...utána már csak az átható húúúezodakozmált szagot kell elviselni....stb. Magyarul is kiválóan értenek már: rúgj, gyere ide, gyönyörűűűűű, neeeee, baba, áááá-vitamin, add ide, fogd meg, kukucs....ezeket mind-mind értik:). Ami étvágyukat, étkezési szokásaikat illeti: döbbenetes, de még sosem ettek pörköltet, vagy töltött káposztát:). Nem különösebben finnyásak, de szerintem továbbra is keveset és szeszélyesen esznek. A szokásos (mindenféle tejpép, tápszer, házi koszt, Kecskeméti koszt) eledeleken kívül kóstolták - egy-két - falat erejéig - a következőket: babakeksz, kifli, kenyér, húsleves, zsíros morzsa, joghurt...khmm...csoki. (Szerk. megj. így is alakulhat a hozzátáplálás, ha a gyerekeknek csokoholista az apjuk, nagyanyjuk meg zsigerből, tapasztalatból és nem táblázatokból, könyvekből nevelő nagyi). Hivatalosan öt az étkezések száma. Gyakorlatban egész más. Napközben igencsak kiszámíthatatlan a tartalom és a mennyiség is. A reggelit (kb. 220 ml tejpép/tápszer) és a tízórait / desszertet általában megeszik azért (a lényeg, hogy az mindig pépes-édes valami:), az ebédet (150-180 ml. húsos, zöldséges, rizses valami) ritkán eszik meg mind:). Az uzsonnát általában nem eszik meg, talán felét se, legyen az bármilyen állagú, bármilyen ízű. A biztos pont, amiből rakosgathatnak magukra továbbra is az az esti cc. 240 ml tejpép, újabban babagrízzel dúsítva. Napközben ügyesen esznek kanállal...khhm...ügyesen ennének, ha egyeznének az elképzeléseink a ki-kit etet kérdéskört illetően. Hiába minden trükközés, mondóka, figyelemelterelés, katonák, repülők, éhes koboldok hada, kanalakkal lefoglalt kezecskék, előbb-utóbb úgyis magukhoz akarják ragadni a tényleges irányítást. Ellenszegülést észlelve üvöltenek, és inkább nem esznek. Egyem meg én:). Az utolsó kétségbeesett próbálkozás a cumisüvegbe csempészett maradékok ikrekbe könyörgése is lehangoló képpel záródik: piszkos cumisüveg-, gyerek- és ruhahalmaz, ragacsos környék. A víz ízét természetesen nem szeretik, viszont jó móka a nyakon legördülő hideg vízcsepp. Ha Tamást itatom, az addig békésen olvasgató Levente is hirtelen felpattan, odafurakodik, és máris hárman vívunk közelharcot a vizespohár fölötti uralomért. Bár a torkukon sok víz nem folyik le, de az egész környék tocsog a vízben....és ez valamiért nagyon tetszik nekik :). Szerintem azt a következtetést vonhatják le, hogy ez valami újfajta, szolid kis fürdés:). Időmorzsák elcsipegetve, ikreim villonganak a rácsok mögött. Folyt. köv.

Cváj viccmánn

Azt hiszem szereztetek egy nagyon jó barátot magatoknak, no meg két csapásra három darab pompás rollert is!!! Kezdetben cváj kinder, cváj roller volt az alapelv, de egy órácska leforgása alatt kaptatok egy harmadikat is, hogy legyen tartaléknak...de az is lehet, hogy a barátotok csak észrevette Zanya szemeiben a csillogást:). Mindenesetre fölkészítettem apátokat, hogy igencsak nagy az esélye annak, hogy a harmadikon majd én száguldok utánatok, szezonális szomszédaink legnagyobb döbbenetére. Zapa szerint tartózkodnom kellene az ilyesfajta őrültségektől, mert a szomszéd Z. bácsi azon nyomban kihívná a mentőket:). Persze, tudjuk jól, hogy ő is csak irigységből tenne ilyet! Biztosan neki sem volt funrollere. Az az érzésem, hogy sokat fogunk még hallatni ezekről a járgányokról, addig is következzék egy kis ikrekkel tűzdelt hajtányos ízelítő:
Untitled from aira manna on Vimeo.

E barátság pedig megér egy külön bejegyzést, a lényeg, hogy nagyon egy - önfeledt - nyelven beszéltek mindhárman. Jó együtt látni bennetek.

Erdő mellett nem jó lakni...

sok fát ugyan nem kell hasogatnotok, ott van arra a körfűrész, ugye...khhm. Amiről nem szól a nóta: erdő mellett az ember gyermeke akár pont nyolc hónaposan is összeszedhet olyan csúnya élősködőket, mint a kullancs! Tegnap este a hófordulót is ünneplő, részletes beszámoló helyett a kullancsos szakirodalmat forgattuk át, fölöttébb zaklatott állapotban. Tamás féle térdhajlatban bujkáló alattomos kis dög rendesen feldúlta az életünk...leginkább ez a bizonytalan várakozás és tehetetlenség emészt föl, hogy igazából nem tehetünk semmit, csak reménykedni, hogy nem jelentkezik valamelyik nyavalya tünete 1-2-3 hét(!?) leforgása alatt. Pontosan egy hete tisztáztam le még egyszer a védőnővel, hogy mikor lehet a kullancs által terjesztett agyhártyagyulladás elleni védőoltást beadatni...csak ha betöltötték az egy évet. Az egyetlen + oltás, amelyhez szigorúan ragaszkodunk:(. Szóval, lehet bizakodni, hogy hetek múlva ezen csúnya eseménynek csak a naplóban marad nyoma. Meggyőződésem, hogy Tamás nem véletlenül született burokban:).

Dolce vita!

Szép májusi vasárnap, bár kissé szomorkásan indult, de megemberelte magát az idő, s ha strandolni nem is volt igazán alkalmas, azért fürdeni elmentünk a termálba. Most a múltheti tapasztalatokból okulva, logisztikailag kimunkálva, hatos fogattal robbantunk be. Két nővéretek, Roberta és Tamara ma egyébként is velünk lettek volna, hát nagyon örültek a fürdős program ötletnek. Mi is örültünk, hisz ma kicsit könnyebb volt a fürdőzéssel együtt járó sok macera lebonyolítása. Ti úgy viselkedtetek, mintha ebbe a fürdőbe születtetek volna: semmi megilletődés, semmi félénkség, talán a medencébe is belemásztatok volna egyedül, ha a kifinomult radarjaink be nem mérik a csibészségeiteket. Mert jegyezzük meg csak itt, csak most, hogy napok alatt úgy meg tudtok változni, hogy nem ismerünk rátok. Honnan szerzitek azt a felmérhetetlenül nagy energiát, amivel nap mint nap lenyűgöztök/lefárasztotok/kiakasztatok minket, azt nem tudom. Remélem, hogy Humna/Nestle/Hipp/Milupa cégek nem valami titkos dopping kísérleteket folytatnak a készülődő Olimpia kapcsán, rajtatok lemérve az eredmény hatását! Egy szó mint száz, bármennyire is lefárasztotok bennünket, örülünk annak, hogy egészséges, mozgékony és életvidám babák vagytok. Pont ránk fér anyátokkal egy kis torna, kondizás, hogy a rajtunk ragadt pluszoktól megszabaduljunk. S mivel a fentebb említett logisztika jól összejött, maradjon az utókor számára egykét fotó, hogyan is megy a lubickolás két ilyen örökmozgó emberpalántánál, az otthoni kádnál kissé tekintélyesebb méretű lavórban.

Otthon

Minden új, mindig simán...

Daniel Thomas Maximus, a nagy gondolkodó és persze cselekvő nyomán: In vino, veritas!

Végre egy igazi pihenős családi hétvégét töltöttünk most együtt. Pünkösd lévén a hétfő is szabad, sok-sok pihenés és szórakozás, no meg az icipici életetek, most is újdonságokkal és elsőségekkel

gyarapodott.

A szombati ballagási banketten -Ricsi unoka bátyátok fejezte be a gimit Pesten - ha nem is az ünnepeltek, de a sztárok mindenképp ti voltatok. Stílszerűen, a Gólyafészek vendéglőben volt a buli. Minden szem rátok szegeződött, ti mulattattátok a vendég sereget nyájas mosolygásotokkal, és őszintén önfeledt, gurgulázós kacagásaitokkal. Megkóstoltátok a Papa borát, mint valami szakavatott hozzáértők. Amikor a Papán számon lett kérve, korotokból eredő, attól eltérő táplálkozási etikett, a Papa - Ő is nagy móka mester - csak legyintett és azt mondta: hisz ez a jó bor olyan, mint az "antibijotikum". Hát nem lettetek fertőzöttek, ezt állíthatom, csak azt nem tudom, hogy ezt a bacilusokkal való találkozás hiányának, vagy a Papa "antibijotikumjának" köszönhetjük.

Egyébként hoztátok a szokásos formátokat, idegen vagy ismerős fogott meg titeket, ti a jól bevált vigyorgás lefegyverző stratégiájával mindenkit levettetek a lábáról.

A vasárnap nyugisan kezdődött, két fiatalabb nővéretekkel - Robertával és Tamarával - kertészkedtünk, miközben két hatalmas pokrócon a gyönyörű napsütésben ti a Napot imádtátok, és élveztétek, a járókátokhoz képest nyolcszorosára megnövekedett mozgásteret. Sőt, a pokróc széle nem jelentett valamiféle átléphetetlen Rubicont, amit ti úgy is gondoltatok, és élvezettel startoltatok a zöld gyepen, kapdosva aprócska tenyereiteket, hisz a frissen nyírott fű,

érdekes szúrós-csiklandós érzést kölcsönzött, ehhez még nem szokott érzékeny bőrötöknek. Örültünk, hogy az udvari élet is tetszett nektek, igazi erdei manók vagytok!

A hétfő viszont egy nagyon különleges napnak sikeredett! Félve ugyan, - a már előbb említett érzékeny bőrötök miatt - de végre elmentünk a pápai termálfürdőbe. No ez nem semmi volt!

Logisztikailag kicsit kevésnek bizonyultunk ketten anyátokkal, kettőtökhöz. A vízbe menet volt az egyszerűbb, akkor még mindenki száraz, kipihent és jóllakott volt. A vízből jövet kezdődött a krónikus létszám hiány: dacára, hogy nagyon ügyesek voltatok, és semmi hisztiszerű követelőzés,

ami mégis csak arra utalt, hogy elég volt a fürcsi nektek is. Az öltözködés, ti és mi, közben a hirtelen megvilágosodás, hogy hisz ennyi locsi-pocsi után illik enni valamit, sőt Levente még el is aludt evés közben, demonstrálva ezt a kimerítő programot, plusz nem kevesen voltunk a fürdőben... nem folytatom. Aki átélt már ilyent, annak minek, aki még nem, annak hiába mondom. Klassz srácok voltatok, igazi vízicsibék! Ha kiálljátok a "bőrpróbát", megyünk sokszor!

No ez az oka annak, hogy erről a jeles eseményről az utókor számára csupán e suta mondatok maradnak fenn, digitális adatrögzítő - további karok hiányában - elnapolásra ítéltetett. Magyarul: fénykép nincs! (Sajnos.)

Aztán este befutott Mama és Papa, Rétuval, sőt megérkezett jó barátunk is Németországból, akinek nagyon megörültünk, hisz egy csúnya baleset miatt kellett hazamennie márciusban. Kiugrott a válla, de már korához és balesetéhez képest egészen jól van. Grüs Gott Wini bácsi!

Hát nem mondhatjátok, hogy inger szegény környezetben nőtök fel, az biztos! Legyen is szép és mozgalmas életetek, soha ne maradjatok ki semmi jóból! Ámen!

Azért látom a mozgalmas élet meghozta gyümölcsét, már rég meg kellett volna ennetek a vacsorát, ti meg húzzátok a lóbőrt háromnegyed tizenegykor, hét óra óta. Lehet, kihagyjátok ma a kaját este!? Ezután már csak az a kérdés, hogy reggelig bírjátok e, vagy megvicceltek, és az éj közepén kéritek járandóságotokat? Izgalmasnak ígérkezik, nem mondom!

Levente et Tamás

Castor et Pollux

Twinado

Untitled from aira manna on Vimeo.

Újabb mérföldkövek és a vízözön

Bizony, Tamás tegnap fogta magát és könnyűszerrel fölállt, sőt, lépegetni is próbált! Levente sokkal óvatosabb, biztosan megvárja, míg öccse kitapossa számára az utat:). Ő inkább az olyan aprócska részletekkel van elfoglalva, mint egy pici játék pörgettyűje, különböző fogantyúk, kis mütyürök, stb. Ma mégis megelégelhette, hogy öccse állandóan könyöklőnek használja, meg a fejére támaszkodva próbál felállni, és a kiságy rácsaiba és a tekintetembe kapaszkodva, ő is lábra állt. Még sokkal bizonytalanabb, a mászás is jobban megy neki hátrafelé, de hát nem is olyan rég még Tamás is így kezdte. Jól megfigyelte :). Amúgy zoknilerugásban Levente a bajnok. Naponta 100szor is képes lerugni a lábacskáiról. Ideig-óráig kb. négy pár vásott, kiszöszösödött zokni állja meg a helyét a zoknipróbáló pici tappancsokon. Amúgy most éppen Levente az ügyeletes bezzeggyerek, csak akkor nyekereg, sír, visít, ha Tamás rátámaszkodik, piszkálja, tépássza. Khhm...újabban gyakran előfordul. Vagy ha épp nem sikerül megkaparintani öccse játékát. Apropó, mérföldkövek...úgy tűnik, hogy megjelent a birtoklási vágy és az önzés is bennük...előttünk a vízözön:).

Azok a (csodálatos) nők, méghozzá az édesanyák!

Erdőalján, falu végén, mi a munka és az Édesanyák Ünnepét is munkával ünnepeltük. Sőt, hogy teljesen nagy ünnep legyen, a két ünnep nap közötti két napon is reggeltől estig ünnepeltünk. Hú de elfáradtam ebbe a fene nagy ünneplésbe, a lábaimat alig érzem. De a fáradtságot enyhíti a tudat, hogy ennek a nagy "ünneplésnek" a gyümölcse egy kívülről tetszetős, belülről hasznos műtárgyat eredményezett, mely babáink egészséges testi fejlődésének, majdan egyik nagyon fontos eszköze lészen, amit itt lenn falun egyszerűen csak úgy emlegetnek: kerítés. Anya már tegnap kissé morcosan nézett, mikor azt tudakolván, hogy mi lesz a vasárnapi terv, a válasz rövid: munka. Azért csak kora délutánig dolgoztunk, hisz az Úr napját... Meg a lényeg, hogy édesanyátok életében mégis csak a mai nap az első ünnep nap, amit nektek köszönhet, ti meg neki sok-sok-sok mindent, amitől igazán széppé válik ez a nap. Már látom a könnyes szemeit, amikor kiálltok az ovis Anyák napján a színpadra, kissé félszegen, kicsit pöszén, de szeretettől meghatottan, és úgy szavaljátok az óvónéni által rátok osztott szerepet, mint két kis angyal. Anyátok meg úgy fog bőgni, mint akinek a fiai épp a frontra készülnek. Sőt egy nagy hadi titkot én is elárulok: szerintem én is fogok használni zsebkendőt, csak ez olyan férfiatlan dolog, hogy senkinek sem mondjuk el, jó!?! Ugye tudtok titkot tartani!?! De vissza a mába, azért munkán innen és túl, volt egy gyönyörű szép együtt ünnepelt délutánunk, melyről az alábbi fotók is tanúskodnak. Végül, de nem utolsó sorban, köszöntjük a gannai és a sáromberki mamit is, akik sajnos nem lehettek velünk ma. És köszöntünk minden édesanyát kerek e világon, Isten éltesse mindnyájukat!

Ő a mi édesanyánk, akit szívből köszöntünk, és nagyon-nagyon szeretünk!

Csak szigorúan ellenőrzött virágot adunk át, ezért Levente meg is kóstolja, elég édes-e Édesanyánknak!

Nem volt egyszerű ezt összehozni, de mi egy nagyon összeszokott, jó kis csapat vagyunk,

főleg ha meglepetést készítünk Édesanyánknak!

Tamás majdnem kiszúrta a szememet, pedig mondtam neki, hogy a levelét is kóstolja meg, én az imént a szárát már megrágtam.

A férfiak

...egy újabb korláton dolgoznak már napok óta. Tegnap Tamás egész nap nyughatatlan volt. Gondoltam egy nagyot, és kivittem a munkásemberek közé, kerítést építeni...levezetendő azt sok energiát, ami csak úgy bugyog belőle. Becsületes, hétköznapi, jól megépített falak ezek, nem követeltek semmiféle áldozatot, itt is csal a látszat:) Amikor épp nem dolgozott vállvetve a férfiakkal, akkor is szigorúan felügyelte a munkálatokat. Leventének a tegnap nem volt sok kedve a kőműveskedéshez, ő inkább átaludta a délutánt. Talán ma...:)