Nem mindig...

… beszélek és írok egyformán.

Változom, de nem változom sokat.

A virágok színe más napfényben,

És más ha felhő takarja el a napot

Vagy amikor leszáll az éj,

S a virágok árnyék-uniformist öltenek.

Ám aki alaposabban megvizsgálja, láthatja,

a virágok ugyanazok.

Ezért, amikor úgy tetszik, ellentmondásba

keveredek magammal.

Figyelmesen nézzenek rám:

Most elfordulok jobbra,

Majd balra fordulok,

De mindig én vagyok és megtartó lábam is ugyanaz –

Maradtam, aki voltam, hála az égnek és a földnek,

A szememnek és az érzékeny fülemnek,

És a lelkem világító egyszerűségének…

Fernando Pessoa

Jószomszédság

Közérdekű kulcskérdés

Autósok figyelmébe! Ha a Bakonyban találkoznának egy bájos kisfiúval, legyenek nagyon óvatosak, szőkesége, kékszeműsége, kisfiús(s)ága senkit ne tévesszen meg, mindez csak álca! Az van, kérem, hogy balsorsa épp 1 igazi slusszkulcsrablóval hozta össze! Saját, de főleg gépkocsija épségének érdekében azonnal hajtson el, lehetőleg ellentétes irányba! Semmiképp ne várják meg, míg az emberke megszólal, mert a gyanakvó 'ki vagy???' kíméletlen faggatózás után máris a gyanútlan gyalogos zsebeinek esik, és sziszegve, ellentmondást nem tűrő hangon a gépkocsija kulcsát követeli! Szemtanúk és túlélők szerint az apró, agresszív törpe 'addide kúcsot!' kiáltásokkal előbb csak belekapaszkodik és rángatja a kiszemelt áldozat nadrágját, de akár le is csaphat a zavart ember sípcsontjára...

...és ami a legszörnyűbb....a törpe osztódással elszaporodott, jaj, kettő van belőle...ohhhh, Irgalom atyja, ne hagyj el...

A kép csak fantomkép illusztráció, az eredeti innen.

Várújraépítők

Ha már autózás: ha minden jól megy, nap mint nap elsuhanunk Sz. várának romjai alatt. Még ki se jutunk az erdők öleléséből, de már izgatottan kiabálják 'én látom Várt' én látom Várt'...és így megy ez minden egyes alkalommal. Én meg minden egyes alkalommal elmagyarázom, hogy tudjátok, ezek itt már csak a falak, a hajdani büszke vár romjai, a várat kirabolták, lerombolták, ledőlt, széthordták, porlad. Egyébként meg arról híres, hogy ott fönn, a falak között lettek megkeresztelve a csodafiúk, az Úrnak kettőkerekezernyolcadik esztendejében. Levente félénken megkérdezte, hogy 'Ambus* döntötte el'?
Megnyugtattam, hogy nem, most kivételesen nem Ambrus volt a rossz fiú, ezt a várat egész biztos, hogy nem ő döntötte le. Szerencsére sokat nem is foglalkoztatta őket a vár múltja (még várok egy kicsit Nagy Lajos királyunkkal, és korával:) és jelenje, inkább a jövőre koncentráltak, és mindketten lelkesen kiabálták: ÉN! FEÉPÍTEM! ÉN! FEÉPÍTEM! És azóta is, ha csak megpillantják a romokat, elkapja őket az alkotási hév, és máris lázasan tervezgetnek: 'én viszem fát', 'én fűrészelek', 'én építem', én imádom őket, és ha úgy hozza a sors, adogatom majd a köveket a mestereknek:).
(*Ambus - alias Ambrus, csoporttársuk az oviban, amolyan 'vezéregyéniség', egy fejjel, cca. hét kilóval, és jókora adag agresszívitással magaslik ki a többi 'kicsi' közül. Ha kérdem a fiúkat, hogy mi történt az oviban, rendszerint így kezdik 'Ambus elvette', 'Ambus e'rontotta', 'Ambus ledöntötte', 'Ambus megharapta', 'Ambus megütötte', 'Ambus kiabát'. Azért nem kell félteni az ikreket sem, mert ha nem kapok rögtön a szívemhez, hogy jajistenemazéndrágapicifiaimatbántalmazzákadzsungelben, és tovább vallatom őket, akkor nagyon gyakran kiderül, hogy hát igazából az egész incidens úgy kezdődhetett, hogy az én valamelyik drága pici ártatlanom 'evette tőle trattót', 'meglökte kezét', 'megkamóta' meg ilyenek. Tiszta struggle for life, kicsi(k)ben.)

Neveletlen züvegek

Külön élmény velük autózni is. A fiúk egymást túlharsogó kiabálását magasröptű párbeszédeit még a csomagtartóban csörömpölő üvegek sem tudják elnyomni, viszont Tamást szemmel láthatóan zavarja az üveghangú lárma, és méltatlankodva megjegyzi:
- 'Anya, züvegek veszekednek!'

Attila

Csókol Attila, a hírneves költő,

melyet nem szül kettő,

sőt három emberöltő.

Attilának tetszik ének, tánc és séta,

Ő az édes szavú aranyos poeta,

hozzá más költő csak analfabéta.

Rögtönzések, zsengék
1921. február 20.

Kincskeresők

Az innováció esete kisTamással

Délelőtt a fiúk hol a traktorokat, hol egymást nyüstölték az udvaron, miközben én objektívvel  egy aprócska vadárvácskából akartam kiprovokálni az óriást. Tamás többször is izgatottan jelentette, hogy 'Anya, megtisztittottam trattót...anyaaaaaaaaa megtisztittttotttttam trattttttttttttót... anyaaaaaaaaa, megtisztitóóóóóóóóóóó...., mire én csak lazán megjegyeztem, hogy bravó kisTamás, most szép tiszta a traktorod, nagyon ügyes kisfiú vagy, hogy tisztán tartod... . Azt még hallottam, hogy a gyerek elégedetten nyugtázta, hogy 'igen, én d'jó fijú, trattó tiszta'. Árvácskából a Zistennek'se akart előbújni a lelki szemeim előtt lebegő óriási oroszlánfej, azaz igen, de nagyon elmosódott. Khhmm....biztosan koszos az objektív, keresem a lencsetisztítóm, nincs egyik zsebben sem, pedig nem indulok el nélküle, ejj-ejj, fiúk, ki látta a 'fényképezőtisztítót'???!!!! Levente hozza, lengeti maga előtt lelkesen, nyomában dagadó mellel, büszke Tamás. Levente egy szusszra mondja: 'anyaaaa, megtisztitotta trattót, Tamász, megtisztitotta trattót'! Üzenem a gyártóknak, hogy az extra-flancos magic lenspen - tudják, a Párizsban vásárolt, original, microcarbonos:D -  tökéletesen alkalmas traktorok tisztogatására is. 

   The Magic Lens Pen is an amazing new way of removing grease spots and moisture marks from your telescope optics, eyepieces...and tractors.

Mese a megfáradt, pizsamás tűzről

Azért nem csak kupelás civakodásból áll nálunk az élet. Szerencsénkre van egy filozófus is a családban, akinek nem kenyere az alpári, földhözragadt beszéd, és ha ő jut szóhoz többet, akkor fölöttébb emelkedett párbeszédeket is folytathatunk. Pl. az őselemekről, enyészetről, isteni szikrákról, ilyenek. Szóval, bármennyire is tavasz van, azért esténként még begyújtunk a dönölű, jó kályhánkba, a fiúkat meg egyszerűen lenyűgözi a tűz, engem meg, hogy(an) beszélnek róla.

T: Anyaa, tűűűsz?! Felébre(d)tt ?!  Én begyútok! (Amúgy ez újabban egyik rögeszméje, résen is vagyunk rendesen.)

A: Kisfiam, még lobog, de már nem teszünk a tűzre, este van, hamarosan elalszik a tűz is.

T: Anya, tűsz fáratt!? Pihen?! Pihen egyett?

A: Igen, most hagyjuk pihenni egy kicsit, jó?

L: Pizsit fee'(l)vette? :-))))))))))))))))

A. Felvette, persze:). Hamupizsi.

Kupela

Jó ideje próbálom rávenni a fiúkat, hogy ki-ki vegye már fel  a Zékszerelmére a jáccós nadrágját, cipőjét, kabátját, kalapját, mehessünk már végre ki. Egyik becsapja az előszoba ajtaját, ruhák suhannak, szekrényajtók csapódnak, tépőzárak zárulnak, mintha dulakodást is hallanék, mire Levente epésen megjegyzi: 'Anyaaaaaaaaaaaa.... Ta'mász tiszta kupelát csinát!' Hát elég nagy...khmm...rendetlenség várt az előszobában - ruhák, cipők, és egyéb, azonosítatlan lapító tárgyak összedobálva egy jókora színes kupacba, tetején két gyerek - meglehet, hogy a gyerek valami kupolás építményre asszociált hirtelen :)))).