hétfő, december 31, 2007

Boldog új esztendőt, kedves Olvasónk!

Adjon az Isten...

Nagy László

Adjon az isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

csütörtök, december 27, 2007

Ünnepi életképek

Ha két angyal is vigyáz az ember háza táján, könnyű úgy karácsonyozni, mondom én. Ünnepeltünk kis-Nagy családi körben, és ünnepeltünk újra nagy-Nagy családi körben. Volt ajándék, kacaj, aranydió és meleg kályha, csillagszóró, fenyőillat, rengeteg sütemény. Voltak, akik szikrát szórtak: Voltak, akik elmélyültek: Voltak, akik csókot kaptak: Voltak, akik álmodoztak: És volt, aki besegített az álmodozóknak: ...de végülis mindenkinek jutott ajándék, bár Levente mintha kicsinyelte volna: Tamás példamutató módon dícsérte a napot, természetesen nyugtával:

kedd, december 25, 2007

Meghitt, áldott Karácsonyt!

Másodmagunkkal és a háromkirályokkal kívánunk mindenkinek boldogságot, arany diót és meleg kályhát...Karácsonykor(is). P.S. Kifinomult esztétikai érzékkel megáldott vizuális alkatok inkább csak hallgassák ez alkalommal a háromkirályokat!

Duplán áldott Kis Karácsony, Nagy Karácsony...

hétfő, december 24, 2007

Ady Endre: Karácsony

I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

péntek, december 21, 2007

Psszt...ezek figyelnek minket!!!

Olvasnivaló

Tündérek és angyalok hadával népesítették be világunk, nem is kell lelkeinknek lajtorja, különösen így, Karácsony küszöbén. Talán gyerekkoromban volt utoljára ilyen igazi csodavárós-ígézetes hangulatom, amikor rendületlen hittem a csodákban...és íme...:). Hiteink nem hiábavalóak. A könyves világ kishitű hadának pedig üzenjük, hogy a klasszikus könyveket soha, de soha nem fogják teljesen kiszorítani az í-búkok, e-adathordozók és társaik. Íme, 1 bizonyíték a sok közül, hogy a könyv mi mindenre jó:

szerda, december 19, 2007

Szürrealitás

Miután végigvihogtam Pali almaetetős beszámolóját és megnyugtattam Anit, hogy nem rabolt el senki (csak épp lassan krónikusba váltó sorozatfüggőség miatt tűntem el Net-világból), itt vagyok megintcsak.
Nincs sok időm, mert rengeteg a munka, de ezt muszáj elmesélnem: tegnap ünnepre-bevásárlás közben hirtelen indulattal vettem nektek egy 18 hónapos kortól ajánlott könyvet, mert nem bírtam fékezni gyerekcuccfügőségemet; aztán mikor utánaszámoltam, hogy azt még jövő Karácsonyra is ráért volna, kicsit aggódtam, hogy micsoda koravénségre buzdítalak. (Nem, az nem jutott eszembe, hogy esetleg nem vagytok elég okosak még a játékos feladatok megoldásához – csakis az, hogy talán még hagyni kellene titeket picibabulni egy ideig; szóval elfogult... na, az nem vagyok!) De nem ez a lényeg, hanem a valószínűleg ebből az érzésből született ma éjszakai álmom...
Azt álmodtam, hogy mentem hozzátok látogatóba, és mondtam Aninak, hogy hoztam valamit ami csak majd soká lesz megfelelő nektek, erre ő megrázta a fejét és mint bizalmas titkot, előhúzott egy kis füzetet; kézzel írott versekkel volt tele, gyönyörű JózsefAttilásakkal... és azt mondta, hogy képzeljem, ezt Levente írja...
Úgyhogy már nem aggódok az ajándék miatt. :)

hétfő, december 17, 2007

kedd, december 11, 2007

Amikor a szavak fölöslegesek.

Ódejó

Tökjó, hogy itt ilyen kis nyüzsi lett, és a nálam illetékesebbek is írkálnak, mert elnézegetve ezeket az új fotókat én igencsak le vagyok már maradva lépéstartásilag... Ide nem írom le, mert nem egészen illendő szóhasználat babák közelében, de az az-anyátok-tudja-mi akaratlanul megintcsak kicsusszant a számon mikor megláttam a képeket - kb. ugyanolyan szembetűnő a változás, mint mikor múltkor élőben megpillantottalak a lépcső tetején.
Jaj, nagyon szépek vagytok, tündérbabok! :)

hétfő, december 10, 2007

Hello srácok! Annyira belejöttem ebbe a blogolásba, hogy már szinte hiányzott egy kis írhatnék nektek! Én mindig csak azt ismételgetem, hogy milyen büszke vagyok rátok, de ha egyszer ez az igazság, hát hogy ne írnám le!? Szóval büszkeségem legújabb forrása, hogy meghívtak benneteket a falusi Mikulás jövetelére, tegnap. Hiába, mi kis falu vagyunk, messze "Mikulásfalvától", csak kilencedikén ért ide Mikulás. Lényeg, hogy jött, s még lényegesebb: tudta, ti is vagytok már! Épp kezdtünk bepakolni benneteket a dupla kocsiba, mikor személyesen kiállt értetek hintóval. Látjátok, ez ám a globális felmelegedés, lassan a lovas szán mint valami ismeretlen eszköz vonul be a köztudatba, a ti gyerekeitekhez meg már rövidnadrágban fog jönni, ha így megy ez tovább! No - folytatva az eredeti gondolatmenetet - mondanom sem kell, a ti dupla kocsitok nem fért fel Miki hintajára, apátok gőzerővel repített benneteket a tett színhelyére, anyátok pedig folyton azt kérdezte : miért rohanunk. Nem rohantunk, csupán izgatott voltam, mit szóltok ekkora sokadalomhoz, hogy viszonyultok a piroscsuháshoz? Bejött, amire mindig is számítottam: ti vigyorogtatok boldognak és boldogtalannak, aki csak rátok nézett, ti azt mosollyal viszonoztátok. Volt sikeretek, tetszettetek mindenkinek. Még Mikit is megmosolyogtattátok, pedig elég fura szerzet volt, aki ide tévedett Döbröntére. Humorérzéke nem sok volt, azért kedves, és nem utolsó sorban: zsákja is volt, amiből mindenkinek csurrant-cseppent valami. Nektek is. Hát így telt a mi kis első Mikulásunk. Volt ott egy nálatok pont egy évvel idősebb kislány, aki már az anyukájával ugyan, de a saját lábain totyogott ki, mikor hívták. Arra gondoltam, egy év múlva, ti már milyen csibészek lesztek, ha nem lesz résen az "Öreg", még a zsákját is elcsenitek tőle. Talán rövidke versikét is mondtok? Bár nem siettetem az időt, én már a nővéreiteken lemérve tudom, általatok olyan gyorsan szállnak az évek, mintha húsz év, egy villanás lenne. Legidősebb nővérkétek, pont húsz éve kapta első Mikulását, mostanra meg akár az anyátok is lehetne. Közben hol van az a húsz év!? Úgy elröppent, akár egy kismadár. Rátok nézek, boldog vagyok, ti pedig édesen alusztok, Mikulás vigyáz rátok: ott álldogál csoki mása, az ágyatok sarkában. Kell ennél nagyobb öröm a földtekén!? Nem, hisz nincs is. Látjátok megáldott benneteket a jó Isten egy ilyen szentimentális apával, aki könnyes szemeitől már félreveri a gép billentyűit, úgyhogy itt vége is! Jó éjt kincseim, nagyon szeretlek benneteket!!!

péntek, december 07, 2007

csütörtök, december 06, 2007

...and she remembers too...

Emily remembers the dances at her high school when she was young and carefree some forty years ago Emily remembers standing on the bleachers cheering for the home team her hair all wet with snow
If she forgets today's her birthday if it's tuesday, she's not sure if she forgets to comb her hair now I remember it for her...
Emily remembers her weekends in the country her walks down by the river on sunday afternoons emily remembers her holiday in paris those evenings at the ballet beneath an august moon
if she forgets that I'm her best friend and how inseparable we were if she forgets how much she needs me I remember it for her if she forgets how much she loves me I remember it for her

(Blog)kulisszák mögött

...néhány kép, random módban - Blogspot isten akarata szerént keverve - a kedvenceim közül. Róla, kitől kapjátok e naplót. Tizenhatévnyi ismerkedés :) után mondhatnék rengeteg jót, és megannyi rosszat (azt is csak az életízű egyensúly kedvéért:D), de inkább legyen itt csokorban Erika, hiszen minden képnek külön élete van...és Emily remembers...you know :). Kisfiaim, néktek meg üzenem, hogy fogadjátok el tőle mindig, amit Ad...és ha csak fele annyit kapnátok, mint édes jó anyátok, azt mondom, hogy akkor is megérte. Megérte jól-jól.
Nagyon boldog harmincegyediket, kívül-belül! Köszönlek. A.

szerda, december 05, 2007

Hozzátáplálás

E gyönyörű napos reggelen elkezdtük a hozzátáplálást...mert nem csak anyatejjel és hipoallergén tápszerrel élnek az édesanya fiai. Anyatejjel együtt akár ezt is szívhatták magukba kisdedeim:

A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom, árva madár-pihe, száll s elpihen édes öledben. Tárt keblemen reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidből vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég: sok sebemet bekötözném. Hull a fürészpor, sorvad a kóc: meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold, ajkadon alkonyok égnek, Víg kedvem sűrű búba hajolt, téged kérlel az ének. Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Weöres Sándor
Szerintem e szerenád Weöres Sanyi bácsi egyik legcsudálatosabb verse. Remélem nem fekszi meg pici gyomrotok, ill. Jancsi bohócaitok :). Ígérem a következő - inkább csecsemőknek szóló - Bóbita-szerű lesz!

kedd, december 04, 2007

hétfő, december 03, 2007

Először a Várban, először a blogon...

Anyátok hosszas unszolására írok én is nektek, bár a bejegyzés szerint ezt anyátok teszi, hisz nekem még nincs "fiókom". Ezért a bejegyző flancosan (londonyul, ahogy a cigányok mondják az angolt)mother, holott aláírásként a világ legszebb szava -no jó, holtversenyben az "ANYÁVAL"- APA!! Szóval a mai nap legszebb ajándéka mégis csak az volt, hogy megtudtuk: tökéletesen fejlődő egészséges babák vagytok, ezt mutatta ki az ultrahang vizsgálat csípő és vese ügyben. Azt a sajnálatos tényt pedig ez a ketyere is kimutatta, hogy Levente előbb utóbb át kell essen egy kis rutin műtéten, ami a lágyéksérvet illeti. Bár a vizsgálat után elvittünk benneteket TANÁRÚRHOZ -így, csupa nagybetűvel , aki azt mondta, ezt azért még nem kell elkapkodni! Dacára, hogy TANÁRÚR jobbára puncikat szokott vizsgálgatni -hisz nőgyógyász az istenadta- , szerintem fütyi ügyben is illetékes lehet, mert a világrahozatalban Nagymester Ő! Ott meg nem számít nála, hogy fütyis-e vagy puncis, aki ki akar bújni erre az árnyékvilágra. Hát megtudtátok, ki is az a TANÁRÚR! Tetszettetek neki! Nagyon! Csak ennyi, nem valami szószátyár. Neki is van köze tágabb Hazátokhoz, Ő is Tündérországbéli! A lényeg, hogy jó fej az Öreg, bár innentől fogva sok közötök nem lesz hozzá, mint már említettem, ő másik műfajban utazik: punci. Legfeljebb konkurenciát jelenthettek neki, bár azt sem, mert Ő ezt a műfajt másként kezeli, mint ahogy reményeim szerint ti fogjátok!!!! Annyira büszke voltam rátok, hogy egy hang nélkül csináltátok végig az egész procedúrát, sőt még vigyorogtatok is mindenkire, aki csak rátok nézett. Szóval iszonyú boldogság vett erőt rajtam, hogy ilyen csuda pofák vagytok! Ahogy jöttünk haza Pápáról - lévén december másodika, négy óra felé erősen szürkül, s amúgy is vastag és sötét felhő takarta az eget a lenyugvó nap teljes erejével kikandikált a dunnaszerű sötét felhő paplan és a horizont közötti keskeny tiszta sávból rátok! Az egész olyan valószerűtlen volt, és meseszerűen varázslatos, a fények tarka játéka olyan színeket produkált a falunk fölé emelkedő vár rom hófehér mészkövein, hogy egy belső hang azt mondta: vidd fel ezeket a kis hercegeket a hegyre, hadd lássanak a világból mindnél többet onnan föntről. Eközben egy másik hang -no ez nem belső, illetve a kocsi belsejéből jött, az anyátok szájából: hová mész!? Nem hitt a belső hang dumának, mert azt látta a szemeteken, hogy az igazak álmát alusszátok, csak egy hóbortos férfiember ötletének tartotta ezt a "várprojektet". Ettől szép az élet, ezért nem unalmas anyátok mellett. Ezért is szeretem! Ő legalább kimondja azt is, amit nem feltétlen akar az adott pillanatban meghallani az ember. Szép, mozgalmas, tartalmas és mindenekelőtt boldog nap volt a mai, minden nap az, mióta vagytok nekünk!

vasárnap, december 02, 2007

A jövő

Képzeljétek, hétvégén kétszer is Rügybabáztunk, és mostmár sokmindent tudok arról, hogy mi fog veletek történni olyan két hónap múlva. Például hosszban a hetven centit kell megcélozni, súlyban meg a hét kilót; mindenféle játékokat meg sikerül majd tudatosan fogni, és fel kell készülni arra is, hogy fogváró nyáladzással egybekötve öklöcskéket fogtok rágicsálni hősies kitartással, néha egyszerre dupla adaggal is próbálkozva - és attól most eltekintünk, hogy nektek a közösben négy van, mert Benedek a megmondhatója, hogy még a kettő sem könnyű falat, bármilyen elszánt lenne az ember fia.
Ő egy tüneményes, hatalmasszemű kisfiú amúgy, és két dologban is nagyon hasonlít hozzátok: neki is egyfolytában nyüzsögnek a kis lábai, és ő is nagyon aranyos-barátságos bogárka, még velem is, pedig egyrészt eddig még csak nagyon kevésszer és keveset látott, másrészt őt nem tudom olyan biztonságot nyújtóan tenni-venni mint titeket, mert neki már egész határozott elképzelései vannak arról, hogy hol/hogyan szeret lenni, és ennek megfelelően igyekszik is helyezkedni. Ebben aztán legeslegjobbság is van ám, éspedig az, hogy már nagyon stabilan ölbevehető - nagyon fogjátok élvezni, mikor majd ti is, mert akkor már lehet emelgetőset, dobálósat, és emelgetős-dobálós repülőset játszani. Ja' és lehet mindenféle finom gyümölcspüréket enni - aminek ugyan nincs köze a stabil ölbevehetőséghez, de legalább annyira jó dolog.
Szóval várjuk a 2008-at, bizony.