Munkamegosztász

L.: "Tamászka, te szeggyed össze játékokat, én meg mondom, hogy ügyesz vagy!"

Időszerű

A vegytiszta boldogság csodafiús definíciójával kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, meghitt, örömteli Ünnepeket!

T.: 'A boldogság az, amikor az ember örül a karácsonyfának!'

Névnapos

A lét elviselhetetlen könnyűsége

 L.: 'apa, gyeleket simogatni kell, melt ha nem simogatod, meghalunk és nem leszünk többé!'

Anyaország

L. Anya, te vagy a legszebb olszág.

Mikulásutánpótlás

Csimpilimpik

Csimpilimpi, hová mész?

Éc

péc

kapuléc,

Csimpilimpi, hova mész?

Pockot viszek a vásárra,

egy peták az ára. 

Besuttyantam a sátorba,

állt feltűrve Bábos Dorka,

benn a pocok táncot ropott,

Bábos Dorka sivalkodott,

árus-polc mögébe bujt,

mézes huszár legurult,

uccu neki fuss!

Weöres Sándor

Fején a szöget

A.: "Szöget ütött a válasz a királyúrfi fejébe."
L.: "Mél bántja Válasz a kilályfijú fejét?!?!?!"

Szupelhónik

L.: 'Anya, van nekem egy igazi szupelhónikus lepülőgépem, csak az a baj, hogy ellepült, és nem találom...'

Szerelem

Sokadik nekifutásra sem sikerül a sellőlányt beletuszkolni a sellőruhájába...Tamás robban, mint a bomba:

-'Anyaaaaaaaaaaaaa, nem tudom megszerelni a nőőőt!!!'

Férfiak.

Kicsi béka

Egy régi rajz

 

Egy régi rajzomat nézegetem,

az óvodás kori kriksz-krakszokat:

ez itt a kéz

                     ez itt a láb

és ez itt a fej

                     rajta két hajszál

két kajla fül

                     görbe száj

                                és kancsi szem

Elképzelem, ha most életre kelne,

e kurta-furcsa figura

járna-kelne a világban,

szomorú volna, mert

szomorúnak rajzoltam akkor,

de én szeretném őt,

a legjobb barátom lenne,

és megvigasztalnám minden este.

Fecske Csaba

Megérzés

T.: "Van egy olyan érzésem, hogy szeretnék egy Alfa Romeót..."

Kiszkamijon

Teljesen belefeledkeztek a munkába, autókat szereltek szét éppen. Nem is csoda, hogy Levente későn kapott észbe, és hát megtörtént a baleset. Tamás teljes mellszélességgel kiállt bátyja mellett, nyugtatgatta, hogy 'nem baj, Levente, véletlen vót, Levente, de hát nem szándékos vót, semmi baj, Levente, meg amúgy is az rossz pisi vót, mert nem engedelmeskedett(!?)...'
Tűrte Levente, ameddig tűrhette, de aztán kifakadt, hogy emberek, de hát nem látjátok.
"...az ottan gázolaj, kifolyt a tartályomból a gázolaj, mert lukasz az üzemanyagtartály!!! Különben is, Kiszkamijon vadok."

K.víz

 

Játékos kedvű olvasóink tippelhetnek:

1. A baloldali gyerek beesett a patakba...

2. A jobboldali gyerek esett bele...

3. Azannyuk zúgott bele...

4. Voltaképpen csak a fényképezőgép úszta meg szárazon...

Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt,

a havasok nagyon lilák

s az erdő óriás vörös folt,

ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:

hol a halál nagyon zenél,

sziromtalan csokrot kötöttem,

piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,

mely őrzi még a nyár borát -

s a hervadás vörös varázsa

most ráborítja bíborát.

Áprily Lajos

Megtankol

L: Mekvín velsenyautó vagyok, kifogyott az üzemanyagom, megyek teletankolom az üzemanyagtaltályom: (közben fölkap egy ceruzát, a bordái közé illeszti és rázendít:) 'Tank, tank, tank, tank, tank!'

Gondosgazda

A. -Kisfiam, nem kellett volna letépni annak a lónak a farkát!

L. -Anya, de hát beizzadt vóna a farkába!?

Dreamworks

Van olyan vidék...

Elsőre mindig jól meglepődöm, ha kiderül, hogy ismeretlen emberek is rendszeresen és szívesen olvasnak, hiszen ez itt egy személyes és eléggé csapongó gyerekblog, és ugyan nyomokban némi egot is tartalmaz, de érdekközösségtől, hírveréstől és bandázástól mentes. Magunknak, barátoknak. Ennyi, nem több, nem kevesebb. Másodjára aztán mindig jön a felismerés, hogy mindez nem véletlen. Nem lehet véletlen, hogy olyan emberek járnak ide vissza, akik szeretik a régi fényképeket, és képesek lennének valami forró, nyári éjszakán teleplakátolni Palermo utcáit a legutolsó harcos verseivel. Örvendek, ha egy ilyen ember szívesen olvas. Tőle megtisztelő a kreatív-blogger díj.

Ami a vándordíj szabályait illeti, önkényesen rendbontó leszek. Megköszönöm, kiteszem, mindenkinek szívből ajánlom, hogy barangolja be ezt a gyönyörű vidéket, sőt...rendhagyó módon még abba is belemegyek, hogy felfedem hét titkomat, de nem adom tovább senkinek. Akinek esetleg tetszik a játék, egyszerűen fogja és vigye, köszönet-linkelés-ajánlás nélkül...szabadon, vagy ahogy tetszik.

 Hivatalos verzió:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot

        A.verzió, csak kicsit másképpen:

1. Köszönöm, hogy van ilyen vidék
2. Mint két tojás, úgy hasonlítunk ezen a képen
3. Érdemes itt elidőzni...én helyenként teljesen elvarázsolódtam
4. Vegyétek, vigyétek
5. Hétlinkalak
6. Csak ha előbb jelentkezik hét link alak
7. Ajajj...hét(pecsétes)titkok
   
   
   1. hát akkor kezdem egy vallomással: egy igazi link alak vagyok...balkezes.

2. gyakran kétbalkezes

3. I. i. sz. (ikres időszámításunk szerint ) mintha négybalkezes...jó...ez csak vicc volt, nem számít be a hét közé

3. elméletben jobb vagyok, mint bármi másban

4. havonta legalább egyszer arra  a szilárd elhatározásra jutok, hogy akkor most nem írom többé ezt a blogot, pont, de hát itt vannak nekünk ezek a fiúk, akik naponta többször mondanak / tesznek valami meghatót, vicceset...nehéz így hű maradni a blogos elhatározásaimhoz

5. meg aztán nem tudom szavakba foglalni mennyire boldog lennék, ha a csodából is, de előkerülne egy megsárgult, régi füzetecske, benne néhány bejegyzés, hogy. 1980. aug. 11. ' a kis A. ma egész délelőtt sírt, mert csúnyán nézett rá a kakas'....igen, ennyi...bármi...mondjuk az apám tollából...

6. szeretném ha lenne egy sajátNapló, mondjuk olasz nyelven, és lenne benne sok fénykép mindenféle felhőkről és lámpákról

7. nem beszélek olaszul, de szeretek felhőket fényképezni. Lámpákat is.

Ráadás-szeretemek:  versek, abszurd, irónia, intimitás, szomorúfűz, vízcsobogás, ázott moha, langyos kenyér- és a könyvek illata, na meg a megkarcolt grapefruité...ja...és a szabógallér leves, ahogy nagymamám tudta csak elkészíteni.

Mert megmozdulnak

Mert megmozdulnak akkor a mindenek

megint van mért kezdődni a napnak

és jó rohanni a buszok után

és jó ha ők meg előlem rohannak

a kirakatból felém nyúl egy ruhaujj

és nesztelen jön utánam egy nadrág

friss kenyér szaga kísér utamon

és kiabálnék hangosan ha hagynák

de magamban is énekelhetek

bűvölöm a Körutat hogy szembejöjjön velem

mert megmozdulnak akkor mindenek

egy fekete kóbor kutya megnyalja a kezem

durva élek élőkké gömbölyödnek

a rozsdás levél visszaszáll a fákra

megint van mért kezdődni a napnak

mert semmi sem volt semmi sincs hiába.

Kartal Zsuzsa

 

Levente ad portas

L: 'Megyünk Panitba Elefántval !'


Ehh...a fantáziátlan, korlátolt szülők Micuval akartak átkelni a Kárpátokon...

Művésztelep

Tiszta sor

Tiszta lap

 A huszonsokadik káprázatos vízfestmény után Levente - enyhén gondterhelt arccal - megszólal:
- 'Anya, mindent lehet lajzolni ezzel a vízfestékkel?!'
- 'Amit csak akarsz, kisfiam!'
- 'Akkó' fessél nekem egy tiszta lapot!!!'

Ikrek

Fölkeltek két ikrek,

fölvettek kék inget,

kék ingben játszanak

s egyszercsak szárnyra kap,

ablakba száll a Nap!

Az eget otthagyja,

repül az ablakba,

csak őket láthassa,

láthassa két ikret

játszani kék ingben!

Oda fut a folyó

s mint egy nagy kék golyó,

gólyával, békával,

odagurul a tó.

Udvar és kerítés,

bégetés, nyerítés,

ugatás, nyávogás,

tyúk alól a tojás,

az árok és az út,

oda fut, oda fut!

 

Oda száll a szarka,

csőrében vadalma,

ablakon koppantja:

Küldi az almafa!

Aztán az ágra száll,

csörögve kiabál:

Hideg szél, hess innet,

fáznak a két ikrek!

Két ikrek, két ikrek

játszanak kék ingben!

Zelk Zoltán 

Szeptemberhúsz

A mai napig sem sikerült szavakba foglalni azt az érzésvilágot, ami jó három éve 'metsz és alakít'...ahogy azt sem, hogy mennyire - elmondhatatlanul,  ugye:) - drága-drágák vagytok nekünk... . Egyszerűen nem találok szavakat magunkra. (Azért néha J.A. súg rendesen... köszi, Attila:). 
Szeretném, hogy legyünk mindig így, ennyire, egymásnak, míg a világ világ... . Ennyi, semmi több:).

 Akkor hát nagyon boldog születésnapot, Levente! Nagyon boldog születésnapot, Tamás!

Tengernyi kép

Da Vinci után, szabadon

L.: 'Én szálnyakat kélek Mikulástól, sasztán anya fölvallja vállamla pilos cénával, sasztán lepülünk gyönyölű felhőkbe'!

Ilyen eccelű, kélemszépen.

 Nem is értem, hogy történhetett meg, hogy Da Vinci ezekkel a remekbe szabott szárnyakkal nem  lebegett rendszeresen a város felett...hm... a dolgok ilyetén állása szerint csakis a piros cérna / anyai segítség mellőzése miatt bukhatott meg a mutatvány.

Da Vinci képe: innen.

Szakbarbár

Na és mi az kérdés, ami egy villanyoszlopról épp aláereszkedő ÉDÁSZOS szakembert is áramütésként...khmm-khmm...váratlanul érhet? 

 - 'Szia! Nem tudod hol lakik a Mikulás?'

- 'Öööö...Nem tudom...krrh....krhh... .

Szerelmetes Szellike

Szereplők:  - Szellike (magyar hangja: Levente)
                  -Villám Mek'kujin (magyar hangja: Perszehogy Tamás) 

Helyszín: '...itten állunk a szakadékon' (Levente)

Szellike: '- Villám, gyele, csókójj meg!' (Diszkréten Villámhoz koccan)
Villám:   '- Neeem, mennyé innen!' (Tolat, menekülne...)
Szellike: '- Mél nem?! Hisz én ój gyönyölű vadok?!?!'

Hamupipp

Estimese

A: "Akkor a favágó elment az olajfához, hogy kérjen tőle egy ágat..."
T.: "Anyaaa, az igazából benzinfa!!!"

'Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket...'

T.:  Anya, vérzik Jézuskának a keze? Anya, a lába is vérzik?

A:: Igen, kisfiam...ööö....tudod, így ábrázolják, de...

T.: Anya, nem ragasztotta be neki anyukája?

A.: Nem, akkor nem mehetett oda az anyukája...

T.: Majd én beragasztom neki, ne fájjon...Gyógyújjon meg.
     Hozok neki gyógyragasztót!

Ovinkább

Ideigleneszomszédjolinéni: - Levente, ugye várod, hogy menj az oviba?

Levente: - Inkább világgá megyek!!!

Ezennel mindenkit megnyugtathatok, hogy a megkérdezett gyermek azóta se ment világgá, oviba viszont annál inkább... pl. ma - második nap...khhm - 15.24.kor a drága kiscsoportosunk igencsak keresetlen szavakkal adta tudtunkra, hogy még nem óhajt hazajönni, (konkrétan: hisztizett, ordibált, hogy 'de ne mennyüünk még hazaaaaaa.......inkább én itt maladok, te lossz vagy anyaaa')...

Sikamlós

L.: Anyaaa, talátam egy kígyót!

A.: Valószínű egy kis sikló...lássuk csak...

L.: Anyaaa, ne visszejj, ez nem kisló!

T.: Hol a c.s.i.k.l.ó??? Hol a c.s.i.k.l.ó???

 Amúgy meg egy gigantikus meztelencsiga okozta a nagy felfordulást.

Apajelölt

A világ nagy dolgairól beszélgetünk, épp a férfi - nő kapcsolat, illetve az anyaság /apaság misztériuma van terítéken.

T.: 'Anya, hamarosan apa leszek!'

A.: '?!?!?!?!?!?!?!?'

Akkorát és annyit nevettünk, hogy az én kicsi apajelöltem jól meg is szeppent. Muszáj volt fölkapni és össze-vissza puszilgatni, és megnyugtatni, hogy nem mondott semmi rosszat, sőt, csak hát 'ejjj, ráérünk arra még... .'
Azért örvendek, hogy most szeptemberben nem 18 lesz ez a csodafiú.

Fáratthatatlan öntudat

L.:  - Te fáratt vagy?

T.:  - Neeem, én Tamás vagyok!

Hásshőbájos

Gyönyörű.

Szép új világ

Levente: - Élünk itt, utána meghalunk, s megyünk fe'hőkbe. Abba, ott!!!

Katonák voltunk

T: - Amikó' katonák voltunk, vezettem hatalmas tankot!

A.: - Kisfiam, te mikor voltál katona?

T.: - Tizenegyhúszharminckó'.

Gyere öcsiboci, kapaszkodj...

Az a szép, az a szép

Levente: A te szemed balna, nekem szépkék!

A híres egyfejű

- 'Sárkááááááááááány! Segíííccség!'

- 'Sárkááááááááááány! Segíííccség!'

 Ordibálják a Süsütől megrémült favágók.

 Mire Tamás lazán megjegyzi: 'Pedig nem rossz állat...'

Ávántgárd II.

L.: Jöttek a tölökök, femásztak falla! Lomisok jól megdobálták majonézze! Ezsákmányolták Dukáttót! Sutty!

Ávántgárd I.

T.: - Talátam fűbe pink elefántot, beszippantott ormányába, evítt erdőbe, megmutatta kicsinyeit! Négyet! Sakkó táncoltunk Bóbitát!

Hosszúforró

Jean, ebédelni szeretnék...

-  Kicsi fiam, elég a kanál, villa van már az asztalon.

-  Villa nem égett el?

Tamás szerint a világ

Nagymama: - Gyere, Tamás, megmutatja a mama, hogy hol mászott be a róka a tyúkokhoz. Látod, ott a kerítés alatt, csúnya róka belopakodott...és...(szépen, lassan formázva a szavakat, hogy a kisgyerek is felfogja a helyzet súlyát, meg egyáltalán...)

Tamás: - A kúva életbe!

Szerintem felfogta:).

Levente szerint a világ

A. - Odanézz, a méhecske összegyűjtötte a virágport, hazaviszi, és készít belőle mézet!

L. - Szelintem vilslit készít belőle.

Micag

T.:  Mi cag ez? (Milyen szag ez?)

L.:  Tamááászka, ez a Büdös cag! (méltatlankodva, 'jajjj, hát még ezt sem tudod, öcsi' hangsúllyal)

Katísza

A nagy érdeklődésre való tekintettel Katicákat is szívesen látunk.

Úszótanfolyam

...indul rózsabogaraknak, kibogálóknak, lekke-pillangóknak. A siker garantált, tapasztalt úszómesterekkel és referenciával rendelkezünk.

Halacskák

Ikermesék

T.: 'Vót egyszer egy Fussel Vége.'
L: 'Vót eccer egy pink dukáttó és egy landíni thraktó'. Ketten egész nap dógoztak, mégis bódog vótak.'

Leventemalaca

Darkangyalunknak hála, Leventének most már nem csak mázlija, hanem brokkolis névnapimalaca is van. Szeretjük.

Nincsen veszély

'Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély

Most az ujjam a szemedhez ér

Mindenki fél, csiga, mindenki fél

Hátradőlni csak Istennek ér

Nagy jutalom vagy, egy kis ablakon

Beadott karéj kenyér

Egy csendes ima vagy egy farok, ami a

Meleg puha helyére ér

Szép hely a Boldogság

Úgy oda vitorláznék

Ott napfürdőzik egy szál tangában

Az összes műanyag játék...'

Mázlisták

Névnaposcsoda

Homo sapiens

Már nagyon rég voltam bejegyző kisfiaim naplójába, ami sajnos elsősorban zűrös időbeosztásommal függ össze. Pedig a "bocsok" annyi új élménnyel halmoznak el mostanában minket, hogy egyik aranyköpés másikat követ, és ha az ember elemezni kezdi a jópofának tűnő megszólalásokat, akkor döbben rá, hogy milyen kitűnő logikával közelítenek a dolgokhoz. De ugye az ősi bölcselet, miszerint mi van az oroszlán farka végén kérdésre, az emberek legnagyobb százaléka azonnal "a bojt" választ vágja rá, csak kevesek gondolják úgy, hogy helyesebb válasz: az oroszlán maga. Hisz az istenadta oroszlán farkának is két vége van, csak nézőpont kérdése, hogy ki melyik végét tekinti a 'helyes válasznak'. A fiúk szivacsként szívnak magukba mindent, kiválóan asszociálnak, sőt sokszor kifejezetten szellemesek, és nincs az a kérdésre adott válasz, ami után ne további kérdés -mit kérdés, kérdések sorozata - lenne a folytatás. Az utóbbi időben együtt zuhanyozunk mi -Tamás szerint-'f'éfiak, s ugye a gyereknek minden feltűnik! Nem csak az, hogy a keze meg a lába hosszabb apának, hanem más is, sőt az előző bejegyzés szerint már az is, hogy anyának vagy nagyon kicsi az, vagy nincs is, ami ugye megnő ha sokat eszik. Ma Tamás fiam - aki kicsit cserfesebb Leventénél, ötször annyit kérdez mint a bátyja, ezért ötször annyi vicceset is mond-, így szólt hozzám, miután szintén felfedezett valami olyasmit, amit sem az anyján, sem testvérén, de még saját magán sem látott, mikor törölközés közben hónalj szőröm kikandikált: apaaa???miaaaz??? pókháló!? Mondanom sem kell, úgy elfogott a nevetés, hogy könnyes lett a szemem. Miután végre meg bírtam szólalni, és elmondtam neki, hogy ez szőr, természetesen a "miért" következett még, vagy ötször. Ám miután a rendes esti mesélés után jobban szemügyre vettem a sörtét a hónom alatt, rá kellett jöjjek, valóban úgy néz ki, mint egy sűrű pókháló. Még szerencse, hogy a férfi embernek ez esztétikailag megtűrt szőrzet, bár a trendi az erősebb nem esetén is a csupasz. Hiába, én konzervatív vagyok kicsit, vagy lehet, hogy öreg!? Hm!? A lényeg, hogy a fiaim hamisítatlan homo sapiensek!

21. század

T.: 'Anyaaa, sokat eszel nyáron, megnő kukacod, nagyfijú leszel !!!' (!?)

Nekem e témáról még olyan elavult információim vannak, hogy hormonkezelés, szike, pszichiáter...vagy minimum átbújni a szivárvány alatt...erre tessék...!?!?!?

Nemkedves

Tamás:   - ...összeszégyeltem magam!

Azapja:  - Miért kisfiam?

Tamás:   - Mert nem kedves vótam!

Pöttyösen pontosan

Kistamást péntekre elárasztották a bárányhimlők, az igazinál is pöttyösebb. Az első napokat hősiesen tűrte, (Szombatdél, egy hólyagot vizsgálgatva a kezén: '- Anya, mi ez? - Bárányhimlő. - Anya, kijé? - Háát, sajnos kisfiam, ez most a tiéd. - Nem! Bárányé! Bárány beteg!) ma viszont nagyon-nagyon nehezen telik. Remélem, múlik...most múlik pontosan.

Kiöntött a Szeret

Május huszonhárom, este kilenc óra, a medrébe már-már visszatért kedvenc patakpartunkról sétálunk / biciklizünk haza, hízó holdvilágnál. Kislevente elragadtatott hangon felkiált.: 'Anyaaa, femászok égle, hozom le Hódat, neked! Lábad elé!' Kielemezni a történetet? Most nincs rá szó, nincsen rá fogalom ...inkább csak lubickolunk a boldogságban.

Kiöntött a Kedvenc

Navigare necesse est.

Hajnali csillag peremén

Hajnali csillag peremén

várjuk a reggelt, te meg én:

harmatozó fény a házunk,

mélybe kalimpál a lábunk.

Vacsoracsillag peremén

lessük az estét, te meg én:

elsuhanó fény a házunk,

reszket a mélyben a lábunk.

Földre bukó fény: te meg én.

Éjbe hunyó fény: te meg én.

Lobban a sóhaj-uszályunk:

csönd ciripelget utánunk. 

 

 

Kovács András Ferenc

Ház ugyanaz...

Kétoldalú békeszerződés

Csattanó

A propos, bugyi. Most már bátran és büszkén kijelenthetjük, hogy a fiúk hónapok óta már nem csak verekedésre és légycsapónak, hanem rendeltetésszerűen is használják az alsóneműiket, magyarán szobatiszták. Igazából már januártól mindkettő kikérte magának, hogy 'nem kisbaba vadok', és Matukásbugyitakaloooooook! Villámosbugyitakarooooook!, apró baleset is csak elvétve fordult elő. A kemény dió az ovi volt, hiszen egy-kettő gentleman ilyesmiről nem beszél egy hajadon, fiatal nevelőnővel. Sokat dolgoztunk rajta, bevetettük előbb minden anyait (végetnemérőmesék, ahol mindenki boldogan pisil,míg meg nem hal, de a legtöbbet Matuka és Villám nyomott a latban/bugyiban, akik berozsdásodnak, lepattogzik róluk a festék, vagy egyszerűen csak nagyon szomorúak lesznek, ha lepisilik őket), majd apait ('jól van fiúk, nem igaz, hogy itthon mindig szóltok, vagy akár egyedül intézitek el, ott meg nem... holnaptól egyszerűen bugyiba mentek, és szóltok ha kell pisilni, mert különben soha többé nem kaptok autós bugyit! :D) és láss csodát, egy jó hónapja már teljesen óvodatiszták is. Hallelujah.

Törtbőr

Tamás főhösünk ma borult egy embereset a biciklivel. Ám a fiút kemény fából faragtuk, szempillantás alatt talpon volt, megigazította a kalapját, leporolta a nadrágját, és már pattant is volna vissza a nyeregbe, mikor észrevette a tenyerén esett pici karcolást. Miután meggyőződött róla, hogy figyelem, drámaian felsóhajtott:
-'Isteneeem, eltörött a bőröm!'

Jófijúk tavasza

Még jócskán fagypont alatt ébredtek a reggelek, amikor megígértük a fiúknak, hogy amint igazán kitavaszodik, sokat süt a Napocska, nyílnak a virágok, röpködnek odakint a méhecskék, katicák, jávorszarvasok, no meg persze HA jófijúk, (magyarán: jó lenne ha órák hosszat gyurmáznának / festegetnének / olvasgatnának / sakkoznának kettecskén...hehehe...pedig csak arról álmodik a nyomor(ult szülő), hogy milyen kisimító-üdvözítő is volna, ha végre mindenki a saját ágyában töltene - urambocsá' aludna át  - egy-két éjszakát, csendben, mint a régi, szép időkben) akkor, és csakis akkor kapnak biciklit.  Azóta naponta előszedtek, hogy anya, akkor nyilatkozz, tavasz van-e, vagy sem?! Valószínűsítem, hogy a hosszú tél / a sok nemleges válaszom miatt már március elején elhatározták, hogy akkor ők kezükbe veszik a Tavasz sorsát. Így fordulhatott az elő, hogy a legsápadtabb napsugár láttán is 'Tavas van, tavas van!' üdvrivalgásban törtek ki. Egy-egy órányi napsütés, egy-két bátor méhecske / pillangó már elég volt ahhoz, hogy olyan mély és összetett konzekvenciákat vonjanak le a fiúk, hogy 'moszt kapok bísziklít, moszt kapok bísziklít!'   

Ha későre is, de egyértelműen kitavaszodott. A fiúknak is. Fiatalosan, üdén és bohón begurult az udvarba.   És azóta - mindketten, egyszerre - átaludtak egy (1) éjszakát:-). Ebben az évben ez már a... harmadik... talán. Jófijúk.

Ház kilátással

Ha tavasz, és napsütés, akkor ilyen gyönyörű előttünk a világ. Szeretem ezt a tavaszt.

Amúgy nem lehet betelni vele...regge', dé'be', este csodaszéprepp'.

Nem mindig...

… beszélek és írok egyformán.

Változom, de nem változom sokat.

A virágok színe más napfényben,

És más ha felhő takarja el a napot

Vagy amikor leszáll az éj,

S a virágok árnyék-uniformist öltenek.

Ám aki alaposabban megvizsgálja, láthatja,

a virágok ugyanazok.

Ezért, amikor úgy tetszik, ellentmondásba

keveredek magammal.

Figyelmesen nézzenek rám:

Most elfordulok jobbra,

Majd balra fordulok,

De mindig én vagyok és megtartó lábam is ugyanaz –

Maradtam, aki voltam, hála az égnek és a földnek,

A szememnek és az érzékeny fülemnek,

És a lelkem világító egyszerűségének…

Fernando Pessoa

Jószomszédság

Közérdekű kulcskérdés

Autósok figyelmébe! Ha a Bakonyban találkoznának egy bájos kisfiúval, legyenek nagyon óvatosak, szőkesége, kékszeműsége, kisfiús(s)ága senkit ne tévesszen meg, mindez csak álca! Az van, kérem, hogy balsorsa épp 1 igazi slusszkulcsrablóval hozta össze! Saját, de főleg gépkocsija épségének érdekében azonnal hajtson el, lehetőleg ellentétes irányba! Semmiképp ne várják meg, míg az emberke megszólal, mert a gyanakvó 'ki vagy???' kíméletlen faggatózás után máris a gyanútlan gyalogos zsebeinek esik, és sziszegve, ellentmondást nem tűrő hangon a gépkocsija kulcsát követeli! Szemtanúk és túlélők szerint az apró, agresszív törpe 'addide kúcsot!' kiáltásokkal előbb csak belekapaszkodik és rángatja a kiszemelt áldozat nadrágját, de akár le is csaphat a zavart ember sípcsontjára...

...és ami a legszörnyűbb....a törpe osztódással elszaporodott, jaj, kettő van belőle...ohhhh, Irgalom atyja, ne hagyj el...

A kép csak fantomkép illusztráció, az eredeti innen.

Várújraépítők

Ha már autózás: ha minden jól megy, nap mint nap elsuhanunk Sz. várának romjai alatt. Még ki se jutunk az erdők öleléséből, de már izgatottan kiabálják 'én látom Várt' én látom Várt'...és így megy ez minden egyes alkalommal. Én meg minden egyes alkalommal elmagyarázom, hogy tudjátok, ezek itt már csak a falak, a hajdani büszke vár romjai, a várat kirabolták, lerombolták, ledőlt, széthordták, porlad. Egyébként meg arról híres, hogy ott fönn, a falak között lettek megkeresztelve a csodafiúk, az Úrnak kettőkerekezernyolcadik esztendejében. Levente félénken megkérdezte, hogy 'Ambus* döntötte el'?
Megnyugtattam, hogy nem, most kivételesen nem Ambrus volt a rossz fiú, ezt a várat egész biztos, hogy nem ő döntötte le. Szerencsére sokat nem is foglalkoztatta őket a vár múltja (még várok egy kicsit Nagy Lajos királyunkkal, és korával:) és jelenje, inkább a jövőre koncentráltak, és mindketten lelkesen kiabálták: ÉN! FEÉPÍTEM! ÉN! FEÉPÍTEM! És azóta is, ha csak megpillantják a romokat, elkapja őket az alkotási hév, és máris lázasan tervezgetnek: 'én viszem fát', 'én fűrészelek', 'én építem', én imádom őket, és ha úgy hozza a sors, adogatom majd a köveket a mestereknek:).
(*Ambus - alias Ambrus, csoporttársuk az oviban, amolyan 'vezéregyéniség', egy fejjel, cca. hét kilóval, és jókora adag agresszívitással magaslik ki a többi 'kicsi' közül. Ha kérdem a fiúkat, hogy mi történt az oviban, rendszerint így kezdik 'Ambus elvette', 'Ambus e'rontotta', 'Ambus ledöntötte', 'Ambus megharapta', 'Ambus megütötte', 'Ambus kiabát'. Azért nem kell félteni az ikreket sem, mert ha nem kapok rögtön a szívemhez, hogy jajistenemazéndrágapicifiaimatbántalmazzákadzsungelben, és tovább vallatom őket, akkor nagyon gyakran kiderül, hogy hát igazából az egész incidens úgy kezdődhetett, hogy az én valamelyik drága pici ártatlanom 'evette tőle trattót', 'meglökte kezét', 'megkamóta' meg ilyenek. Tiszta struggle for life, kicsi(k)ben.)

Neveletlen züvegek

Külön élmény velük autózni is. A fiúk egymást túlharsogó kiabálását magasröptű párbeszédeit még a csomagtartóban csörömpölő üvegek sem tudják elnyomni, viszont Tamást szemmel láthatóan zavarja az üveghangú lárma, és méltatlankodva megjegyzi:
- 'Anya, züvegek veszekednek!'

Attila

Csókol Attila, a hírneves költő,

melyet nem szül kettő,

sőt három emberöltő.

Attilának tetszik ének, tánc és séta,

Ő az édes szavú aranyos poeta,

hozzá más költő csak analfabéta.

Rögtönzések, zsengék
1921. február 20.

Kincskeresők