Hétvégi

A hétvégén - legyőzve kullancs- és szélfóbiámat:) - meg ilyen szép, szarvaslátta játszótereken kószáltunk: A gyerekek szemmel láthatóan élvezték a csúszó-mászókat: Itt meg egy hús-vér, délceg szarvasfi is kellene legyen a képben, csak túl későre sült el a Pana, és a szarvas elillant:

Más: napos, de...

Szeles. Mindhárom. A fiúkét még tanulom, az időjárás szelességére és viharosságára viszont most már haragszom, és meggyőződésem, hogy ő az oka annak is, hogy az ikrek állandóan taknyosak. Nem vírus, és nem baktérium az oka. Dehogy. A szél az oka mindennek. Ami a napos oldalt illeti, az meg itt ugye gyakran kullancsos, de most már nem félünk a kullancstól sem. Dehogynem. Meg nem félünk született Felsőlé gr. Gúti Fertő Ződésektől sem. (Dehogynem.) Tamás ma kapott egy kávéskanál Ben-uront, tehát a láz is lerázva...csak ez a csúnya szél itten...

Másnap.os

Éjszaka Forrófejű Levente nem volt hajlandó aludni. Nem, nem volt lázas, nem volt nyűgös, nem volt szomjas. Éhes sem lehetett, egyszerűen nem volt kedve aludni. Fél kettőtől hajnali-öt-órakor-elvesztettem-a-fonalat időpontig. Odakint már hajnalodott, Levente az ablakra mutatva bejelentette, hogy dár-dár, meg különben is, ő most elmegy autózni egyet. Egész komolyan gondolhatta, mert kihámozta magát a hálózsákból, és hirtelen eltűnt a derengő félhomályban. Határozott apai közbelépésre volt szükség, hogy a fiú el ne kösse az autót. (Azt hittem, hogy ez olyan 17-18 év múlva jelentkező tünetegyüttes) Szóval a lépcsőn lefele elkapták, felnyalábolták a szökésben levő 10 kilóst, és ellentmondást nem tűrő hangon ágyunkba dugták a fiatalembert. Az erélyes apai tiltás az ágyhoz szegezte, felülni ugyan nem mert, de a kis kezével próbálta kitapogatni az arcom a sötétben, és olyan keserves-kérlelően nyöszörgött, sírt, hüppögött, amitől egy asztal lába is ellágyult volna. Halkan odasúgtam neki valami olyasmit, hogy "gyere kicsi, bújjunk össze, meglásd könnyebben telik". Be se fejezhettem az érzelmes anyai monológot, már ott csüngött rajtam hüppögve. Kis kacsokkal a nyakamra, vállamra indázódott. Néhány percig még hüppögött halkan, de tapinthatóan és azonnal szelídült benne az a fene nagy akarat és ellenállás. Már nem akart száguldozni madarak, autók hátán. Mintha elfáradt volna egy picit. Arra aludtam el, hogy ugyan nagyon zsibbad a nyakam, jó lenne megfordulni, de ne, most még ne, mert végre, végre...ott alszik Levente, a bal vállgödrömbe'...

Tíz - tíz

Bizony, két ilyen nehézsúlyú világbajnok fiam van. Ma mindenféle szakemberek (is) elismerőleg nyilatkoztak a fiúkról, miszerint nagyon okosak, gyönyörűek, különlegesek, és láss csodát...azért mégsem teljesen egyformák...és hát 10 kilogrammosak!:). Azért én kicsit aggódom...kettő darab védőoltást is kaptak fejenként, és félek, hogy éjszakára / másnapra az átlagnál is forrófejűbbek lesznek a bajnokok.

Földön

Igaz, hogy stadionnyi léptékű traktoros-autós-állatos mennyországot csak évente egyszer rendeznek mifelénk, de azért lássuk be, itthon, a (Közép)Földön sem olyan rossz az uraknak:

Mennyekbe (agrárexpo)

Valahogy így képzelhetik el a fiúk a mennyek országát is: Csak egy volt a gond ezzel a ropogós-motoros mennyországgal...alkonyatkor bezárták a kapuját, és kitessékelték a jónépeket, vissza a Földre. A közeledő, baljós vihar csak felgyorsította a testvérpár kicsit sem fájdalommentes kiűzetését a paradicsomból:D. Főleg Tamás volt az, aki szívére vette a dolgot, olyannyira, hogy zengett tőle a mennyország, illetve akkor már a stadion egész környéke.

Csoda egy percben

Gondolatok a pincében

A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek. Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.

- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?

Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik? De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el sem tudta képzelni.

Örkény István

Fairytale (If you see the wonder)

Igaz, hogy mindennek a mozgatórugója és mindenütt ott van az autó, de azért vannak itt még más csoda dolgok és mesés élőlények is. Pl. Levente szerint a fürdőszobai szekrényünkben egy különös, sárga-fehér madár fészkel, (vasaló:) Tamás szerint a szekrény tetején sünök gömbölyödnek (óriás tobozok:). Találtunk mi már -szerintem- közönséges földigilisztát is, amiről a fiúk percek alatt kiderítették, hogy az ott egy hosszzzzzzzzzzzzz-szzzzzzzzzzzzzzzzzzzú kígyó. A cicát már hetek óta próbálják meglovagolni. Bár itt nagy a gyanúm, hogy nagyon is tisztában vannak vele, hogy ő a macska, és nem egy igavonó / hátasló, és ez csak egy újabb szándékos csínytevés a részükről. Túlságosan is jóban vannak minden csúszó-mászóval, imádják a bodobácsokat tenni-venni, becézgetni:). A katicákat különösen kedvelik, mert meg lehet fogni, kézben tartva egy kis izgő-mozgó pötty pötty hátán, de egyszer csak hirtelen felröppen, és átalakul (griffma)dár-dár-rá:). (Minden ami repül, az dár-dár, éljen az esélyegyenlőség:) Sikítanak a boldogságtól, ha néha összefutunk egy-egy békával. Ilyenkor ideig-óráig megfeledkeznek az örökös aúg'ózásról, és 'bhé-bhé'-kázunk kicsit. A sok bosszúságot okozó vakond túrása az udvaron tulajdonképpen egy elvarázsolt, cifra palota (teletűzdelik pitypanggal:), ebben a Nagyon testvérek egyetértenek. Már csak az apjukat kell meggyőzniük:).

Alfa Romeo

A magyar szóbeliség továbbra sem az erősségük, az elmúlt hetek alatt viszont Tamás (vagy más?) megtanította Leventének minden magyar szó alfáját és romeóját:D. A lényeget, amit tudni kell a világról, egy szóban. Azóta a pillangók, madarak és mindenféle szépművészeteket rajongója, alias Levente is igencsak határozottan 'aúg'ózik. Bármiről is társalgunk, (annak ellenére, hogy nem igazán beszélnek magyarul mi már most nagyon jól elbeszélgetünk) mindig az autóknál kötünk ki. Mindenre az autó a válasz. A kérdés is. "-Kérsz kenyeret?" "-Aúúgg! Hm-hm (dúdolva)! Hác-hác!" Amúgy teljesen korrekt a felelet, merthogy magyar fordításban ez kb. azt jelenti, hogy "-Édesanyám, köszönöm, kenyeret nem kérek, de a meggyes rétesből kérnék egy darabot. Tudod, abból, amit ma vettünk együtt, a kenyeres/péksüteményes kocsiból:)" (Aúgg! Hm-hm együtt = énekelő /csilingelő kenyeres kocsi, ami még ide, a világ végére is kijár kétnaponta....hác-hác = meggyes rétest neve:). Ha egy repülő repül el felettünk (igazából naponta több is, égi pálya van fölöttünk, meggyőződésem, hogy nem csak repülőké:), a kérdés természetesen: Aúg'? Bárki érkezik hozzánk, a kérdés, és a felelet egyben: Aúg! És tényleg. Mert általában mindenki autóval érkezik, de ha netán biciklivel, arról is kiderítik előbb vagy utóbb, hogy az igazából autó. Ha gyalog, akkor sokatmondóan elgesztikulálják, hogy nincs autója az illetőnek, azért a biztonság kedvéért kinéznek az ablakon / szétnéznek az utcán, nem dugta el mégis valahova az autóját a renitens autótalan. Most pedig következzék a remekmű, az egyik Mestertől, akit minap hajnali négy órakor ragadott el az ihlet, és másodpercek alatt megalkotta....na mit? Íme, az Autó. Tamás szerint, aki gondolkodás nélkül vágta rá a Választ a natamáskamitrajzoltál-ra. Végül Levente szerint is. Bár ő egy kicsit elbizonytalanodott az interjú elején, és hajlott a virágra is (tyhö-tyhö), de végül be(le)látta, hogy az nem más, mint egy újgenerációs Alfa Romeo.

Vad motorosok

Színes, (elvileg) magyar, (de inkább néma) akciófilm, 13 sec., 2009. Megtekintése 2 éven aluliak számára ajánlott.

Nem szolgálati közlemény

Annál sokkal több. Augusztus 31. messze még, Budapest nem annyira. A mester akkor és ott készül valamire... ha hihetünk a felröppent hírnek. A három egyben meg nagyon-nagyon jól hangzik. Várjuk. Készülünk. Újra. Itt meg egy gyönyörű-örök-kedvenc:

Azé az érdem.

(Hétért - magamat kérdem...)

Hétért - magamat kérdem -

adsz-e hatot?

Játszom. Azé az érdem,

ki játszhatott.

József Attila

Kőműveskelemenék munka közben

Előtte. Utána.

Levente és társai?!

Februárban történt az első konkrét eset, azóta volt rá még néhány példa, szóval most jaj-de-nem-szeretem-de...általánosítani fogok. Az én tündéri, mézszín fürtös és kökény-tekintetű kis hercegem, nevezzük Leventének, valami olyan bolygóról csöppenhetett közénk, ahol a lények másként üdvözlik egymást, meg egyáltalán, másak a viselkedési normák. Ha nagy ritkán találkozik egy hozzá hasonló apró gyerekegyeddel, megáll előtte, áthatóan fürkészi egy-két percig, és ha arra a következtetésre jut, (és eddig minden alkalommal arra jutott) hogy hoppá, ő itt az én bolygóbelim, akkor hirtelen vagy orron ragadja, vagy mellbe vágja. Nem csoda, hogy a történtek után a kékszemű szörnyetegnek más ember fia nem mert többé hátat fordítani, konkrétan menekül előle. Mi meg újra és újra megpróbáltuk elmagyarázni, hogy itt, a Földön, ha éppen nem az erdőben, farkasok között vagyunk, akkor általában még mindig célravezetőbb egy szia, egy mosoly, egy simogatás, egy kézrázás. Igazából nem is baj, hogy tegnap megtörtént életük első alapos hajvágása, és eltűntek az angyali, szőke fürtök, így legalább mindenki elsőre láthatja, hogy két kicsi, de hmmmm, izmos, kopasz , sebhelyesarcú fickóval van dolguk.

Szerelemről, avagy mindenféle lábbelikről

Könyveken túl is van szenvedélyes szerelem. Itt vannak pl. a mindenféle csizmák, cipők, bakancsok, papucsok, saruk, szóval bármi, ami talpra illeszthető. A méret nem számít.

Ikrek könyve

Tamás jelenlétében még véletlenül sem szabad kiejteni egy mondaton belül azt, hogy ikrek / ikres és könyv. Ha netalán mégis, akkor ne lepődjön meg senki, hogy Tamás Dániel fölpattan, mint akit kígyó mart meg, rohan a hálószobaajtónkhoz (ami hetek óta szigorúan kulcsra zárt, de ez más történet) és szó szerint tombol az ajtóban. Csapkodja az ajtót, sír, könyörög, 'krek'ezik esdeklő hangon. Nem az ikertestvérét tartjuk zárt ajtó mögött, ennél sokkal prózaibb az oka kis Tamásunk tombolásának. Nagyon jól tudja, hogy ott a szobában van elzárva egy másik ajtó mögé az én ikres könyvem, ami történetesen hónapok óta az ő legkedvencebb olvasmánya:-D. Eddig még rendben is lenne a dolog, mert hát ízlések és pofonok ugye, felőlem egy másfélévesnek is lehet ez a kedvenc könyve, és ha hármasban vagyunk, akkor gyönyörűen végiglapozza, sőt, pörgeti a lapokat, nézegeti, kommentálja a látottakat, de abban a percben, amint magára marad a könyvvel, elkezdi tépdesni, nyálazni. Leventének is volt egy nagy kedvence, a Larousse féle Titkos társaságok, de ő - látszólag - beletörődött, hogy az tiltólistára került...de az is lehet, hogy csak az olvasottak érnek benne, és készül valamire. Lassan egyetlen egy (saját) könyvük sem ép, és a leglehetetlenebb helyeken is állandóan találok apró papírfecniket, de a könyvszeretetük és a finommotorikájuk pl. egészen kivételes:).

Szárnyal a kedv, mint a...