… beszélek és írok egyformán.
Változom, de nem változom sokat.
A virágok színe más napfényben,
És más ha felhő takarja el a napot
Vagy amikor leszáll az éj,
S a virágok árnyék-uniformist öltenek.
Ám aki alaposabban megvizsgálja, láthatja,
a virágok ugyanazok.
Ezért, amikor úgy tetszik, ellentmondásba
keveredek magammal.
Figyelmesen nézzenek rám:
Most elfordulok jobbra,
Majd balra fordulok,
De mindig én vagyok és megtartó lábam is ugyanaz –
Maradtam, aki voltam, hála az égnek és a földnek,
A szememnek és az érzékeny fülemnek,
És a lelkem világító egyszerűségének…
Fernando Pessoa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése