Ikermesék

T.: 'Vót egyszer egy Fussel Vége.'
L: 'Vót eccer egy pink dukáttó és egy landíni thraktó'. Ketten egész nap dógoztak, mégis bódog vótak.'

Leventemalaca

Darkangyalunknak hála, Leventének most már nem csak mázlija, hanem brokkolis névnapimalaca is van. Szeretjük.

Nincsen veszély

'Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély

Most az ujjam a szemedhez ér

Mindenki fél, csiga, mindenki fél

Hátradőlni csak Istennek ér

Nagy jutalom vagy, egy kis ablakon

Beadott karéj kenyér

Egy csendes ima vagy egy farok, ami a

Meleg puha helyére ér

Szép hely a Boldogság

Úgy oda vitorláznék

Ott napfürdőzik egy szál tangában

Az összes műanyag játék...'

Mázlisták

Névnaposcsoda

Homo sapiens

Már nagyon rég voltam bejegyző kisfiaim naplójába, ami sajnos elsősorban zűrös időbeosztásommal függ össze. Pedig a "bocsok" annyi új élménnyel halmoznak el mostanában minket, hogy egyik aranyköpés másikat követ, és ha az ember elemezni kezdi a jópofának tűnő megszólalásokat, akkor döbben rá, hogy milyen kitűnő logikával közelítenek a dolgokhoz. De ugye az ősi bölcselet, miszerint mi van az oroszlán farka végén kérdésre, az emberek legnagyobb százaléka azonnal "a bojt" választ vágja rá, csak kevesek gondolják úgy, hogy helyesebb válasz: az oroszlán maga. Hisz az istenadta oroszlán farkának is két vége van, csak nézőpont kérdése, hogy ki melyik végét tekinti a 'helyes válasznak'. A fiúk szivacsként szívnak magukba mindent, kiválóan asszociálnak, sőt sokszor kifejezetten szellemesek, és nincs az a kérdésre adott válasz, ami után ne további kérdés -mit kérdés, kérdések sorozata - lenne a folytatás. Az utóbbi időben együtt zuhanyozunk mi -Tamás szerint-'f'éfiak, s ugye a gyereknek minden feltűnik! Nem csak az, hogy a keze meg a lába hosszabb apának, hanem más is, sőt az előző bejegyzés szerint már az is, hogy anyának vagy nagyon kicsi az, vagy nincs is, ami ugye megnő ha sokat eszik. Ma Tamás fiam - aki kicsit cserfesebb Leventénél, ötször annyit kérdez mint a bátyja, ezért ötször annyi vicceset is mond-, így szólt hozzám, miután szintén felfedezett valami olyasmit, amit sem az anyján, sem testvérén, de még saját magán sem látott, mikor törölközés közben hónalj szőröm kikandikált: apaaa???miaaaz??? pókháló!? Mondanom sem kell, úgy elfogott a nevetés, hogy könnyes lett a szemem. Miután végre meg bírtam szólalni, és elmondtam neki, hogy ez szőr, természetesen a "miért" következett még, vagy ötször. Ám miután a rendes esti mesélés után jobban szemügyre vettem a sörtét a hónom alatt, rá kellett jöjjek, valóban úgy néz ki, mint egy sűrű pókháló. Még szerencse, hogy a férfi embernek ez esztétikailag megtűrt szőrzet, bár a trendi az erősebb nem esetén is a csupasz. Hiába, én konzervatív vagyok kicsit, vagy lehet, hogy öreg!? Hm!? A lényeg, hogy a fiaim hamisítatlan homo sapiensek!

21. század

T.: 'Anyaaa, sokat eszel nyáron, megnő kukacod, nagyfijú leszel !!!' (!?)

Nekem e témáról még olyan elavult információim vannak, hogy hormonkezelés, szike, pszichiáter...vagy minimum átbújni a szivárvány alatt...erre tessék...!?!?!?

Nemkedves

Tamás:   - ...összeszégyeltem magam!

Azapja:  - Miért kisfiam?

Tamás:   - Mert nem kedves vótam!