csütörtök, július 31, 2008

Már csak kettőt (másfelet,ahogy az időt nézem) kell aludni...

Mennyiszer fog ez, vagy ehhez hasonló még éltetek során elhangozni kicsi szájitokból, ha valamit nagyon vártok, valamitől nagyon tartotok, vagy csak úgy, ha valaminek eljön számotokra az ideje, és ti tudjátok a várt napot. Szóval, másfél alvás után nagy napra ébredünk! Ezen a napon lesztek megkeresztelve, ezen a napon lesztek hivatalosan bemutatva az "Úrnak", és lesztek immáron névvel megáldva az Ő mindenható kegyelmébe ajánlva, hogy gondoskodjék két kis alattvalójáról, akiket úgy hívhat: Levente Pál és Tamás Dániel. Ez a nap számotokra, igazából csak később bír jelentősséggel, amit viszont már ti is érzékelni fogtok, jó nagy családba csöppentetek bele, amit akár az Úr első áldásának is tekinthettek. Nagyszüleitek, szüleitek, testvéreitek és azok párjai, nagybátyáitok és nagynénéitek, unokatestvéreitek, kereszt szüleitek és ti ketten, magyarán a szűk családi kör, az jelen esetben több, mint negyven ember. Szép napnak ígérkezik, jó lesz együtt lenni mindnyájan, ritka alkalmak egyike az ilyen, hát készülünk is eszerint. Kissé el vagyunk gémberedve édesanyátokkal, talán még feszültek is vagyunk kicsit, de értetek bármikor és bármit megtennénk, és a fáradtság ónos esős ködén át, ilyenkor ez számunkra a derengő fény. Az emberiség kultúrája tele van szimbólumokkal, a mi magyar népünknek talán több is az átlagnál, és az ember ezeket még fokozza a saját külön bejáratú szimbólumaival. Praktikus okokból azért lesztek a Szarvaskő vár romjaiban is impozáns falai között keresztelve, mert protestáns templom híján, augusztus másodikán ez nem tűnt rossz ötletnek. Továbbá legyetek olyan erősek, büszkék és állhatatosak, mint az évszázados falak, melyek dacolva háborúkkal, tűzvészekkel, emberi fondorlatokkal és az idők vas fogával, még mindig őrizvén karakterüket, lényegüket, a helyükön állva megőrizték arculatukat. Az időpont sem lényegtelen, hisz pontosan egy hét múlva lesz édesanyátok (aug.9) születésnapja, és közös ősötök -kiről neveiteket kaptátok - Dani Pál (aug.6) születésnapja, aki százöt éve ugyanott született mint ti, és hogy ez így alakult, azt véletlenek hozták, akár csak benneteket: nem véletlenül vagytok "csodafiúk"! Aludjatok békésen, álmodjatok szépeket tündérkéim, és a nap rendületlenül közeledik, a ti napotok!

kedd, július 29, 2008

Mr. Fintor

Talán egy jó hete, hogy Levente az önkifejezés és kommunikáció egyik igencsak látványos és vicces módját űzi. Percek alatt megtanította rá Tamást is, de Levente maradt a mester. Valami hihetetlenül viccesaranyos módon fintorog. Ha értő fülekre talál, és hasonlóképpen válaszol neki valaki, akkor visszabeszél, persze ha maradt még mondanivalója. Napok óta próbálom elkapni a pillanatot, de amint meglátja a kamerát, abbahagyja, agresszívé válik, és már csak egy cél lebeg előtte: kitépni azt az indiszkrét masinát a kezemből. Tamás, mint jó testvér, ugrik rá, meg a segítségére.
Untitled from aira manna on Vimeo.

vasárnap, július 27, 2008

Mesemondók

Névnapi tenger Annának

Végre sikerült idevarázsolni a fotókat, amiket Ani már napok óta kér, és félnapos késéssel ugyan, de fel is sikerült pakolni őket (egér nélküli laptop segítségével, egy zseni vagyok), szóval tessék, nyár és Adria, ide kell elvinni őt jól, mielőbb.
Azért azt még megjegyzem, úgyse érti csak az, akinek kell, hogy nekem erről a jeles napról inkább hatalmas fenyvesekbe öltözött hegyek jutnak eszembe, és a Szent Anna tó közelsége, és egy apró táborszéli sátor, és napokig tartó eső, és kizárólag elázott csereruhák, és öngyújtó lángjánál kézmelegítés, és megfagyás ellen hajnalig-tánc, és éhezés ellen kürtőskalács.

Boldogat!

péntek, július 25, 2008

Esti randalír


Untitled from aira manna on Vimeo.

Vigyázat, fönn ikrek laknak!

Nem mellesleg egyre veszélyesebb a felső szint (ami szinte teljes mértékben az ő territóriumuk) lépcsője alatt közlekedni. Ma valamelyik gyerek rám dobta (az sem vigasztal, ha csak ejtette) a sporttévé nagyságú műanyag fényképezőgépét..azt amelyik furcsa hangon, gombnyomásra azt is sikítja, hogy széééjcsííz. Hirtelen ért...nem volt időm, se kedvem. Ma egy fényképezőgép, holnap egy medve. Talán jó volna a fotelt és a súlyosabb tárgyakat leköltöztetni a nappaliba.

Gondolatok az anyaságról

Teljesen el voltam olvadva, hogy a fiatalurak napok óta milyen anyásak, foggal-körömmel ragaszkodnak hozzám. Szó szerint csüngnek rajtam szótlanul, és jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat, csak az volt furcsa, hogy a megható laokonos jelenetek közben, ha nem voltam résen, mindig a fejünkre esett, nekünk csapódott valami. Egyre inkább az az érzésem, hogy ilyenkor csak biztonságos fellépőnek, létrának használnak, hogy megkaparinthassák az asztalon / polcokon lévő mikormit. Sebaj, maradjon a hangsúly a biztonságoson. Meg hát leszek még ugródeszka is, remélem.

csütörtök, július 24, 2008

No comment...

...nem hagyható a fenti látvány. Most vagy az történt, hogy míg az előbbi bejegyzést írtam, ismeretlen tettesek csúnyán feldúlták a gyerekszobát, (csakis az Effbíájj és Szíáéjj lehetett, karöltve) vagy nagy hiba volt ma reggel a fiúkra a Little monster és Little doser ómenes pólókat adni. Apróbb betűkkel olvasandó: két héttel ezelőtt még roppant büszkék voltunk arra, hogy 'ugyan nekünk sem lesz egyszerű kinyitni, de milyen zseniálisan megoldottuk a szekrényeink tartalmának és gyerekeink biztonságát, meg hát minket ugyan nem zsákmányol ki az őrült végletekbe eső habos-babos-bababiznisz olyanokkal, hogy bababiztonsági kellékek kuvikolós és foszforeszkáló változatban...és hát egyszerűen leszereltük a szekrények, ajtók fogantyúit'. Az a sanda gyanúm, hogy a tettesek köztünk vannak, és nem teszek semmiféle fel- és bejelentést.

Ajánljuk a képet, szeretettel, Mártának:), bár bevallom őszintén, azért ez a látvány még engem is sokkolt hirtelen, egész pontosan egyszerre tört rám a síró- és nevetőgörcs, és mind a mai napig igazából fogalmam se volt, hogyan is festhet egy felborult kamion...

P.s.: Ja, és köszönjük a pólókat, Gádmádhö'! Mintha róluk mintázták / rájuk szabták volna:).

Jó idők, rossz napok

Még mielőtt sokan ikreket szeretnének Karácsonyra, gyorsan elmesélem azt is, hogy ők is tudnak nagyon nyűgösek lenni. Hetekig. Most éppen ilyen időszakunkat éljük. Természetesen ragályos. Szóval, valamiért nehezen viselik a délelőttöket, és a délutánokat. Egyszerre nyekeregnek, panaszkodnak, nehéz elfoglalni őket, a jó esetben 2 óra hossznyi alvást gyakran 20 perc kétségbeesett, haragos vonyítás előzi meg, ébredés után 20 perc durcás sértődöttség következik, amit próbálnának ölben átvészelni. Szeretnék velük játszani, elvegyülni közöttük, de akkor meg hagynak csapot-papot, megrohamoznak, és hangosan követelik magukat ölbe. Fizikailag egyre inkább képtelenség felnyalábolni és annyit babusgatni a kettőt, amennyit szeretnénk, marad nekem a játszótér / mászóka szerep. Ez így szép is volna, de percek alatt kemény territoriális harcok folynak rajtam (szó szerint harapnak, lökdösődnek, karmolnak, kapaszkodnának feljebb és feljebb), és mindhármunk testi épsége érdekében a játszótér megrázza magát és föláll...és kezdődik minden elölről. Végre nekünk dolgozik, telik a Vasfogú, és az apjuk meg az este közeledtével lassan mintha kicserélnék a nyűgös randalírozókat. Az esti közös zuhanyozás és vacsora lehet a vízválasztó, mert utána két kis friss, illatos, eleven, pocakos, vicces örömgömböc aranyozza be az estéinket. Most éppen várjuk az estét:).

A vízválasztók :)

csütörtök, július 17, 2008

Pogácsát süt a derűs csókkirály

Nem szeretnék képlékeny(?) jellemvonásaikból / szokásaikból messzemenő következtetéseket levonni, de továbbra is tényleg Levente a szelíd, bájos, kis finom ficsúr. Tény, hogy Tamás fizikailag erősebb, ő az Erős Pista, minden nyers erőt és áldozatot követelő mutatványban ő az első. Levente, hát ő kérem igazából a művészeteknek hódol:). Komolyan érdekli ugyan a számítástechnika is (imádja a billentyűzeteket pl.) meg a zoológia (főleg a macskafélékkel került szoros barátságba), meg a geológia is (megszállottan újabb és újabb földmintákat elemez), de mindent mintha más oldalról közelítene meg: aprólékos, precíz munkával (pl. a laptopból minap kimunkálta a home billentyűzetet) ő a részletekre összpontosít. Megfigyelőképességben, finommozgásban, no meg utánzásban ő a verhetetlen. Kulináris művészetekben is ő remekel. Kérésre / mutogatásra ő már tud pogácsát sütni az egész családnak. A gyengébbek kedvéért egyelőre csak tapsikolva mutatja a bonyolult mozdulatsort. Még valami ami annyira leventés: valamiért a nagymama meg az apja a favorit, és ezt bájos leheletnyi puszival olykor a tudomásukra is hozza. Bár minap a Sára meg a Rebi lány is azt rebesgette, hogy már ők is kaptak...szóval elég nagylelkű ez a fiú. Elnézve őt, nem csodálom, hogy sok lány vágyálma egy Levente-féle lehelt puszi. Ja...és képes úgy mosolyogni és nevetni, hogy egy percre legalább kiderül mindenki ege.

JáraTamás

Nem változtattunk családnevet, (jó nekünk a Csodafiúk:) csak arról lesz itt szó, hogy másodszülöttünk igazi Homo Sapiens-szé nőtte ki magát! Olyan - mai - emberi tulajdonságokat kombinált hirtelen, mint az egyenes testtartás és két lábon való járás. Szóval: tegnap délután Tamás fölállt, kihúzta magát és büszkén meg roppant céltudatosan odasétált a szekrényhez, mindenki legnagyobb ámulatára. Néhány napja már próbálgatja ugyan a járás tudományát, de eddig kifejezetten csak bíztatásra, kartól karig, néhány bizonytalan lépés erejéig volt tetten érhető. A tegnap délután viszont szóba se került, hogy esetleg járhatna is a baba, nem bíztatta, nem hívta senki ember fia. Nem botladozott, nem csoszogott, nem nézett hátra / oldalt(az apjára / anyjára), hanem magabiztosan lépegetett 7-8 lépést, mint egy igazi férfi...mint akinek eddig is ott szunnyadt a pici lábujjában minden lépés, csak várt valami titkos sugallatra...honnan máshonnan mint a szekrényből?!

hétfő, július 14, 2008

Új perspektívák

Ma este, a lefekvés előtti kis ikres rituáléim közben döbbentem rá, hogy az eddig csak és kizárólag hason - esetleg stabil oldalfekvésben - alvó kedvenc férfiúim tudnak háton fekve is aludni! Az még rendjén is volna nálunk, hogy a két örökmozgó egyik napról a másikra előáll valami forradalmian új / illetve régi, de továbbfejlesztett mutatvánnyal... de, hogy csukott szemmel térben és időben is egyszerre, és ijesztően hasonló testhelyzetekbe kössenek ki?! Ez a szinkron éjszakai perspektívaváltás picit meglepett. A következő, pelenkázó mögötti zártkörű tárgyalás napirendi pontjairól kérek szépen egy kivonatot!

Felborult kamion

Olvastam egyszer egy (s)ikersztoriban, hogy náluk általában a gyerekszoba úgy néz ki, mint egy játékokat szállító, felborult török kamion:). Nos, főhőseink háza táján, a mézeskalács házikó felső szintjén nem csak a babaszoba, hanem az egész emelet úgy fest, mint egy játékokat, üres palackokat, ruhákat, és egyéb, sokszor kétes eredetű tárgyakat is szállító, felborult, átnyálazott és kirámolt kamion és környéke...és így van ez rendjén:).

szerda, július 09, 2008

És a hétköznapiak...

kedd, július 08, 2008

Nem hétköznapi élményeink

Még hogy oroszlánkölyök?! Emberesednek a bocsok:). Tamás már jó ideje egy szál segítség nélkül...hopp...hirtelen fölpattan és álldogál, próbálgatja az izmait és egyensúlyérzékét...ma Leventét is e tetten értem. Egyre magabiztosabban igazodnak el kis világukban, (khhmm...lassan az egész házat bitorolják, és leggyakrabban így sem bírnak a túlcsorduló energiájukkal) sőt... BESZÉLNEK magyarul...igen, kérem szépen, ezek itt már az első magyar szóutánzatok:). Ilyen kérdésekkel, hogy hol vannak az ikrek, hol vannak az angyalok már nem lehet őket zavarba hozni, simán, gondolkodás nélkül megmutatják. Örvendek, hogy már bő 9 hónaposan tudják a legfontosabb dolgok helyét a világban:). Tamás, a gyengébbek kedvéért nem csak mutogat, hanem nyomatékosan még hozzá is teszi, hogy HÓÓÓÓ és úgy mutatja a pontos irányt. Néha azért zavarba hoznak, mert előfordul, hogy Mehemedet is letehenezik, és fordítva, de ha jól emlékszem maga Mehemed sem volt tisztában, hogy milyenek a tehenek, akkor ez a kis malőr egy kilenchónapostól igazán semmiség. Sőt, az is lehet, hogy ők tudnak valamit, amit még Móricz se. Nem tudom mi lehet az oka, talán az élőben megköttetett ikerpár-macska barátság, de a cicát mindig felismerik. Tamás itt is általában csendben megjegyzi, hogy ccchhi vagy ccchhö. Ami még roppant érdekes, hogy ha nem az ő szobájukban vesszük elő a 'hol vannak az ikrek?' kérdést, akkor csak rosszalóan néznek, hogy: 'há' még ezt se tudjátok, hiszen az ikrek ott vannak, csak a mi szobánkban, a falon, tudjátok...az első kép rólunk...ejj-ejj...nagyon nem igazodtok ti ki ebben a világban, na jó kezekben vagyunk, mitmondjunk....' szóval nem mutogatnak csak úgy, vaktában:). Ugyanakkor a 'hol vannak az angyalok' kérdésre helytől függetlenül lendülnek a kis kezek a magasba, fölfele mutogatva...hát igen, van akinek egy emberöltő sem elég, hogy ráébredjen, hogy az angyalok mindenütt ott lehetnek! A emberkölykök a világ minden kincséért se sértenék meg a szobájukon kívül is ténykedő angyalokat. Kis jólnevelt ujjalmutogatók:). Persze azért a szobájukban tanyázó két ikerangyalt is megmutatják az arra érdemesnek... Tamás angyalt mutat...?! Levente angyalt lát...?!

Oroszlánkölyök és zsákmánya

péntek, július 04, 2008

Sokkal jobb hír,

...hogy Tamásnak van hét és fél foga...minimum. Nem igazán tudom megszámlálni, mert nem rest használni őket. Sőt.

Jól kezdődik...

ez a mai nap is:(. Ráesett Levente lábára Magyarország története a kezdetektől...súlyos eset.