Szerencsés Dániel az oroszlán barlangjában...

Sweet november

Novemberi csend(?)élet...batárral, Zanyával

Szép a világ, gyönyörű a világ...

(S)ikertipp-belekotty helyes volt, köszönjük! Számomra - a játék mellett - megnyugtató, hiszen ezek szerint nem is olyan vészes a hasonlóság kisdedeim között, ergo mentesek leszünk mindenféle csúnya identitástudatbéli zavaroktól:). Nem vagyok híve a babócámmalmár150mletpapilunk-denemtudunkkakilni-megbújikazelsőfogunk bejegyzéseknek, de ez mégiscsak egy (csoda)babákblog, hát jöjjön néhány -egészen friss- 'prózai', babanaplóba illő adat. Just for the record.
 Levente továbbra is vigyáz a vonalaira, az ő 4670 gr-hoz csinos 56 cm társul, míg Tamás az 58 cm hosszát 4840 gr-mal párosította. Fölöttébb dicséretes teljesítmény, hogy cca egy hete átalusszák az éjszakákat. Nem akartam túl hamar eldicsekedni, mert amint valami rendet véltem felfedezni bioritmusaikban, és mertem levonni messzemenő konzekvenciákat, azonnal felborult a rend, és lőn Őskáosz. A hét azért mégiscsak sok nap:). Szóval, az "átalusszák" azt jelenti, hogy este 22.30 körül már édesdeden alszanak...egészen 5, néha. 5.30-ig. Hallelujah. Egypetéjűségük ellenére naponta rájuk csodálkozom, hogy mennyire tudnak már most különbözni. Tamást igencsak megviselte pl. a tegnapi DTPa oltás. A helyszínen a fiúk nagyon bátrak és vakmerőek voltak, olyannyira, hogy az egész körzeti védőnői / és orvosi hálózat a csodájukra járt. (Igaz, hogy már a bevonul(tat)ásuk is nagy tetszést és feltűnést keltett, hiszen nem mindennapos látvány a rendelő környékén két, egyforma, gyereknek álcázott jegesmackó!) Az igazi megpróbáltatás csak otthon következett, ti. Tamás hirtelen belázasodott, a kis lába meg begyulladt, és nagyon fájhatott neki, mert még sosem hallottam ilyen szívet szakajtóan sírni :(. (Szívnek meg kell hasadni ilyenkor...) Aggodalmaskodóanyuka persze vele együtt sírt és fájt, de hála az összes isteneknek, hogy volt kéznél egy praktikusduplapa, aki nem késlekedett, és ellátta a gyereket a megfelelő helyen egy Germicid kúppal,(miközben aggodalmaskodóanyuka körülugrálta, hogy "jajdeháthatalmasazafél-khúú-úúhp") és pici csodafiúnkat percek alatt álomba ringatta. Ma reggel másodszülöttünk a szokásos elragadó 'goodmorningsunshine' mosolyával, örökmozgó motolla üzemmódra kapcsolva fogadott, benyomott 150-t, egészségeseket böfögött, és...nem folytatom a plasztikus felsorolást, ennyire azért nem vagyunk babablog:). Hát Levente? Ő mindvégig, közvetlen az oltás után is,  minden ikres szolidaritást nélkülözve, szemmel láthatóan jól érezte magát, nem lázasodott be, este gond nélkül elaludt rajtam, reggel meg füligmosoly és sokbeszéd közepette, ugyancsak motolla üzemmódban, benyomta a maga 150-ét, böfögött... én meg rombolom az ikrek misztikus kötődéséről szóló legendákat. Pedig a legendák velünk élnek, két - minden porcikájában - TÖKÉLETES KISFIÚ.
Kisfiaim, éjfél van, és november vége...és szép a világ, gyönyörű a világ, nincsen hiba benne. Nektek köszönhetően.

A zapátok...

...szórakozik velünk és paranojáinkkal; szerencsénkre egyelőre amatőr módon...
Nah, ez bosszúért kiált! Most épp a zanyátokkal esküszök össze ellene (bár annyira vagyok empatikus, hogy a kanapénalvásos fenyegetés beváltását ne komolyan szorgalmazzam), de majd egy-két év múlva ti is beszállhattok, és remélhetőleg bő tejszínhabfürdőbe vagy valami hasonló kiadós mókába torkollik a dolog... :)

P.S. Kb. kétszáz új arcotok van, mióta nem találkoztunk - éljen a videótechnika!

Kiderülünk...

Ki kicsoda?

Találós kérdés / személező gyakorlatunk, illetve Ki kicsoda játékunk következik minden kedves érdeklődőnknek! Válaszaik (tippjeik) helyességét leellenőrízhetik következő filmecskénkben, amelyben egyébként minden kiderül :).

A zanyátok...

...épp csetélgetett velem, és ilyeneket tudtam meg:
[10:45:51 PM] Ani says: két napja a fiaim kezecskéik bűvöletében élnek
[10:46:47 PM] Ani says: percekig képesek nézni mély csodálattal
Utólagos engedelmével (elment épp, mert türelmetlenkedtek az ágyban) beloptam ide, hadd maradjon az utókornak, hogy mi mikor.

Apropó nyomhagyás, nem tudom miért tűnik el néha egy-két fotó és marad csak kis piros kereszt a helyén, majd megpróbálom megjavítani; de cserében, bosszúállásként a technikán, aminek ördöge nyilvánvalóan nem vagyok, megtanítottam ma Anit videókat idevarázsolni (eredmény

itt) - továbbá megfenyegettem, hogy mostmár kutyakötelessége folyamatosan filmezgetni, ha már kikiáltott engem főbabbloggernek, és ő maga írni nem ír.
A zapátok meg elnevezte "Erika lejtő"-nek azt a helyet, ahol legutóbbi látogatásomkor bedugult a Bakony, és jelentette, hogy ma újra a sofőrök réme lett, mert nálatok megint hull a hó, nagyonis helyesen. Hát így vagyunk, fővárosi langyidőben, keserves irigykedésben; megyek is aluszni, jó példákat követve. Puszibabok.

Az élet nagy dolgai

Hmmm... akárhogy számolom a centiket a széléig, ez nem az én ágyam... semmi színes könyv, semmi puha hálózsák, semmi akadályozó rács... hát, minden jel arra mutat, hogy itt vagyok a Tejesmezőn, ahova rendszerint akkor szoktam kerülni, mikor valami kajajellegű készül; ami most nem stimmel, mert nemrég etetett meg az Anyaszemély... Akkor foglaljuk össze: most az van, hogy itt fekszek a Tejesmezőn, de per pillanat a szokásos tej és Anyaszemély nélkül... Szemben a tükör... vagy a Másikgyerek - sosem lehet biztos a ember... akarom mondani a gyerek... az Egyikgyerek... Éngyerek. Hát ki kellene deríteni előszöris, én ammondó vagyok... na, lássuk csak... Van egy maci a ruháján, úgyhogy ezúttal talán mégsem a tükör... Halló, Másikgyerek! Így ni... megbökdösöm az oldalát jól... az öklömmel, szépen... Ha egy kicsit hosszabb lenne a kezem, más érdekességeket is lehetne csinálni... meg lehetne csavargatni az orrát például, eredményorientáltan... Hé... halló, Másikgyerek, halló! Mocorog! Na igen, ez a Másikgyerek - most már egészen biztos. Ezt akkor most megjegyzem: oldalbökdösésre Másikgyerek mocorog és mintha mosolyogna is... mocorog, mosolyog - tökjó, rímel. Ezt is megjegyzem, jól jön majd, ha valaha verselni akarok - ami nem is lesz olyan soká, úgy érzem, most hogy megvannak az első sorvégek... Nyelvnyújt, egyik kezet ökölbeszorít, másik kézzel tenyeret mutat - mondhatni éppen eléggé egyformák vagyunk. Na, ezért zavarodom mindig össze, mert ugye akár késett reakciójú tükör is lehetne, úgy bizony.... Na, kisapám, nyújtózkodás egykettőre beszüntet, és ezt az összezavaró ténykedést rögvest beszéljük meg! Idefigyelj, kezdjük azzal, hogy szemet nyitsz, mert nem vagyok még olyan profi a magyarázkodásban; persze jó lenne legalább annyira ügyes lenni, hogy kezdetnek értsd a szemnyitás-bíztatást. Gondolom, nem lehet egészen megfelelő, hogy itt gesztikulálással próbállak rámnézésre bírni, miközben semmifajta használható rámnézés nincs... Jé, megvan! Óóó, király vagyok, kéremszépen; ki-rály. Íme: Másikgyerek, szem, nyitva, rámnéz. Ügyes ez a Másikgyerek is, na, így bevallom. Ért engem meg minden. Vigyorgok neki egyet, az nem árthat; a Nagyemberek mindig örülnek az ilyesminek, pedig ez igazán nem túl nagy dolog, és tulajdonképpen egészen élvezem csinálni. Jesszusom, most meg beszél! Ójaj; erre nem számítottam, ójaj. Na, most mi legyen...? Megint megbökdösöm az oldalát - az előbb az fordulópont volt a kommunikáció sikerességében. Itt az öklöm, kéznél, hogyúgymondjam; kinyújtom, így... másik karom közben szintén megy felfele... ezen a koordonáció-dolgon majd még dolgozni kell... Elhallgatott. Működik ez az oldalbabökdösés dolog, ezt már akár fizikai törvényszerűségnek is kikiálthatom. De most meg ő is nyújtja a kezét... az arcomba bele valósággal - ez nem valami barátságos gesztus, hé... Ez az én arcom! Én nem te vagyok, én egy Másikgyerek... vagyis Egyikgyerek... Éngyerek.... Mostakkor mííívaaan?! Nagyon határozott arcot vág... mintha egészen pontosan tudná, hogy mit akar. Te, ez a számba akarja... nem-nem, csak két dolgot lehet a számba tömködni megtorlás nélkül: az Anyaszemély tejestartozékát és a tejescumit; na jó, hármat: a tejtelencumit is. Na jó... négyet, de csakis végszükség esetén: a saját kezemet... kész, ennyi. Hiába na, élelmes vagyok. Bocs, de nem szeretem, ha idegen tárgyak közelednek az arcomhoz - főleg azt nem, ha a számhoz. Majd erről még tárgyalhatunk, nem zárkózóm én el teljesen... az is elképzelhető, hogy a későbbiek során esetleg hajlandó leszek változtatni a nézeteimen. Na, ne ordítozz... nesze, kölcsönadom a saját-kezet! Akkor most béke van? Szeretem a békességet; a kezemet is visszahúzom, látod? Értjük egymást: az én-saját-kezem nem a te-saját-kezed, és mivel neked is van te-saját-kezed, nem kell az én-saját-kezem rágicsálni. Egyelőre. Említettem már, hogy én például a későbbiek során esetleg hajlandó leszek változtatni a nézeteimen...? Hmmm... te... hallod...? Ez a nőnemű Nagyember itt... tudod, aki az Anyaszemélyt helyettesíti felügyelésileg... ez itt minket figyel... egy ilyen fekete dobozzal áll fölöttünk... Egész fenyegetően magaslik, belátom, de meg ne ijedj, tudok egy tuti módszert a megszelídítésére... most mosolygok egy kicsit... most ő is; tudtam... na, akkor te is, szépen... Így ni, teljesen ügyesen csinálod... Ó, hát tiszta nyerő csapat vagyunk mi ketten, hallod-e?! És szerintem a nőnemű Nagyember elbárgyuló arckifejezése csakis azt bizonyíthatja, hogy ellenállhatatlanok is... hát kéremszépen, ez csak természetes. Na most akkor egy záró produkciót ejtsünk még meg... te is fordulj szépen szembe vele... Tö-ké-le-tes. Látod, mondtam én, hogy imádni fogja...?! Milyen kevés elég az érvényesüléshez! Lehet, hogy ez alapvetően egy rettentően egyszerű világ...?

[10:45:24 PM] Ani says: ez már régike, nov. elején készült...

Olivaolajas minihurkák

avagy: Bab-wellness

Baby's got blue eyes...

Szemezés

A világ legszívmelengetőbb rámmosolya, a világ legapróbb angol lordjának álcázott legcsodábbfiújától. (Az ölemben Levente, álmából kifárasztó sétáltatás céljából felrángatott, miniatűr ügyvédöltözékbe bújtatott, másiklegcsodábbfiú.)

Update: A középföldi Internet arra is jó, hogy kegyetlenül fel legyek világosítva: az ölemben Tamás, álmából kifárasztó sétáltatás céljából felrángatott, stb.
Szégyen gyalázat. :/

Óóónaaa, de ugyeugye nagyon hasonlítanak és nem én vagyok a lúzerek lúzere...?! Pf.

Méretek

Ezt teszi egy babbal (most Tamás) másfél hónap:

Újra itthon

Hát, ma hazajöttem, úgyhogy megint van mit várni: a következő hozzátokszabadulós hosszú hétvéget.
Búcsúzóul még építettem nektek egy felnőtt méretű hóembert, házörzőnek: Ííígy megszeretgettük egymást (itt épp Leventével): Köszönlek.

Nobody cries on my watch

Ó, valóságos Mary Poppins voltam ma, büszke vagyok magamra, és főleg rátok, mert segítettetek hogy egyáltalán ne igazolódjon be a régi félelmem, hogy teljességgel alkalmatlan vagyok az anyai szerepre - én megbírkóztam a kétszeres kihívással, ti megbírkóztatok velem; tökjó dolgok a kisbabák. A felfedezés leginkább szüleitek rendkívüli bátorságának köszönhető, akik úgy mertek dönteni, hogy néhány órára (nem sok-néhány, igazából alig kicsit több mint három) legyek babies-sitter vagy hogy van ennek a több-babos számlálása. Hát, nagyon jól szórakoztunk együtt végig, játszodtunk, táncoltunk, énekeltünk, beszélgettünk, és rengeteget nevettünk.
Egy dolog volt amit nem annyira szerettem, és amiért nem szívesen csinálnám meg nektek az apátok által megrendelt kislányikerpárt... :) Most értettem meg, hogy milyen nehéz lehet édesanyátoknak egyensúlyban tartani a szeretgetéseit, hogy mindketten egyformán kapjatok belőle, úgy ahogy midkettőtöknek egyformán akar adni - de ahhoz, hogy ezt egyszerre oldja meg, sajnos legalább négy kéz kellene. Ti annyira tökéletesen egyformák vagytok, egyformán gyönyörűek, egyformán kedvesek, egyformán mosolygósak, egyformán ezerarcúak... szóval én bevallom, hogy végig lelkiismeretfurdalásosan tettelek-vettelek, karba fel, karból le, miközben egyikőtökkel ölelőztem, a másik minél több simit kapott, és persze így is van ez rendjén, de nem egyszerű kivitelezni.
Most meg megmutatlak együtt is, mert a mai nap második felfedezése az volt, hogy mennyire ijesztően hasonlítotok, sokkal jobban mint picibb korotokban; jó, tudom hogy ez az egypetéjű ikrek dolga, de akkor is fantasztikus látni, hogy például nem csak az arcotok meg a kis testetek összetéveszthető, hanem ugyanolyanok a gesztusaitok és ugyanazok a kedvenc fekvőpozícióitok, és annyira egyszerre végzitek ugyanazokat a mozdulatokat, hogy a kiságyaitok között állva konkrétan szürreális élmény, hogy a tükörképnek tűnő másik oldal valóban létezik.

Ez amúgy elég zsúfolt nap volt, sétáltunk egyet kint is, és elmentük a szomszéd faluba mamátokat-látogatni; nagyon csinosak voltatok a kis fülesbundácskákban:

P.S. Csodaszép helyen laktok, ha még nem mondtam volna. Pali ma elvitt engem egy jó hosszú természetjárásra; igazi "Téli berek" hangulata volt a csendes és havas tájnak, és láttunk egy szarvasmamát is békésen ebédelni a kis- meg a nagylányával; mutatom:

A nagy út

Színültig tele nap volt a mai, ami azzal kezdődött, hogy az apátok befizetett engem egy full-extrás kalandtúrára. Volt benne izgalom elég: hirtelen időjárásváltozás, váratlan balesetsorozat, meggyőzhetetlen rendőrkordon, villámgyors mentőcsapat, és terepjárós joyride behavazott erdő árkain-bokrain, valamint sárgödrein, és végül patakján át.
Mikor végre kézbesítve lettem, és berohantam a jó meleg házba, a lépcső tetején ott állt Ani, karjában egy, utolsó látogatásom óta, ijesztő méreteket öltött babbal; és egy másik (hát hogyismondjam... eléggé hasonló), ott feküdt a kiságyban, éppen arra várva, hogy össze-vissza szeretgessem. Maga a tökéletes nap - és akkor még dél sem volt.

Most gyorsan ideírom a technikai adatokat és megyek is kihasználni az időt, és ringatni tovább - részleteket majd utólag, otthonról mesélek; és képek is készülnek jó sokan, a nagy hiányolásotokban fokozatosan felrakosgatom majd őket.
Nem vicc, hogy nagyon megnőttetek: szinte megdupláztátok a súlyotokat mióta nem láttalak, és az akkor hatalmasnak tűnő ruháitok most élik utolsó napjaikat rajtatok, mert már szinte be sem lehet gombolni őket. Pali 54 centit mért minap, bár Isten tudja hogy sikerült neki, lévén hogy gyakorlatilag csak álmotokban hagyjátok abba a bősz rugdalózást; Tamás-bab, te továbbra is vezetsz kaja előtti netto 4,27 kilóval, Levente-bab 20 grammal kevesebb, ami egy ötöd tábla csoki súlya... :) Egyszerre képesek vagytok megenni fejenként több mint másfél deci tejet, Tamás kicsit többet, mert jó kis konyhamalac módra, alkalomadtán nagyonis szívesen megeszi a tesó maradékát. Néhány napja egész stabilan beálltatok az éjszakánkénti egyszeri kajálásra (aminek Ani, és megviselt idegrendszere, igencsak örül), ami azt jelenti, hogy, ha olyan este 11 körül van a lefekvés, akkor hajnali 5 előttig sikerül aludni; egyébként meg rettentően aktív babok vagytok, imádtok ébren lenni és nagyon sokat lehet veletek játszani. Ja' és valami embertelenül sokat vigyorogtok, többnyire rettentően csibészesen és nagyon kék szemekkel megbolondítva - valahogy ilyeténképpen... :)

Még nyugi

Nagyon hosszat és pihentetőt alusszatok ma, mert reggel megérkezem és össze-vissza gyűrögetlek, keresztanyamódra.
Továbbá: hozom a jegesmacigyerekruhát. :)

Élő közvetítés

Nah, ezek a ti szüleitek beüzemelték a webcam nevezetű Net-kommunikációs szerkentyűt, úgyhogy ma már élő kép tanúskodott róla, hogy hatalmasra nőttetek, és élő hang arról, hogy nem lettetek sokkal halkabbak, mint legutóbbi találkozásunkkor - hál'Istennek, tenném hozzá, mert ez minden szorgalmas bab munkaköri kötelessége.
Az őszinteséges igazság az, hogy nincs türelmem túl sokat írni, mert tele vagyok várakozással - két nap múlva ugyanis megyek hozzátok, IRL-ben dögönyözni; és gondolatban már ott járok Középföldétek határán, ettől meg végképp elmegy a kedvem a virtuálkodástól, és lélekben toporgok hogy induljunkmááár.

Azt azért még elmesélem gyorsan, hogy micsoda vicces dolgok esnek meg veletek - remélem AnyApa megbocsájt nekem érte, már csak azért is, mert mennyivel jobban érezheti magát minden egyszerű halandó, ha elolvassa ezt, és látja hogy még a legcsodábbcsodababok legcsodábbcsodaszülei is nyúlnak néha mellé - a szó legszorosabb értelmében. Tegnap este egyikük menteni rohant csetelés közben, aztán viszajött a beszámolóval:
21:21:15 bekente a gyereket valami zsíros krémmel
21:21:19 aszitte fürdető
21:21:27 és nem tudtuk lemosni róla
21:21:31 most csupa zsír :D
21:21:40 de úgyis száraz volt a bőre
LOL És akkor még hátra van az, hogy odamegyek én, és hasonló akciók alkalmával megpróbálok "segíteni". Készüljetek... :)

Hagyom a dagadt ruhát másra - akarom írni későbbre- és végre hagyok valami jelt a Naplótokban. Neeem...nem a szájber-bizniszvumen keresztanyátok cserélte le virágzó karrierjét mosóteknőre, hanem ez már a jó édesanyátok onlájn:). Godmother már beharangozta, hogy a hőn óhajtott JEL itt is él, ahol csak madarak és strapabíró terepjárók járnak, hát akkor csapjunk bele... .
Kicsit megilletődött és nagyon elfogult vagyok, mint minden édesanya, ha gyerekeiről van szó. Jó na...kicsit jobban, hiszen ti egyből ketten vagytok. Mióta tudlak titeket, mindig is azt hangoztattam, és valószínű fogom míg élek, hogy a tény, hogy vagytok nekünk, az maga a csoda. A szó szoros és átvitt értelmében.
No...szerintetek ennyi elég is volt első bejegyzésnek, meg egyébként is kinek a fenének kell ez a napló? Követeltek magatoknak....mindketten kurjongattok épp :).....ilyenkor cca 5 percet adtok, és ha mihamarabb nem mutatkozom a szobátokban, akkor jön az igazi duhajkodás. Helyes. Megyek. Hagyom a virtuált másra. Nem szeretném, ha harmincakárhányévesen komoly frusztrációtok egyike az lenne, hogy hiába is toporzékoltatok anno:)....padlásra is viszlek bennetek, pincébe, meg erdőbe és tengerre, hegyre föl, völgybe le, meg...mindenhová e Föld kerekén. Meg különben is.
Gyönyörű, esős idő van. Azt mondják ilyenkor pénzt számolni, gyereket csinálni, meg aludni a legjobb...ez mind nem igaz, mert édesanyának édes ikergyermekeit szoptatni a legjobb dolog a világon. Pont. Vissza is adom a szót a józan vonalnak, avatott kezekbe.
Megyek, mert vár a világon a legjobb dolog.
A, mint Édesanyátok.

Még valami...

Itt van kettő darab édesaranyosság, tessék:

És gyönyörűek vagytok, ezt mindenki láthatja, de én ehhez akkorse semmi de semmit nem vagyok hajlandó hozzáfűzni, mert a múltkor mégis Tamás volt a képen, pedig minden előre-mentegetőzésem ellenére ójaj, mennyire reménykedtem hogy igenis felismertelek.
És engem igenis ne vigasztaljon senkise, hogy napról napra egyre egyformábbak vagytok, mert nekem tudni kell hogy ki ki és kész. Úgyhogy fentiek kapcsán nem tippelek, de vigyázat, majdmegmutatom: következő hétvégén jövök gyakorolni! :)

Eseményeső

Most aztán már elég legyen, irrgumburrgum - megint van egy kis tsúnyaság ugyanis; nem nagy, de gondoltam ezzel kezdem, hogy gyorsan letudjuk a rosszat. Szeborreás bőrgyulladás: száradás, pirosság, hámlás, kiütések, pikkelyesség - nem szeretitek a buta bolti termékeket, és kizárólag fincsi olívaolajjal kell titeket kenegetni, ami így is van rendjén, jó ízlésre vall, nem bánkódunk, de viszketni nem jó dolog az is biztos, pf.

A mai jó hír, vagy Ani szavaival: "Történelmi pillanat erdő mellett :)" - nálatok is van Net! Aminek örömére most épp csetelünk... vagyis -nénk, ha épp nem bömbölnétek "surround system"-ben - szintén Ani szavaival.
Úgyhogy idézgetés helyett megújítom szépen a nagy elszigeteltségben lejárt hozzáférését a bloghoz, hogy ezután ő is meséljen tesetközelből jól. Azt mondja, attól tart, hogy ha bejáratos lesz ide, akkor "csak beleóbégatnék, vagy beleáradoznék , meg belepontoznék rohanva..tudod: :...........", de nekem igenis tetszenek a pontjai, a különféle csetszobákban is rém népszerű volt velük (Gihi.), és szerintem ti is örültök majd neki(k), úgyhogy igenis irkáljon csak mindenféle elfogult dolgokat rólatok, majd én erős leszek és képviselem a józan és objektív vonalat. (Mert igenis józan és objektív vagyok; nah.)

Egyébként most épp elment mert egyikőtök megelégelte a nem-vele-foglalkozást és követelőzik, de mindjárt jön vissza és holnap is jön és holnapután is és akkor majd kigyógyítom jól az antiszoc viselkedésből, ami az utóbbi időben állítólag eluralkodni látszik fölötte. Pali szerint ugyanis már nem nagyon jártas a felnőttekkel való sikeres kommunikációban - bár ezt tőle tudom, mármint Anitól, hogy Pali szerint, úgyhogy fenntartásokkal kezelem.
Nah, kezdek egész zagyva lenni a nagy izgalmaktól, úgyhogy most abba is hagyom... :)

Nah, ezt nézze a világ! :)

Juj, most nagyon bátor leszek...
Ha tévednék, akkor egyezzünk meg, hogy arra fogjuk, hogy ez csak egy MMS-minőségű fotó, és hogy utolsó találkozásunk óta ha-tal-mas-ra nőttetek, és hogy teljesen zavarosra varázsoltatok a már most tökéletesre csiszolt csibész-mosolyotokkal...
Nagy levegő, ééés: szerintem a kékcsíkos bab... Levente! There, I said it.
Naaa...?

Óna

A köldöksérv nagyon gyakori a csecsemőknél, a sírástól és erőlködéstől alakul ki, mert ilyen pici korban még nem elég erős a hasfal, állítólag 3 éves korra teljesen magától elmúlik, és orvosok szerint nem fájdalmas - szóval nagy baj igazából nincs, de aggódás nélkül vajon mit érne az élet, ugye?... :)
Szóval Levente, itt az alkalom megtapasztalni, hogy milyen egy átlagos kisbaba bőrében leledzeni - ettől még változatlanul csodafiú vagy, csak most egy ideiglenes kitüremkedéssel a pocódon. :)