Az egyszeri nénike meg a három fiú balladája

Egyszer volt egy nénike, három fia volt.

Éspediglen név szerint: Karcsi, Lajcsi, Zsolt.

Karcsi űrpilóta lett, Lajcsi tűznyelő,

Zsolt meg egyszer elveszett és nem került elő.

Havasi Attila

Heppiend, avagy ...

A legkisebb fiú megkerül

Nénike Károly az űrkapitány,

püffneki püffneki püff.

Ment haza kis piros űrkocsiján,

püffneki püffneki püff.

Benn a Tejútnak Centruma tájt,

püffneki püffneki püff,

egy meteor komiszul beszállt,

püffneki püffneki püff.

Hírneves ember az öccse, Lajos,

püffneki püffneki püff.

cirkuszi sztár, sikeres, divatos,

püffneki püffneki püff.

Sok tüzet és parazsat megevett,

püffneki püffneki püff,

csúnya gyomorbaja, bélbaja lett,

püffneki püffneki püff.

Cirkuszi sztár meg az űrkapitány,

püffneki püffneki püff.

nyomta az ágyat a belklinikán,

püffneki püffneki püff.

Állati jókora meglepi volt,

püffneki püffneki püff,

az, hogy a fődoki Nénike Zsolt,

püffneki püffneki püff!

Havasi Attila

Legkisebb Dánielünknek , és a kettő perccel idősebb Palkónak azt kívánjuk, hogy majd hat, harminc, negyven, csillagos ég fölött is olyan jól szórakozzanak a Nénike testvéreken (is), mint pl. a szüleik. Kedves mindenki-gyerekek, vegyetek és egyetek az 1001 magányos rinocéroszból, legalább egyet. Finom.

Csirkefogók

Távol mindenkitől

Ilyen messze még sosem voltatok! Hiányoztok is, majd pusztulunk bele, bár édesanyátok szerintem túl van már, a majd-on. Én sem tudom tartani a lelket benne, csak a menetrend, a maga érzéketlen valóságával képes erre. Ez maga a beletörődés, hisz tudat alatt olyan elemi erők munkálnak, ami még az immunrendszerét is kikezdte. No volt ilyenje már máskor is, csak később jött, és enyhébb arcát mutatta. Így fog eltelni az a hároméjszaka - amit még aludni kell -, hogy kicsi kezeitekkel megfoghassátok arcunkat, mi pedig megölelhessünk titeket! Nehéz három éjszaka vár ránk! Addig is, csókolunk benneteket mítoszok földjéről, tengerek kékjéből, az áthidalhatatlan messzi távolból. Legyetek kicsit rosszak a maminak is, ne csak bennünket tüntesetek ki ebbéli tulajdonságotokkal!

Vasárnap délután...

természetesen idill...:)

Vasárnapi ikres idill

A gyerekbiztonsági rács a felső és alsó szint között, a lépcsők tetején, eddig a gyerekeket védte mindenféle csúnya mélybezuhanós-legurulós balesetektől. Most, hogy a fiúk felnőttek (hiába, szinte kettő egész évesek), és magabiztosan, önállóan SÉTÁLNAK le-föl a lépcsőkön, és különösen a ma reggeli események fényében az ajtó gyakorlatilag elveszítette régi funkcióját. Nem, nem vált feleslegessé, sőt! Csak átlényegült. Manapság már nem a gyerekek biztonságát szolgálja, hanem a két alsó szint épségét őrzi és védi. Hajnali fél nyolckor kicsit gyanús volt, hogy nem mászik senki a fejünkre, nem tobzódik az ágyban, közöttünk / rajtunk minimum egy gyerek, két maci és három autó, egy szarvas és egy beszélő kutya, és egyéb ilyen válogatott társaság. A beszűrődő diszkrét zajokból ítélve elég egyértelmű volt, hogy ébren van a testvérpár, de aaannnnnyira meghitt, barátságos szöszmötölésnek tűnt az ott, akkor, én meg aaaannnnyira álmos, hogy inkább büszke mosollyal gyorsan visszaaludtam, hogy lám-lám, az én ügyes, önálló, gyönyörű és főleg tapintatos nagy fiaim csendben olvasgatnak, meg talán sakkoznak a szobájukban... . Egy óra múlva hangos csörtetésre riadtunk fel....AZTAKURTA...EZEK LENN VANNAK....LENN VOLTAK MÍG MI ALUDTUNK, MOST CAPLATNAK FÖLFELE...mire kipattantunk az ágyból, már ott várt a lépcső tetején A két vigyorgó, rendkívül ILLATOS, KRÉMTŐL CIRMOS gyerek, maszületett valóságukban, azaz anyaszült meztelenül. Levente kezében ott volt még egy sminktükör is. Azóta sem derült ki, hogy magában gyönyörködött, vagy zárt, kis társadalmuknak akartak nagyítós sminktükröt mutatni. Másodpercek alatt fölmértük, hogy, huuhh-egyben-van-mindenenki, aggódni csak akkor kezdtünk egy kicsit, mikor feneket mutattak nekünk, hiszen egyértelmű volt, hogy túl vannak mindenféle reggeli anyagcserén. Ugyanakkor körüllengte őket hét drogéria illata. Apjuk a zuhany alá dugta a két szaros, de kivételesen illatos gyereket, én rosszat sejtve rohantam le a nappaliba. Az alsó szint (előszoba, nappali, fürdőszoba) romokban hevert. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor a fürdőszobában megtalálom a két-huuuuhh-csak-a-megfelelő-helyen-tele-kakás pelenkát, egyik szépen összehajtogatva, és nagyon-nagyon örvendtem, hogy a nappali c-s-a-k a romjaiban hevert. A szétszórt bűntárgyakból rekonstruáltam a feltehetőleg előre kitervelt merényletet: hét óra körül nagy egyetértésben leosontak a nappaliba, majd ki az előszobába. Kiforgatták a cipős- és ruhás szekrények tartalmát, összetéptek két zselés cipőtalpbetétet, és apró galacsinokat gyúrtak belőlük. (Szerk. megj. semmi nem vész el, csak átalakul.) Nagyon belemelegedhettek a nehéz, fizikai munkába, a nagy felismerésekbe, meg az autós és csíkos pizsamába, mert még ott, az előszobában levették a (amúgy talptól mellkasig, patentok mentén általam bevarrt, és vetkőzésbiztosnak vélt) hálóruháikat, és az alatta lévő bodykat. Feltehetőleg zavarta őket a nagy felfordulás, és a beszűkült mozgástér, (38. méretben talpalatnyi szabad hely sem volt a pici előszobában), meg megtelt a pelenka, átsétáltak a fürdőszobába. Ott levették a koszos pelenkákat. Talán mosakodtak is volna, ha elérnék a csapot-papot. Viszont fő a higiénia, meg a 48 órán át tartó frissesség...egyikük az én citromfüves dezodorommal kente be magát, másikuk igazi, férfias illatot választott. Majd cseréltek. Valami mégis bűzlött a levegőben, nem hagyta a fiúk kényes orrát nyugodni, mert még szétkentek magukon egy kis hajbalzsamot is. Valószínű megtalálták, hogy voltaképpen mitől is bűzlik a fürdőszoba, gyorsan szét is locsoltak egy kis folyékony szappant. A szélrózsa minden irányába. A nappali járólapja foltokban dezodort, hajbalzsamot, számtalan játékot, egy élettelen, nyakatekert szarvast, (nagy szerencse, hogy csak plüss) és barackos köpeteket tartalmazott. A nagy illatosítási projekt közben gondolom megéheztek, szét is néztek a hűtőszekrényben valami harapnivaló után. Sajnos (?) csak a fagyasztó ajtaját érik fel / tudják kinyitni...így hát szegények azt ették, amit találtak a konyhapulton. Barackot. (Örvendek, hogy nem Sunsilk hajbalzsamot:). A nem kis káoszt (=Káosz-elmélet gyakorlatban) 72 darab illatos törlőkendővel koronázták meg...vagy csak megpróbálták eltüntetni a nyomokat, mert egyik-másikkal törölgettek is, jelek szerint. Dél is elmúlt, újra meghitt szöszmötölés árad ki - szigorúan - a szobájukból, nem vagyok álmos, (reggel hagytak aludni a fiaink:) és büszke mosollyal nyugtázom, hogy milyen ügyes, önálló, gyönyörű, és főleg tapintatos nagy fiaim vannak, akik ha vasárnap reggel fölébrednek, hagyják pihenni a szüleiket, csendben levonulnak a nappaliba, és illatosítják azt:).

P.s.: ...mert ugye szétszedhették volna a sok kis vagyonba kerülő fényképezőgépet, meg a laptopokat, eltörhették volna a másik vagyonba kerülő szemüvegemet, és sorolhatnám. Csodafiúk.

Scary movie

Áldás hava

Több mint megnyugtató, hogy nem csak a csodafiúkra vigyáz (legalább) 27 angyal. Köszönjük, nagyon.

Napisten hava

Távolról sem volt olyan eseménytelen a június (Napisten hava, hehe...ezek után nem igazán szeretnénk megismerni Esőistent), mint ahogy blog alapján kinéz. A sok eső miatt a muskátlik és a csodafiúk egyaránt virultak. Anyai örökség lehet, imádják a záporokat:), egész pontosan a záporok utáni tócsákat. Léphettek eleget pocsolyába. Új cipővel is. Pantallóban, ingben, nyakkendőben, merthogy lakodalomban is voltak, annak rendje és módja szerint. Természetesen végig zuhogott az eső, Tamás kiszabadította magát a fegyelmező apai kezekből, végigsprintelt a templomba igyekvő nászmenet mellett, és ahol már mindenki jól láthatta, beleugrott egy hatalmas pocsolya közepébe, ahol gyorsan lejtett is egy szilaj legényest. Akkor volt az a pillanat, amikor mindenki elfelejtett aggódni a Taft tartó hatása, illetve az ünneplő ruhán esett foltok miatt, mert mindenki egyöntetűen hahotázott. A templomi ceremónia különösebben nem hatotta meg őket, sőt, volt egy olyan sanda gyanúm, hogy unalmasnak tartották az egész áldást és kötést. Próbálták ugyan kicsit felrázni a papot, meg a mondandóját, néhányszor még be is kiabálták, hogy "Aug'ó?!!! Aug'ó!!!!???", de hát a katolikus egyház nem a forradalmi újításokról híres. Aztán volt itt még kerti, és egyéb párti sok-sok kedves rokonnal, volt nyomokban láz, és fellángoló szeparációs szorongás is (ez azért érdekes, mert eddig nem igazán volt:), és sok-sok nemalvás, főleg a Levente részéről. Levente gyakorlatilag másfél hónapja bojkottálja a saját-ágyban-való-éjszakai-alvást, néha olyan kitartóan, hogy az már egy rémálom. Bevetettünk mindent elképzelhetőt, voltunk szigorúak a végletekig, (= akár harminc percet is ordíthatott, mert nem kegyelmeztünk, és hagytuk hüppögve belealudni a sírásba), voltunk irdatlanul fáradtak, amikor az első erősödő visításnál már kikaptuk a vörösfejű, zilált szörnyeteget a kiságyból, és saját ágyunkba menekítettük, ahol öt perc múlva édesdeden aludt a kis angyal. Azért próbálunk következetesek is lenni, miszerint éjszaka számtalanszor csak bemegyünk hozzá, csendben vigasztaljuk, vízzel kínáljuk, (nem, nem szomjas, nagyon ritkán fogadja el) visszafektetjük, -altatnánk...de hát nincs sok sikerélményünk, az az igazság, mert egy-két óra múlva általában kezdődött minden elölről. A napokban már a rácsos kiságyakat is átalakítottuk nagyfiús nagyágyaknak, mert hát Drágapicileventém nem bírja a korlátokat, meg hátha az a baja, mert hát más, rendes ágyban (khmm...más= nem más, mint a mi ágyunk, néha a kisszobai nagy ágy) azért mégiscsak alszik a drága gyermek, mert hát nagy fiúk. Mára legalább az is kiderült, hogy nem, nem a sok ráccsal volt baja. Azóta a déli alvást is bojkottálja, és inkább átjátsszák a déli/ du alvásidőt is...szépen, szabadon, korlátok nélkül, ugye. Mert játszani csak úgy érdemes. Folytatás két hónap múlva:).

Kenyér