Here you go... :)

Szörnyületes a minőség, keleti a felirat, le van lopva az utolsó néhány zenehang, de senkit se riasszon el a mangára utaló kezdés... ez lenne az előző poszt rózsaszíne, Mother-kérésre, csak most eredetiben:

Szerdai múdiblúzunk

oka a délelőtti tűszúrás. (Hallelujah...utolsó a háromból, következő majd csak 1 éves korotok környékén). Jó hír viszont, hogy gyönyörű, nagy fiúk lettetek a kezdeti 2350 gr-hoz képest, meg egyébként is. Az elektromos mérleg csütörtököt mondott Tamás alatt, mire előkerült egy sötét sarokból valami ősrégi, muzeális darab. Az viszont be volt rozsdásodva, és szerintem +/- félkilónyi pontossággal - ha - mérhetett. Összegezve a lényeget: van több mint 12 kg rózsás bőrű boldogságom...a (rózsa)szín néha számít:-). Itt nem:-). Hopp - hopp - hoppssza - hopp - hopp...

Kész a leltár?

E blog esetében képeitek nem csak magukért beszélnek, hanem gyakran helyettünk, szülők helyett is kénytelenek:). Láthatja mindenki, hogy napról napra gyarapodtok testben, emberek előtti kedvességben. Mindezeket most csak megerősíteni szeretném néhány - még tavalyi, de hivatalos :) - tényszerű adattal, maradjon meg néktek és az utókornak. Hogyan is állunk ikrekileg, kívül-belül, mikor - reményeim szerint - még nem menekül az embergyermek semmi elől (kivétel: Sterimar + orrszívó kombináció), azaz következik a 3 hónapos, 2 hetes és 1 napos számadás. 2007 decemberének 27-ik napján Levente 5400 gr, Tamás meg 5630. A centiméterekkel most azonnal nem tudunk elszámolni, hiszen olyan nagy volt a riadalom, lárma a rendelőben, (a babatársadalom egyik muszájságosan fájdalmas napja vala, oltásokkal tűzdelve)hogy mindenki jónak látta a lehető legrövidebbre fogni a vizitet, babák, anyák örömére. Még a tavalyról áthoztunk sajnos egy kis náthát is. Mindhárman szortyogunk, annyi különbséggel, hogy fiacskáim csúnya nátha közben is tudnak elragadóan mosolyogni. Továbbra is szünet nélkül ficánkoltok, csak kicsit céltudatosabban, finomabban. Napok kérdése és sikerül a hátról hasra való fordulás is. Egyelőre még megpihentek oldalogva, és visszabillentek, és újrakezditek az egészet. Tanuljátok csak szorgalmasan az újrakezdést, különös és hasznos művészet. Anyátok is már jó 30 éve, kitartóan gyakorolja :). Fejecskéitek gond nélkül tartjátok meg, (ez 1 hónaposan is ment, nagy kunszt, mondanátok...), szemmel tartjátok a körülöttetek zajló eseményeket és ismerősöket. Manapság könnyűszerrel el tudjátok kapni a nem is olyan régen még elérhetetlennek látszó, csilingelő-íncselkedő fickókat az ágyaitok fölött / körül. Most már tudatosan, ismételten és élvezettel el-elveritek rajtuk a port, úgy kell nekik! Gondolkodom, mi mindenre vagytok képesek még ennyi idősen? Leghatalmasabb tudásotok, hogy mosolyt varázsoltok mindenki arcára, aki csak szól hozzátok. Ezt tanítani kellene a felnőttek. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy Nagyéknál babák, szülők egész nap csak átszellemülten mosolyognak, gyorsan megjegyzem, hogy: nem egészen. Újabban nagyon hangosan és keservesen ordibáltok orrszívás közben. E kellemetlen műveletet 1 hónapos korotokban nem vettétek ennyire zokon. Volt ugyan egy kis nemtetszés, de soha nem sírtatok. Most van, hogy könnyekkel is, tehát igazán :(. Próbálom úgy megélni ezen nemszeretem pillanatokat, hogy hát persze, az idegrendszeretek lett sokkal, de sokkal fejlettebb, ennek meg örülni kell. Gasztronómiailag továbbra is kényetek és kedvetek a mérvadó. Az étlap a következő: Humana tápszer, előtte desszertnek, nyugtatónak, játéknak, szerelemnek, aminek csak akarjátok...anyatej. Nagy bánatomra, nálunk nem áll a 'kereslet határozza meg a kínálatot' elmélet, és tényleg nem csurran, hanem csak cseppen...de így igazi delikatesz, és mindhárman élvezzük azokat a pillanatokat, mikor lehet kicsit összebújva csemegézni. Az időbeosztásunkban meg az a gyönyörű, hogy továbbra is átalusszátok az éjszakát, nappal átlag öt-hat alkalommal étkeztek, közbeiktatva - bárhol, bármikor - kis 'aminek csak akarjátok desszertet'. Az egypetéjűek közötti nagyon szoros és misztikus kapcsolat témában (is) pro és kontra tapasztalatokkal gazdagodtam...nehogy már én lássak tisztán, amikor a Szent Orvostudomány karöltve Biológia Mindenhatósága sem, meg hát úgyis utáljuk az általánosítást, na szóval pro... és kontra:

- szervezetük sem veszi egyformán a kihívásokat meg a bacilusokat, Tamást jobban megviselik a felső légutak betegségei, míg Levente pl. a bőrére  kényesebb

- csak döbbenünk apával, mikor pl. egyszerre kezdenek csuklani, (bár nem egyazon időben ettek), és döbbenünk és burkot von a könny a pupillán, mikor a hajnali ébredés után bemosolyogják a szobát (vagy éppenséggel beordítják....az éhség a mérték:) kitapogatják és megfogják a sötétben egymás kezét, sóhajtanak egyet elégedetten, és kisímul a hajnali szürkeség

         - a kisebb-nagyobb anyagcsere folyamataikat is szokatlan módon összehangolják

Szabó Lőrinc: A bagoly

Kisfiam kieszelte, hogy van valahol egy mindenható, aki megbünteti, ha rossz és csokoládét hoz, hogyha jó.

A nagyurat el is nevezte: - Bagoly! - mondta - ez a neve! - De úgy látszik, rám is hasonlít, mert nagy kerek szemüvege

van a bagolynak: legalább is így mesélgeti a gyerek; s akármi történik a házban, az mind a bagoly műve lett.

A bagoly vitt el reggel engem és estére ő vitt haza, a baglyot hívtuk, ha nem ízlett a gyereknek a vacsora,

s Lóci megtette ezt is, azt is, amit azelőtt semmikép, csak azért, hogy bebizonyítsa külön istene erejét.

Nekem nem tetszett a bagoly, de tűrtem némán egy darabig. Tegnap azonban elővettem s faggatni kezdtem a kicsit:

- Mondd, Lóci, bagoly igazán van? - - Van hát! - Ismered? - Ismerem! - - De én nem tudok hinni benne, amíg nem látom, hogy milyen! -

- Látni fogod! - jött tűzbe erre Lóci, s mérgesen otthagyott; s most a fejét tíz hosszú percig, gondolom, azon törte, hogy

hogyan tudna meggyőzni engem, mert végül is előszedett valami fiók fenekéről egy régi rossz szemüveget,

s jelentve, hogy a bagoly itt lesz, kiment az erkélyünkre, és már kiáltott is: - Úgye, látod? Itt van az ablaknál! benéz!

Épp rád néz! szemüvege is van! Itt a bagoly!... - Elhallgatott, s én láttam, hogy csakugyan ott van, a szemüveges alakot:

láttam Lócit átszellemülten, ahogy benézett, komolyan és gőgösen, mint aki érzi, hogy rettentő szerepe van:

láttam Lócit tágult szemekkel, sugarasan, mint egy szobor... S szaladtam a másik szobába a hírrel, hogy itt a bagoly, -

és Lóci, mire visszatértünk, már bent volt, ugrált, kacagott, s szemében ragyogott az isten, aki a lelkében lakott.

Változatok két kisdedre

Tündéreimnek

„Most elmondom, hogyan születnek a tündérek. A tündérek úgy születnek, hogy minden hetvenhetedik esztendőben, tavaszi reggelen, mikor az erdők alján illatozik a medvehagyma, a szerelmes tündérfiúk meg a szerelmes tündérlányok kirepülnek a tisztásokra, átkarolják egymást és csókolózni kezdenek szépen. Na, erre aztán minden hetvenhetedik esztendőben gyönyörű szappanbuborékok szoktak hullani az égből - ezekben a szappanbuborékokban érkeznek a világra a tündérgyerekek. Hogy ki a csuda eregeti őket, a Jóisten vagy valaki más, azt senki se tudja. Én is már csak arra emlékszem, hogy javában szállingózok lefelé az égből, és a többi testvéreimmel együtt próbálok megkapaszkodni szépséges tündéranyám hajában vagy szépséges tündérapám fülében. Mert amelyik tündérgyerek megkapaszkodni nem tud, az bizony a földre hullik, éhes rókák fellefetyelik, csípős hangyák össze-vissza másszák, butácska őzikék halálra tapossák és vége az életének***”

(***Még mielőtt bármelyik tündéri testvérünk pánikba esne:

- mutathatunk egy-két trükköt, ill. segíthetünk a kapaszkodásban, nekünk már profi módon megy (főleg a hajban való kapaszkodás)

- arzénálunkban egy félelmetes Izs, meg egy Tikka is lapul, tündérapánk meg egyiket sem rest használni, ha kell. Csak szóljatok... )

A "Nagy-fiúk" már nagy fiúk...

Négy hónaposak vagytok. Olyan sok minden történt ebben a négy hónapban, mégis mintha pille szárnyon repült volna az idő, oly gyorsan elszállt. Négy hónapja -e bejegyzés időpontjának megfelelően- ti még csak útban voltatok, de már közöltétek a világgal, hogy ma megérkeztek, annyi szent. Szegény édesanyátokat sosem láttam ilyen fáradtnak, rajtam pedig erőt vett az elkeseredés, hogy nem tudok segíteni neki/rajta. Ugyanis megáldott -vagy megvert!?- a sors egy újfunlandi kutyához hasonló belső tulajdonsággal, én is mindenáron segíteni akarok azon, akinek úgy érzem segítségre van szüksége. Ennek a szegény ebnek a társaságában alig lehet fürdeni, hisz az istenadta minden vízben lévőt ki akar húzni, holott az emberek nem csak akkor vannak vízben, ha véletlen beleestek. Szóval édesanyátok sem bajban volt, csupán a biológia ráosztott szerepét játszotta, méghozzá meglehetősen példa mutató türelemmel és embert próbáló nehézségek közepette. Mai divatos kifejezéssel élve, profi módon csinálta, mit a sors reá szabott. De hát ami fáj, az fáj. S ami sok, az sok. Tíz óra van, ti már hét órája döngettek a kapukon, és még majd' kettő hátra van. Szerintem, ha el tudnátok mondani, mit éreztetek ezalatt a kilenc óra alatt, ti sem az öletekbe hullott mannáról mesélnétek. Hát ez az, amit soha senki , sosem fog megtudni, maximum sejteni, hisz ezt az érzést ember még nem mesélhette el! Négy hónaposak vagytok, imádunk titeket, bearanyozzátok minden percünket, és már el sem tudjuk képzelni, milyen lenne az élet, ha nem lennétek. Ti vagytok és kész, két gyönyörű egészséges kisbaba, akik korotoknak megfelelve most épp hosszú baba monológokkal adjátok a világ tudtára,kicsi érzelmeiteket. Úgy beszéltek a kiságynak vagy a plüss macinak, mint ember a legjobb barátjával. Már a gesztikulációk is megjelentek, ráncoljátok a homlokotok, kezeitekkel hadonásztok, és az elmaradhatatlan vigyorgás... Ezzel tényleg mindenkit levesztek a lábáról. Bár még csak január dereka, de az idő már kora tavaszi: lágy enyhe szellő, szitáló langyos eső, fagyni már egy hete sem fagyott. Én már a virágos réten hancúrozok veletek gondolataimban, jó nagyokat harapva az áldott döbröntei friss levegőbe. Szerintem ennél már csak második hazátok, Erdély tiszta vízű, patakokkal szabdalt fenyves hegyei lennének alkalmasabbak, egészséges testetek és lelketek épüléséhez, a felnövés rögös útjain. Mi majd igyekszünk édesanyátokkal, hogy mindkettő helyet, otthonotokként érezzétek, magatokénak valljátok.

...és most Tamás monológja következik:

Őt is lehet szeretni

Napiparancs tavasszal

Kikerics,

napsugarat sikeríts!

Kikerics,

a gondokból kikeríts!

Kikerics,

örömöket ikeríts!

Szilágyi Domokos (1960)

2008 Januárja

Gyönyörű, sejtelmes idő van Erdő mellet, nem akarom kimondani...de mintha...közeledne. Kérem, nekünk tökéletesen megfelel a tél is, (anyátok pl. hosszú-hosszú ideje, hogy végre nem pont más évszakot, eseményt, dátumot, embereket vár, keres, kutat, hanem pont az a tökéletes, amiben él) de télvíz idején két, tűzről és tűzből pattant kisdeddel körülményes tud lenni egy egyszerű koradélutáni sétára való készülődés / elindulás is. Nemsokára elmaradhat a hétrét, milyen könnyű lesz csak háromba bugyolálni benneteket, és jöhet(nek) 'illa berek, nádak, erek'! Hétvégén - ugyancsak gyönyörű, rügyfakasztó időben - jól megsétáltattuk egymást, egészen a Papa 'büszke birtokáig'. Még mielőtt hirtelen felébrednénk két, csak kriptofázul és madárnyelven kommunikáló ágyékkötős Mauglival, nem feltétlen jónak, de elérkezettnek láttuk az időt, hogy betoljuk a fiúkat a fogyasztótársadalom labirintusaiba is. Az első, közös teszkós vásárlásunk is élmény-, és kicsit szenzációszámba ment. Hiába...Pápa kisváros, na:). Az ikreknek sikerült az, ami nekem sohse. Apjuk odatolta őket a húsos részleg elé, mire két perc sem kellett, és összeröppent az összes (számszerint 5!) eladó egy csomóba, kik lesték, találgatták a fiúk minden kívánságát, grimaszát, nemét, életkorát, hangulatát, stb. Kedvesek voltak na...és érdekes volt látni, amint a felnőttek kisebb csoportja hirtelen lemegy gügyögő gyerekbe, két szinte-egyforma-szinte-négyhónapos előtt. Négyhónaposaink, már egy esztendeje, hogy vagytok Nekünk! Inkább meg se próbálom elmondani mennyi mindent jelenthettek...már kiskamasz korotokban is szégyellnétek a naplót a nyálas-ragadós-érzelgős mother-blogáradozások miatt!

Levente Pál és Pál Tamás

Bűbáj Tamás Dániel

Zelk Zoltántól...

A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdõ közepében három nyulak összegyûltek, selyemfûre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott, s felkiáltott: „Mit csináltok? Mit csináltok három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak..."

-Úgy, úgy bizony, mint az urak!- felelték a három nyulak.- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az idõt lopni, Most indulunk rókafogni!...- Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte. De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott: „Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe. Összebújva tanácskoznak... Jaj, mekkora nyulak voltak! Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk! Hát még mirõl beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek..."

Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka. Futott ki az erdõszélre, csak mielõbb odaérne! Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt: -Szaladj te is, komám, farkas, jaj, mit láttam, idehallgass! Az erdõ közepén jártam, most is borsódzik a hátam, sosem láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek! Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga! Hát még mirõl beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek...

No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett. A rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott. Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve; a medve így szólongatta: „Hova szaladsz, farkas koma?" -Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted! Erdõ közepében jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek. Akkora volt foguk, szájuk, kis egérke vagy hozzájuk! Hát még mirõl beszélgettek? Hogy eztán csak medvét esznek!- Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve. Elõl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve. Így szaladtak erdõszélre, szomszéd erdõ közepébe. Szaporán szedték a lábuk, szellõ se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe, Nézi is õket nevetve: együtt szalad róka, medve... „No hiszen, csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél! Szaladj inkább te is erre!- kiáltott rája a medve.- Az erdõben három szörnyek, puska sem öli meg õket. Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!"

Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is. Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza, csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet... Ezalatt a nyusziházban, fûszálakból vetett ágyban, három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben...

...duplapának, aki ma nem ment vadászni...:)

"Taknyosul, okosul..."

A fenti címszó egyik illusztris ősötök szavajárása volt Nátha dúlásának idején. A szentencia értelmében, ugye, nem kellene ennyire elkeserednem, hogy nem múlik a náthátok...hiszen ti most tulajdonképpen látványosan nagyon okosodtok. Nem mintha kételkedtem volna benne, és nem venném észre nap mint nap, csak nem tudtam, hogy az észbeli képességek fejlődésének ilyesfajta, külső jelei is lehetnek. Kicsit nyugodtabb vagyok, mi tagadás!? Már csak azt remélem, hogy mindez felnőttekre is érvényes, és akkor édesanyátok is már jó két hete nagyon okosodik! A szóban forgó nagy elődről meg Apa bizonyára sokat mesél majd, csak okosodjatok még egy kicsit :). Meg kell adni, azért férfiasan viselitek a betegséget, csak egy kicsit nyugtalanabbak vagytok. Kicsit követelőzőbbek, odabújósabbak, étvágyatok picit megcsappant. Mosolyotok viszont a régi, a mindenkit megbabonázó! Még nagyobb gyönyörűségünkre és derülésünkre, újabban meg is beszélitek a világ dolgait. Íme, egy elkapott párbeszéd, saját értelmezésre:

Levente: hööö hőőőőő heeeee hööö

Tamás: heeee heee höööö hőőő

Jut eszembe még egy babablogilag is fontos mozzanat életetekben: mindketten megfordultok hasról hátra!!! Ezután a határ a csillagos ég, mondjuk az Ikrek :)!

Orvosság

Kicsit szomorkás - pontosabban nyűggel tele - a hangulatunk mámaaaaa....tudniillik erőt vett rajtunk, és elhatalmasodni látszik a Nátha. Ikrek, C vitamin, és a forró, citromos tea mellé még egy kis...:

Másik hazátok felé...

Nagybátyátok, a háló, a Fuji jóvoltából most kicsit elkalandozhatunk a Hargitára. Remélem, almáim nem estek messze, ergo ti sem osszátok majd Petőfi Sanyi bácsi véleményét, mi majd tudjuk mit kezdeni a Kárpátoknak ezen karéjával :)...meg aztán nem is olyan zord, ugye fiúk?

Matematika és gumibugyi

Ma este néhány óra erejéig átrendeződik a mi kis négyesfogatunk. Apával édeskettesben megszökünk a termálba. Ti meg maradtok hármasban, a mamával. Igyekszünk haza, de két lubickolás között azért mindenképp megkérdezzük a fürdőmestert, hogy második,vagy inkább harmadik hónaptól ajánlott nektek a fürdőzés...még egy-két hónap és egy pár gumibugyi, és mehetünk együtt, édesnégyesben.