Hóember. Szőlőfürt.

Levente jele hóember lesz. Szőlőfürt a Tamásé. Keddtől óvódások, nulladik évfolyamon. Nem hiszem el.

Kácc

Álomképek

Álompár Csipkejancsika Csipkejózsika

Han'

Vannak olyan állatmeséink is, amikor az állat húzza a rövidebbet. Vasárnap délután lábujjon csípett egy hatalmas, vörös potrohú hangya. Csak a potroha volt vörös. Egymás után kétszer is belém harapott. Úgy pattantam föl, mint akit legalább egy kígyó mart meg. Az addig békésen fegyvert tisztító, (= homokozó) 90 cm alatti férfiak azonnal ott teremtek mellettem, és amint beazonosították a gonosz merénylőt, Tamás elguggolta az útját, Levente meg fölkapta a nagy ijedtségben lerúgott papucsom, és azzal olyan kettőt sózott oda a hangyának, hogy csak na. A négy felnőtt nagyon meglepődött e harcias cselekedet láttán. Én - aki arra okítom őket, hogy hangyát-méhet-darazsat-állatokat nem piszkálunk, csak megcsodáljuk őket, és megnézzük merre megy / repül / mászik / csúszik / ugrik / stb., mert biztosan siet haza az anyukájához, az ikreihez, a papájához, stb:) - egyenesen ledöbbentem. Nem tudom kitől láthattak ilyet, mindenesetre ha ők velem, akkor én nem félek a farkastól...de még a medvétől sem.

Antiszeptikusok...

...avagy a pigmeusok újra támadásba lendültek. L. pigmeust nézve elég egyértelmű, hogy az antiszeptikus védőkrém túlzásba vitt használata szkepticizmust okoz(hat).

Ghí

Ma délelőtt a főhőseink az udvaron elkaptak egy közönséges földigilisztát. Volt is (kétrészt) nagy öröm, és (háromrészt) ficánkolás. A fiúk egy fűszállal noszogatták a gilisztát, roppant viccesnek találták amint az ide-oda kanyarodik. Percekig tartó alapos megfigyelés után Tamás megszólalt: sssszzzzzzz! (kígyó!) A fiúk összenéztek, Levente kétkedőn megpiszkálta, és fölemelte a fűszálra kunkorodó állítólagos kígyót. A csúszómászó nem volt rest, sem gyáva, és alávetette magát a mélybe...mire kiszaladt a számon egy 'hopp.... ez megugrott'! Erre Levente komolyan rávágta: bhé! (béka:))). Kígyó-béka meg csúnyán kihasználta a feje fölött keletkezett tanácstalanságot, és gyorsan beoldalgott egy földfuratba. Picit vádlón, és fölöttébb tanácstalan néztek rám a fiúk, hogy 'na drága édesanyánk, akkor...most, hogy is van ezzel az állattal!???'. Ezek után nekem gyorsan és határozottan nyilatkoznom kellett, és hát úgy éreztem, hogy muszáj előrukkolni valami alapos, megfellebbezhetetlen tudással, különben oda a reputációm, és többé soha semmit nem kérdeznek tőlem a fiaim. 'Gyerekek, ez egész pontosan egy lumbricus terrestris volt, mondjátok szépen utánam LUM-BRI-KUSZ TE.....' '...jó na, földigiliszta...egye fene, kezdetnek elég a GI-LISZ-TA is'. Ez egy giliszta volt. Mindketten, azonnal és egyszerre rávágták: GHÍ! Igazuk van, kezdetnek elég:). Ma, ebédidő, épp zöldséglevest kanalazgatnék az ikrekbe. Tamás hirtelen kicsippent egy ujjnyi zellerszárat a tányérból, körbe-körbe lóbálva a magasba emeli, közben arcán kigyúl és szétömlik a felismerés isteni szikrája, és boldogan harsogja: 'Ghí! Ghí! Ghí!'

Lófürösztés

Vasalt paták csattognak a kavicsos parton...

Két székely lovas jő két pár lóval a vízre -

Rögtön le harisnyát, inget, - s már benne csubognak.

A víz hamar az állatok szügyéig ér föl,

Sodorná is őket, de szorulnak a térdek,

S működnek a sarkak, fordulást követelve -

A lovak nyúlt nyakkal engednek a parancsnak,

Így fordulnak, megúszva, föl és le néhányszor,

Míg egyik legény rikkant, s hetykén veti hátra:

Szorítsad, Imre! S ez rá: Ne hagyd magad, Áron!

S kacagnak nyersen a játszadozáshoz -

Majd ezt megunva, kiállnak a partmenti sekélybe,

Szikkadni a napra, mely roppant fényt, hevet süt!

Aranypor a sok csepp, megrázkódván az állat!

Így lovukon, szinte helyükre kövülve időznek,

Két szíjas székely, bajviselt, bús, konokarcú -

Fölöttük madár húz, árnyvető fellegek úsznak -

A dél meg izzóbb -, ők állnak rezzenetlen

Szoborként. Egykor így álltak (ők vagy apáik)

A Prutnál is, - így a gránátszaggatta Doberdó

Szikláin, - akár Pennsylvania gyilkos levegőjű

Bányáiban, s álltak, ahol csak állniok kellett,

Keserű daccal, a sorsnak szembeszegülve.

S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra,

E végzetes ég alatt lesz-e még öröm?

De tudok annyit, hogy ha öröm helyett

Tüzes mennykövek szakadnak is itt le,

- Míg gyászosan évek százai húznak el -

Ők örömtelenül is, ha kínba tébolyodottan:

Itt fognak állni örökké, - hogy Imre szorítja,

Áron pedig... Áron nem hagyja magát!

Tompa László

És a Bakonyban is itt állnak, ahol állniok kell, a kétéves konokarcúak, dacosan szembeszegülve ország-világgal, de csöppet sem keserűen, búsan, örömtelenül, sőt. Sőt! Na, szóval...ma meglestünk egy-két lófürösztést is. Igaz, hogy nem volt benne annyi drámaiság, mint a Tompáéban, viszont most már megértettem, hogy valóban kell két ember-legyen-a-talpán egy lómosdatáshoz. A középiskolában nem szerettem ezt a verset. A magyartanárunk nagyon szerethette, mert olyan szenvedéllyel olvasta fel / beszélt róla, hogy azóta is ha ló, és fürösztés, akkor törvényszerűen Tompa verse is, meg a magyartanárom is belopakodik a képbe. Most is ott nyargaltak a fejemben, Imre, meg Áron...és Áron nem hagyta magát. Az meg egy külön poszt lesz, hogy Levente sem hagyja magát. És Tamás sem engedi. Pedig ők nem is annyira székelyek.

"Azon a reggelen éneklő szél lesz, és amit kimondasz beteljesül..."

Hö-hö-hö-ről

Annyit azért hozzáfűznék még az alábbi filmecskéhez, hogy alant nem valami mágikus (iker)szeánszba nyertünk bepillantást. Nem-nem. Vagy mégis. Szóval: megjelent a színen egy traktor. Mondjuk a traktorhoz való viszonyuk elég....hogy is mondjam... mégiscsak mágikus, hiszen egyszerre imádják és félik a Traktort. A nagypapa is egy traktor-féle-istent zaboláz olykor (magyarán: boldog tulajdonos:), és így a papa ott van / ott lehet minden egyes traktorban. Jó azt tudni azért. Meg ott van minden tűzoltó autóban. Mert a papa tüzet is zabolázott, anno, tűzoltó is volt na. Amúgy meg minden második szavuk Papa. Minden első szavuk Aug'ó. Minden harmadik szavuk APA, meg a MAMA. Felváltva. Minden negyedik szavuk KRK. Nem, nem a horvát sziget, hanem az ő kettőjük szigete, az iKReKé. (Kriptofáz egyszerűséggel:D továbbra is csak így hívják egymást.) Mostanság csendben, szégyenlősen néha elrebegnek egy-egy Angát is. Az én volnék. Anga.

P.s.: helyesbítenem kell, az autó után a leggyakrabban használt szavuk - mint minden egészséges kétévesnek - a NEM.

A nagy Hö-Hööö-Hö!