Várújraépítők

Ha már autózás: ha minden jól megy, nap mint nap elsuhanunk Sz. várának romjai alatt. Még ki se jutunk az erdők öleléséből, de már izgatottan kiabálják 'én látom Várt' én látom Várt'...és így megy ez minden egyes alkalommal. Én meg minden egyes alkalommal elmagyarázom, hogy tudjátok, ezek itt már csak a falak, a hajdani büszke vár romjai, a várat kirabolták, lerombolták, ledőlt, széthordták, porlad. Egyébként meg arról híres, hogy ott fönn, a falak között lettek megkeresztelve a csodafiúk, az Úrnak kettőkerekezernyolcadik esztendejében. Levente félénken megkérdezte, hogy 'Ambus* döntötte el'?
Megnyugtattam, hogy nem, most kivételesen nem Ambrus volt a rossz fiú, ezt a várat egész biztos, hogy nem ő döntötte le. Szerencsére sokat nem is foglalkoztatta őket a vár múltja (még várok egy kicsit Nagy Lajos királyunkkal, és korával:) és jelenje, inkább a jövőre koncentráltak, és mindketten lelkesen kiabálták: ÉN! FEÉPÍTEM! ÉN! FEÉPÍTEM! És azóta is, ha csak megpillantják a romokat, elkapja őket az alkotási hév, és máris lázasan tervezgetnek: 'én viszem fát', 'én fűrészelek', 'én építem', én imádom őket, és ha úgy hozza a sors, adogatom majd a köveket a mestereknek:).
(*Ambus - alias Ambrus, csoporttársuk az oviban, amolyan 'vezéregyéniség', egy fejjel, cca. hét kilóval, és jókora adag agresszívitással magaslik ki a többi 'kicsi' közül. Ha kérdem a fiúkat, hogy mi történt az oviban, rendszerint így kezdik 'Ambus elvette', 'Ambus e'rontotta', 'Ambus ledöntötte', 'Ambus megharapta', 'Ambus megütötte', 'Ambus kiabát'. Azért nem kell félteni az ikreket sem, mert ha nem kapok rögtön a szívemhez, hogy jajistenemazéndrágapicifiaimatbántalmazzákadzsungelben, és tovább vallatom őket, akkor nagyon gyakran kiderül, hogy hát igazából az egész incidens úgy kezdődhetett, hogy az én valamelyik drága pici ártatlanom 'evette tőle trattót', 'meglökte kezét', 'megkamóta' meg ilyenek. Tiszta struggle for life, kicsi(k)ben.)