Azért nem csak kupelás civakodásból áll nálunk az élet. Szerencsénkre van egy filozófus is a családban, akinek nem kenyere az alpári, földhözragadt beszéd, és ha ő jut szóhoz többet, akkor fölöttébb emelkedett párbeszédeket is folytathatunk. Pl. az őselemekről, enyészetről, isteni szikrákról, ilyenek. Szóval, bármennyire is tavasz van, azért esténként még begyújtunk a dönölű, jó kályhánkba, a fiúkat meg egyszerűen lenyűgözi a tűz, engem meg, hogy(an) beszélnek róla.
T: Anyaa, tűűűsz?! Felébre(d)tt ?! Én begyútok! (Amúgy ez újabban egyik rögeszméje, résen is vagyunk rendesen.)
A: Kisfiam, még lobog, de már nem teszünk a tűzre, este van, hamarosan elalszik a tűz is.
T: Anya, tűsz fáratt!? Pihen?! Pihen egyett?
A: Igen, most hagyjuk pihenni egy kicsit, jó?
L: Pizsit fee'(l)vette? :-))))))))))))))))
A. Felvette, persze:). Hamupizsi.
2 megjegyzés:
fiatalság, ártatlanság, pirománia... hjahh... két hét múlva plakáttüzek mellett emlékezem a lánglelkű csopaki ifjoncra :)
Ha gondolod, küldök kis gyújtogatókat a nagy eseményre. Csak ne bozóttűz süljön ki belőle...
Megjegyzés küldése