16 hónaposak

Bizony, ha számítjuk az igazi burokban töltött időtök is, több mint tizenhat hónapja vagyunk együtt! Dinnyehéjban következzék, hogy mennyi mindent tudtok jó nyolc hónaposan. Teljességre volna igény, csak hát az időm morzsálódik szét, ugye. Talán nagymozgásban fejlődnek a leglátványosabban. Nagyon ügyesen, gyorsan, lelkesen és viccesen tekernek négykézláb. A fölállás már rég nem kihívás, szempillantás alatt föl-leül, guggol, rugózik mindkettő. Ha van mibe kapaszkodni, és nagyon meg akarnak kaparintani valamit, egyszerűen (gyakran előfordul) fogják magukat és odabotladoznak. Legújabb szenvedélyük a fiókok ki-be húzogatása, illetve tartalmuk 'átrendezése'. Ez kicsit nagyon meglepett:), azt hittem e szenvedély csak olyan egy éves koruk környékén / után ejti rabul a babákat. Szeretnek hintázni, bár kicsit mintha zavarná őket a kötöttség. Kézzel-lábbal jelzik, hogy inkább maguktól repülnének. Tamás fogódzkodás nélkül, magabiztosan és hetykén ül, mint egy katonatiszt, közben mindkét kezében játék, és kalapál, dolgozik. Ilyenkor én is mindig irulok-pirulok a tartásomon, és gyorsan kihúzom magam:). Leventémnek üldögélés közben fél kézzel még támaszkodnia kell. Gondolom nem tetszik neki, hogy csak fél keze szabad, ezért inkább a dolgok mellé hasal, hogy ő is két kézzel ragadhassa meg a világot. Továbbra is ő az óvatosabb duhaj, szívesen szemlélődik, bíbelődik a részletekkel. Gyakran kaptuk rajta már olvasáson (elmélyülten leporrelót lapoz), sőt....olykor énekel is, magának meg a testvérének. Mintha finommozgásban Levente vinné a pálmát. Az apró dolgok felcsippentése még egyiküknél sem az előírás szerint működik, de megoldják. Meglepő pontossággal és hirtelen tudnak fölkapni olyan apró tárgyakat, mint pici papírgalacsin. Ja...és vérbeli illuzionisták, mert ha nincs nagyon (száj)résen az ember, gyorsan el is tüntetik azt az apró valamit. Galambbal ugyan még nem próbálkoztak, de nem olyan gyerekek ezek, akik csak úgy várják a sültgalambot:). Finommozgás terén nagyon jó kis gyakorlatsort fejlesztettek ki maguknak: szempillantás alatt elkapnak és megkapaszkodnak olyan lehetetlen dolgokban, mint lelógó gatyamadzag, elszabadult hajtincsem, apjuk lábszőrzete, stb. Szociális viselkedésük: született társasági szívtiprók, a négy éves unokanővérke szeszélyesen féltékeny is, általában vagy szó szerint elmenekül köreitekből, vagy kisajátít magának, hogy csak ő játszhasson veletek. Szeparációs szorongásnak a legcsekélyebb jeleit véltem fölfedezni, akkor adták csak jelét, ha amúgy is nagy bánatuk volt (pl. ínytépő fogacska). A lényeg a lényeg: lehessenek ölben, hordozzák, emelgessék őkelméiket minél többet, nemre, felekezetre, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Azt viszont mindig jelzik, ha elfáradtak és visszavonulnának lakosztályaikba...két kis kékharisnya:). Az igazi bulik úgyis zártkörűek, két VIP vendéget tűrnek meg maguk mellett, az egyik Zanya névre, másik Zapa névre ugrik:). Tisztában vannak olyan alapvető ok-okozati összefüggésekkel mint: ha megnyomom a piros gombot, énekel a doboz, ha meghallom a kukucs szót, akkor jó kis duhajkodás, rötyögés, izgalmas ijesztgetés kezdődik, Tamás: ha rámászok Leventére, és meghúzom a haját, anya pillanatok alatt itt terem mellettem...és csak addig kell elengedni, míg sikítja, hogy kisfiamneeeee, Levente: ha hirtelen, élesen felsikítok, akkor anya rögtön itt van, mert azt hiszi Tamás újból molesztál, és hiába látja, hogy nem is, mert ha elég kitartóan emelgetem a karjaim, és azt a bizonyos arcot vágom, úgyis fölvesz...utána már csak az átható húúúezodakozmált szagot kell elviselni....stb. Magyarul is kiválóan értenek már: rúgj, gyere ide, gyönyörűűűűű, neeeee, baba, áááá-vitamin, add ide, fogd meg, kukucs....ezeket mind-mind értik:). Ami étvágyukat, étkezési szokásaikat illeti: döbbenetes, de még sosem ettek pörköltet, vagy töltött káposztát:). Nem különösebben finnyásak, de szerintem továbbra is keveset és szeszélyesen esznek. A szokásos (mindenféle tejpép, tápszer, házi koszt, Kecskeméti koszt) eledeleken kívül kóstolták - egy-két - falat erejéig - a következőket: babakeksz, kifli, kenyér, húsleves, zsíros morzsa, joghurt...khmm...csoki. (Szerk. megj. így is alakulhat a hozzátáplálás, ha a gyerekeknek csokoholista az apjuk, nagyanyjuk meg zsigerből, tapasztalatból és nem táblázatokból, könyvekből nevelő nagyi). Hivatalosan öt az étkezések száma. Gyakorlatban egész más. Napközben igencsak kiszámíthatatlan a tartalom és a mennyiség is. A reggelit (kb. 220 ml tejpép/tápszer) és a tízórait / desszertet általában megeszik azért (a lényeg, hogy az mindig pépes-édes valami:), az ebédet (150-180 ml. húsos, zöldséges, rizses valami) ritkán eszik meg mind:). Az uzsonnát általában nem eszik meg, talán felét se, legyen az bármilyen állagú, bármilyen ízű. A biztos pont, amiből rakosgathatnak magukra továbbra is az az esti cc. 240 ml tejpép, újabban babagrízzel dúsítva. Napközben ügyesen esznek kanállal...khhm...ügyesen ennének, ha egyeznének az elképzeléseink a ki-kit etet kérdéskört illetően. Hiába minden trükközés, mondóka, figyelemelterelés, katonák, repülők, éhes koboldok hada, kanalakkal lefoglalt kezecskék, előbb-utóbb úgyis magukhoz akarják ragadni a tényleges irányítást. Ellenszegülést észlelve üvöltenek, és inkább nem esznek. Egyem meg én:). Az utolsó kétségbeesett próbálkozás a cumisüvegbe csempészett maradékok ikrekbe könyörgése is lehangoló képpel záródik: piszkos cumisüveg-, gyerek- és ruhahalmaz, ragacsos környék. A víz ízét természetesen nem szeretik, viszont jó móka a nyakon legördülő hideg vízcsepp. Ha Tamást itatom, az addig békésen olvasgató Levente is hirtelen felpattan, odafurakodik, és máris hárman vívunk közelharcot a vizespohár fölötti uralomért. Bár a torkukon sok víz nem folyik le, de az egész környék tocsog a vízben....és ez valamiért nagyon tetszik nekik :). Szerintem azt a következtetést vonhatják le, hogy ez valami újfajta, szolid kis fürdés:). Időmorzsák elcsipegetve, ikreim villonganak a rácsok mögött. Folyt. köv.