Dolce vita!

Szép májusi vasárnap, bár kissé szomorkásan indult, de megemberelte magát az idő, s ha strandolni nem is volt igazán alkalmas, azért fürdeni elmentünk a termálba. Most a múltheti tapasztalatokból okulva, logisztikailag kimunkálva, hatos fogattal robbantunk be. Két nővéretek, Roberta és Tamara ma egyébként is velünk lettek volna, hát nagyon örültek a fürdős program ötletnek. Mi is örültünk, hisz ma kicsit könnyebb volt a fürdőzéssel együtt járó sok macera lebonyolítása. Ti úgy viselkedtetek, mintha ebbe a fürdőbe születtetek volna: semmi megilletődés, semmi félénkség, talán a medencébe is belemásztatok volna egyedül, ha a kifinomult radarjaink be nem mérik a csibészségeiteket. Mert jegyezzük meg csak itt, csak most, hogy napok alatt úgy meg tudtok változni, hogy nem ismerünk rátok. Honnan szerzitek azt a felmérhetetlenül nagy energiát, amivel nap mint nap lenyűgöztök/lefárasztotok/kiakasztatok minket, azt nem tudom. Remélem, hogy Humna/Nestle/Hipp/Milupa cégek nem valami titkos dopping kísérleteket folytatnak a készülődő Olimpia kapcsán, rajtatok lemérve az eredmény hatását! Egy szó mint száz, bármennyire is lefárasztotok bennünket, örülünk annak, hogy egészséges, mozgékony és életvidám babák vagytok. Pont ránk fér anyátokkal egy kis torna, kondizás, hogy a rajtunk ragadt pluszoktól megszabaduljunk. S mivel a fentebb említett logisztika jól összejött, maradjon az utókor számára egykét fotó, hogyan is megy a lubickolás két ilyen örökmozgó emberpalántánál, az otthoni kádnál kissé tekintélyesebb méretű lavórban.