Erdőalján, falu végén, mi a munka és az Édesanyák Ünnepét is munkával ünnepeltük. Sőt, hogy teljesen nagy ünnep legyen, a két ünnep nap közötti két napon is reggeltől estig ünnepeltünk. Hú de elfáradtam ebbe a fene nagy ünneplésbe, a lábaimat alig érzem. De a fáradtságot enyhíti a tudat, hogy ennek a nagy "ünneplésnek" a gyümölcse egy kívülről tetszetős, belülről hasznos műtárgyat eredményezett, mely babáink egészséges testi fejlődésének, majdan egyik nagyon fontos eszköze lészen, amit itt lenn falun egyszerűen csak úgy emlegetnek: kerítés. Anya már tegnap kissé morcosan nézett, mikor azt tudakolván, hogy mi lesz a vasárnapi terv, a válasz rövid: munka. Azért csak kora délutánig dolgoztunk, hisz az Úr napját... Meg a lényeg, hogy édesanyátok életében mégis csak a mai nap az első ünnep nap, amit nektek köszönhet, ti meg neki sok-sok-sok mindent, amitől igazán széppé válik ez a nap. Már látom a könnyes szemeit, amikor kiálltok az ovis Anyák napján a színpadra, kissé félszegen, kicsit pöszén, de szeretettől meghatottan, és úgy szavaljátok az óvónéni által rátok osztott szerepet, mint két kis angyal. Anyátok meg úgy fog bőgni, mint akinek a fiai épp a frontra készülnek. Sőt egy nagy hadi titkot én is elárulok: szerintem én is fogok használni zsebkendőt, csak ez olyan férfiatlan dolog, hogy senkinek sem mondjuk el, jó!?! Ugye tudtok titkot tartani!?! De vissza a mába, azért munkán innen és túl, volt egy gyönyörű szép együtt ünnepelt délutánunk, melyről az alábbi fotók is tanúskodnak. Végül, de nem utolsó sorban, köszöntjük a gannai és a sáromberki mamit is, akik sajnos nem lehettek velünk ma. És köszöntünk minden édesanyát kerek e világon, Isten éltesse mindnyájukat!
Ő a mi édesanyánk, akit szívből köszöntünk, és nagyon-nagyon szeretünk!
Csak szigorúan ellenőrzött virágot adunk át, ezért Levente meg is kóstolja, elég édes-e Édesanyánknak!
Nem volt egyszerű ezt összehozni, de mi egy nagyon összeszokott, jó kis csapat vagyunk,
Tamás majdnem kiszúrta a szememet, pedig mondtam neki, hogy a levelét is kóstolja meg, én az imént a szárát már megrágtam.
2 megjegyzés:
:))) Ez nagyon megható, és a fiúk is nagyot nőttek, mióta nem láttam őket. (Pali, remekül írsz, minden betűjét végigmosolyogtam...)
Köszönöm elismerő szavaid, de férfi létemre túl szentimentális vagyok (divatos szóval:nyálas), egy hozzáértő azt mondta, a családban én képviselem a lírát. Hát szegény "lírának" én lettem a kirendelt képviselője, ezt a műfajt mostanában nem annyira kedvelik. De hál' Isten
rajtam kívül - úgy néz ki - van még legalább egy ember. No már csupán ezért érdemes volt pennát ragadnom virtuál.
Néha én is olvaslak, és örülök, hogy szépen beilleszkedtetek. Minden jót, a mielőbbi viszontlátás reményében ölellek titeket!
Megjegyzés küldése