Daniel Thomas Maximus, a nagy gondolkodó
és persze cselekvő nyomán: In vino, veritas!
Végre egy igazi pihenős családi hétvégét töltöttünk most együtt. Pünkösd lévén a hétfő is szabad, sok-sok pihenés és szórakozás, no meg az icipici életetek, most is újdonságokkal és elsőségekkel
gyarapodott.
A szombati ballagási banketten -Ricsi unoka bátyátok fejezte be a gimit Pesten - ha nem is az ünnepeltek, de a sztárok mindenképp ti voltatok. Stílszerűen, a Gólyafészek vendéglőben volt a buli. Minden szem rátok szegeződött, ti mulattattátok a vendég sereget nyájas mosolygásotokkal, és őszintén önfeledt, gurgulázós kacagásaitokkal. Megkóstoltátok a Papa borát, mint valami szakavatott hozzáértők. Amikor a Papán számon lett kérve, korotokból eredő, attól eltérő táplálkozási etikett, a Papa - Ő is nagy móka mester - csak legyintett és azt mondta: hisz ez a jó bor olyan, mint az "antibijotikum". Hát nem lettetek fertőzöttek, ezt állíthatom, csak azt nem tudom, hogy ezt a bacilusokkal való találkozás hiányának, vagy a Papa "antibijotikumjának" köszönhetjük.
Egyébként hoztátok a szokásos formátokat, idegen vagy ismerős fogott meg titeket, ti a jól bevált vigyorgás lefegyverző stratégiájával mindenkit levettetek a lábáról.
A vasárnap nyugisan kezdődött, két fiatalabb nővéretekkel - Robertával és Tamarával - kertészkedtünk, miközben két hatalmas pokrócon a gyönyörű napsütésben ti a Napot imádtátok, és élveztétek, a járókátokhoz képest nyolcszorosára megnövekedett mozgásteret. Sőt, a pokróc széle nem jelentett valamiféle átléphetetlen Rubicont, amit ti úgy is gondoltatok, és élvezettel startoltatok a zöld gyepen, kapdosva aprócska tenyereiteket, hisz a frissen nyírott fű,
érdekes szúrós-csiklandós érzést kölcsönzött, ehhez még nem szokott érzékeny bőrötöknek. Örültünk, hogy az udvari élet is tetszett nektek, igazi erdei manók vagytok!
A hétfő viszont egy nagyon különleges napnak sikeredett! Félve ugyan, - a már előbb említett érzékeny bőrötök miatt - de végre elmentünk a pápai termálfürdőbe. No ez nem semmi volt!
Logisztikailag kicsit kevésnek bizonyultunk ketten anyátokkal, kettőtökhöz. A vízbe menet volt az egyszerűbb, akkor még mindenki száraz, kipihent és jóllakott volt. A vízből jövet kezdődött a krónikus létszám hiány: dacára, hogy nagyon ügyesek voltatok, és semmi hisztiszerű követelőzés,
ami mégis csak arra utalt, hogy elég volt a fürcsi nektek is. Az öltözködés, ti és mi, közben a hirtelen megvilágosodás, hogy hisz ennyi locsi-pocsi után illik enni valamit, sőt Levente még el is aludt evés közben, demonstrálva ezt a kimerítő programot, plusz nem kevesen voltunk a fürdőben... nem folytatom. Aki átélt már ilyent, annak minek, aki még nem, annak hiába mondom. Klassz srácok voltatok, igazi vízicsibék! Ha kiálljátok a "bőrpróbát", megyünk sokszor!
No ez az oka annak, hogy erről a jeles eseményről az utókor számára csupán e suta mondatok maradnak fenn, digitális adatrögzítő - további karok hiányában - elnapolásra ítéltetett. Magyarul: fénykép nincs! (Sajnos.)
Aztán este befutott Mama és Papa, Rétuval, sőt megérkezett jó barátunk is Németországból, akinek nagyon megörültünk, hisz egy csúnya baleset miatt kellett hazamennie márciusban. Kiugrott a válla, de már korához és balesetéhez képest egészen jól van. Grüs Gott Wini bácsi!
Hát nem mondhatjátok, hogy inger szegény környezetben nőtök fel, az biztos! Legyen is szép és mozgalmas életetek, soha ne maradjatok ki semmi jóból! Ámen!
Azért látom a mozgalmas élet meghozta gyümölcsét, már rég meg kellett volna ennetek a vacsorát, ti meg húzzátok a lóbőrt háromnegyed tizenegykor, hét óra óta. Lehet, kihagyjátok ma a kaját este!? Ezután már csak az a kérdés, hogy reggelig bírjátok e, vagy megvicceltek, és az éj közepén kéritek járandóságotokat? Izgalmasnak ígérkezik, nem mondom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése