Évek múlva már csak apró hegek jelzik a tegnapi nap tragédiáját duplapa dolgos kezén, de ma még mint egy rossz árnyék, folyton ott volt a nyomunkban, belengte az egész házat. Rettenetesen megijedtem, és általam gyermekeim is. Sokat bújtunk össze hármasban, ez segített. Újabban (lassan egy éve már) nem tudom, nem akarom 'megérteni' (pontosabban gondolkodni rajta) az ilyen sunyi és ostoba tragédiákat. Ezért nem is vagyok hajlandó belegondolni, sem felkészülni, hogy 'de-bizony-anyaként-két-éppen-bontakozó-életecskével-fog-történni-sok-minden...'! Nem biz'a. Ilyen esetekben csak egyetlen mentsvár marad: összebújni jó szorosan, és nem engedni el egymást. Holnap már négyesben, és nem engedjük el egymást. Jaj...és valamelyik szép holnap megígérhetnétek, hogy nem lesztek favágók, sőt, körfűrész közelébe is csak a Bakonybéli Erdők házában, s hasonló helyeken merészkedtek:)!
vasárnap, április 13, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Én sem vagyok hajlandó a "mi lett volna, ha.." helyzeteket előtte átgondolni, mert: 1. elég minden napnak a maga baja, 2. épp elég nehéz utólag feldolgozni, 3. szerencsére az ilyen lehetséges helyzetek csekély hányada válik valósággá. A Duplapának pedig gyógyulást, bármit is művelt a körfűrésszel...:)
Megmutatta a szomszédnak, hogyan nem szabad fát (és kezet) vágni:(.
Köszönjük.
Megjegyzés küldése