szombat, április 12, 2008

Finomvegyeseim

Ikerpárunk Tamás felét napok választhatják el csak a fürge-gyerek-lábak-hipp-hopp-tól, Levente szerintem hamarosan megszólal édes anyanyelvünkön is. Az arabnak valami archaikusabb változatára nagyon rááll a szájacskája, mert – a számomra – 'halandzsa' szókészletéből az 'álláhhállá'-t sikerül a leggyakrabban kihámozni, és hát Levente lehetne az ő prófétája! Viccen túl...tényleg varázslatos ahogyan átszellemülten gurgulázza, mint egy pöttöm imám:), ilyenkor kicsit mindig visszaröpít a mesés Kis Ázsiába. Ennél sokkal látványosabban már csak az öntudatuk, és ak(zs)arnokságuk és a kíváncsiságuk szárnyal. Szerencsére a kíváncsiságukat egymásra is árasztják. Ilyenkor bámulatba ejtően eljátszadoznak egymással, simogatják, tapogatják, lökdösik, ízlelgetik egymást, utóbbit szó szerint:)! Mintha minden másról megfeledkeznének, és újra egyek, csak egymásnak lennének.(Pedig igyekszem nem misztifikálni ezt az egypetéjűséget:))) Az alapvető ok-okozati összefüggésekkel már jó ideje tisztában vannak. Pl. tudják (ajjaj, de még mennyire), hogy ha a színen megjelenik egy intenzíven rázogatott cumisüveg, akkor csak úgy kell tenni, mintha enne az ember gyermeke, és az biztos minimum 20 perc ölbefészkelődést jelent!!! Nem, dehogy lakmározást, dehogy nyugodt táplálkozást....hiszen már egy jó hete annyit esznek mint 3 hónapos korukban. (Tudom, hogy normális ez is babáéknál, meg vannak periódusaik, hogy kevesebbet esznek, különben meg szépen fejlődnek, talán a szokásosnál elevenebbek (védőnői szak- , és széles családi / baráti kör empirikus véleménye), izmosak, meg amúgy sem tetszenek a nagyon hurkás babák...de akkor is.) Arra is rájöttek, hogy a fejük fölött elérhetetlen magasságokig felkötözött, színes, zenélő forgó ha néma és mozdulatlan, és nem pattan valaki Nagy ember, hogy fölhúzza, elég megrugdalni jó erősen a járóka rácsait, és máris ki lehet csikarni a műanyag nyulakból egy kis mozgást és hozzá hangot is! Ha már rángatni, meg letépni nem lehet, ugye... . Bizonyos, eddig jól bevált rituálékat már föl is rúgnának, lázadnak ellenük. Kinőtték őket, mint a kis kádjukat. Pl. reklamálnak, ha vége a fürdésnek, reklamálnak, ha esti villanyoltás van, és ők - természetesen - nem fáradtak, hanem játszanának még, és azt különösen nagy pofátlanságnak tartják, hogy olyankor lábujjhegyen nyakfejbehúz:)...és próbálunk kisomfordálni a szobájukból.

Nincsenek megjegyzések: