Nap mint nap

Azt hiszem valami határkőféleséghez közeledünk: még annyira ösztönlények, de ugyanakkor minden nap elteltével egyre közelebb kerülnek a felemelkedéshez:). Mindez nem csupán képletesen értendő, hiszen a hátrafelé kúszásban már kiválóak:). Helyváltoztatásra továbbá is a jól bevált módszert használják, fél perc alatt méternél is nagyobb távolságokat tesznek meg: egyszerűen keresztül-kasul pörgik a járókát, ágyat, miegymást:). Szociális viselkedésük, nyitottságuk már már frivolnak mondható, fogalmam sincs kitől örökölhették:). Incselkednek mindenkivel, akinek csak elkapják a tekintetét, és előbb mint utóbb halvány mosolyt varázsolnak még a legmogorvább ábrázatokra is. Tegnap, bébikosztos körúton, a pénztárnál egy feltűnően hatalmas és fölöttébb bozontos, marcona, és nagyon szigorú óriással szemezgettek, akinek először csak a szakálla / bajsza gyakori rándulása jelezte, hogy mosoly bujkál a szája körül. Nem érték be ennyivel, tovább feszítették a húrt és a vigyort, míg a nagy darab bácsi megkérdezte jó szüléktől, (vagy a fiúcskáktól?), hogy 'ugye, olyan hét hónap körüliek?', és mindenki fantáziájára bízom, hogy kikről is beszélgettünk a pénztártól való távozásig. Bár duplapa teljesen kizárta a lehetőséget, de az is lehet, hogy az óriás tulajdonképpen egy jóságos gyerekorvos volt, civilben. Ehh... el az előítéletekkel! A legszívmelengetőbb mégis az, amikor / ahogyan egymást szeretik. Minap a szobájukból kiszűrődő, két szintet is betöltő gurgulázós nevetésre figyeltünk fel: mindegyik a saját kiságyában volt, de megkeresték azt a pontot, ahol a lehető legközelebb lehetnek egymáshoz, és a rácsokon át, láb- és kézkilógatva, hangos kacajok közepette eszmecseréltek. Imádnivalók, nem kevesebb. Étvágyuk az utóbbi időben kicsit mintha megcsappant volna. Csak találgathatunk, hogy a fogzás miatt, esetleg frontváltozás, vagy csak inkább disztingválnak ízügyileg is, vagy talán mindent összevetve. Napközben min. öt alkalommal kiadósan étkezhetnének, de ebből hármat nem vesznek komolyan. Azért minden nap megesznek átlag 220 gr gyümölcspépet, este meg a 260 plusz tejpépet, ebből azért építkezhetnek. (Zanya szerint ici-picit soványkák vagytok, Zapa szerint szálkásak, izmosak.:) A legutolsó hat hós megmérettetés alkalmával Levente 6550 gh-hoz csinos 70 cm dukált, míg Tamás rövidebb, de nehezebb eset a maga 68,5 cm-vel és 6780 gr-val. Részletezhetném még, hogy ki mit tud, mit szeret, mit nem...példákkal illusztrálva...de a legénység éppen lázadást szít a Bountyn (póriasan: járóka)...pontot teszek ide gyorsan, talán még sikerül megfékezni az indulatokat. Pont.