Mondanom sem kell, hogy az első, közös húsvétolásunkat is remekbe szabtátok, tündérien viselkedtetek mindvégig. Zokszó nélkül lemondtatok a sok földi jóról, cserébe viszont tizenvalahány pár ölelő kart jártatok végig, és újra, meg újra, fáradhatatlanul. Igen, igen, ma kicsit böjt van ilyen téren, be kell érnetek zanya- és zapakarokkal:), felváltva. Sebaj, jövőre is lesz feltámadás...és itt tartozom egy vallomással: ígérgettünk is a nevetekben, hogy majd meglássák kend'tek, jövőre, verssel, kölnisüveggel (vízzel), zsákkal felszerelkezve érkeztek, annak magyar rendje és módja szerint...de úgyis majd ti döntitek el. A Nyúl is kószált a környéken, bár mi színét se láttuk, de az udvaron hagyta néktek csokiba öntött, aranypapírba burkolt, illetve pihe-puha plüssből formált mását. A négyórányi derekas (egy)helyt(nem)állásotok és estebéd után mégiscsak legyűrt a fáradtság, és csak hajnali fél hétre kerekedtetek újból felül. Ez azért jó jel, mert gyakran az az érzésem, (főleg, ha még szövetkeztek is) hogy fáradhatatlanok vagytok, és napközben csupán a kérlelő, nyúzottzanyaábrázat miatt, illendőségből alszotok egy keveset. Most, hogy tudok egy biztos ikerlefárasztó megoldást, legközelebb már csak cca 16 készséges, gyerekszerető rokonra, felnőttre lesz szükségem, akik 4 órán keresztül kézről kézre adogatják egymásnak porontyaim.
kedd, március 25, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése