...amelyek egyszerűen nehezen indulnak, bár soha nem volt ilyen gyerekjáték átlendülni a holtpontokon, mint manapság. Az érdem igazából nem az enyém, hiszen csak annyit kell tennem, hogy nyúzottan, bedagadt szemekkel átbotorkálok a gyerekszobába és elsuttogom a varázsszót, hogy 'jhóóreggeeltgyönyörűim”...és olyan mosoly fakad az arcukon, mielőtt még egyáltalán meglátnának(!!!), hogy táncra perdül a legparányibb sejt is bennem.
csütörtök, április 03, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése