És mégis bolonddá tették mind a kettőt

Jut eszembe, tegnap este mégis megvicceltek a csodafiúk. Pedig a tejpép is a hagyományos, jól bevált volt, az adag is a szokásos. Éppen befejeztem Tamás etetését, mikor diszkrét öklendezéssel jelezte, hogy odabenn a Humana nem találja helyét, és az egészséges böfögés helyett az utolsó kortyokat hirtelen visszaköpte az ölembe. Segítségért kiabálok, hogy apa vegye már át a gyereket, és mentsük rajta és a hálószobában a még menthetőt, de közben kiabál az apja is, hogy gyereee....segíts, mert Levente is köpött egy hatalmasat, és legalább a gyerek ne legyen tetőtől talpig ragacsos. Nem hiába harcolok, hogy lehetőleg mindig, mindenből egyformán jusson nekik, látom a humorban nem ismernek tréfát ők sem, és megtanulták, hogy fő az igazságosság:). Végülis jó mérleggel zárult az este, négyből csak háromnak kellett átöltözni. Lesz ez még így, hogy a dedek bolondjaikat járatják, pontosabban ugratják...:). Viccen túl azért még éjfél után is azon gondolkodtam, hogy ezek a fiúcskák valahol, valahogyan még mindig egyek. Ijesztően csodaszép megfoghatatlanság ez!