Házon kívül

Már hónapok óta fontolgattuk, hogy mikor is kellene felkerekedni, és elindulni a Bakonyon is túl...tágabb világot látni a fiúcskákkal. Szerintünk most szombaton épp ideje volt. Kicsit tartottunk tőle, hogy kisfiaink majd nem osztják a véleményünket, de fölösleges volt minden aggodalom, mert igazából gáláns úriemberek voltak, végig, mindenhol, mindenkivel. Bár a szóbeszéd szerint kirándulásunk legvégén az unokanővérkének azért elég határozottan jelezték, hogy merre kell keresni az ikergyermekek istenét. Összességében meglepően jól kezelték a felnőttek közeledését (konkrétan: elbűvöltek mindenkit), és örömmel vették az új kihívásokat, a szokatlan környezetet. Olyannyira, hogy még az alábbi barnamedve láttán sem fagyott arcukra a mosoly:) A sok komédiázásba elegyítettünk egy keveset a könnyezős műfajból is, pedig másodszülöttemet is csak a kíváncsisága meg a gravitáció törvénye vitte előbbre, majd hirtelen kicsit lefele...szerencsére csak az ijedtség, a szentségelés volt nagy. Meg a zenekar, és a medve is...meg az elhatározás, hogy hamarosan mehetünk másik haza, Erdélybe is, hiszen velük lehet mindenhová, bármikor...ha együtt.