Je, az építész

Levente befelefordulós korszakát éli. Igazából arról van szó, hogy építkezik, erősödik. Rengeteg energiáját, meg egy jó kilóját emésztette fel a múlt hét keddjén kezdődő csúnya hasmenős-hányós-lázas betegség. Szinte kifakadtam itt is, hogy 'te rongyosélet, milyen igazságtalan ez, hogy az én gyermekem már megint beteg', de idejében észbe kaptam, meg mi az, hogy megint, hiszen igazából hálásak lehetünk, hogy egész nyáron egyikőjük sem volt beteg, egyiket sem érte komolyabb baleset, és most, hogy közösségbe járnak, azóta sem volt - egy kis taknyolástól eltekintve - semmi bajuk. A 11.50 pehelysúlyából ledobott még egy kilót, vékony lett a nyaka, meg áttetsző a füle, de sokat voltunk - csak mi ketten - együtt, sokat bújtunk össze, sokat sétáltunk bele az Őszbe, szedtünk makkot, gesztenyét, bodobácsot, raktároztunk. Sokat-sokat autóztunk, rajzoltunk, és építkeztünk. Amúgy nagyon szeret rajzolni, ha meglát egy papírlapot, máris rázendít, hogy Fhűűűűűűűűű! Tratt-ó! Tratt-ó! És abba se hagyjuk, míg nem rajzoltunk circa 17 traktort. Majd következnek az autók, házak, állatok. Nagyon ügyesen, elmélyülten építkezik, nem csak kockákból. Az apró tárgyakat általában előszeretettel pakolgatja egymásra. Semmit se véletlen, mindennek rendeltetése van, használati utasítással ellátva. GA!= garázs...és máris körbeépített egy kisautót. Híííí= híd...és ráteszi a kisautót. Templo'!= tornyot épít, és mondja, hogy Mama. (Biztos vagyok benne, hogy nem a méretes hasonlóságokra céloz, hanem arra, hogy az imádott mamájuk ott is gyakorolja a vallását, és előfordult, hogy a legkisebb unokáit is elvitte a templomba.)