'Zújvi Lágrend.

A fiacskák délutánonként(!!!) finoman szólva nehezményezik, hogy haza kell jönni az óvodából. Már az is előfordult, hogy Levente ordítozva vetette magát a földre, közben meg tíz körömmel kapaszkodott hol a szék, hol az óvónő lábába... nehogy már a gonosz szülők erőszakkal hazavigyék...és még az utánfutós, zöld traktort sem hozhatja magával...brühühü. Eddig óvatosak voltunk, de azt hiszem, most már akár nagydobra is verhetjük, hogy igen-igen tetszik nekik ez az új világrend. Mindkettőnek tetszik a zöld traktor. Pici szépséghibái vannak ugyan a Zédeséletnek, mert pl., hogy ugyanabban a pillanatban Ambruskának, és hát sajnos, de még Ignáckának is az a bizonyos zöld traktor a kedvence, az ott és akkor felér egy csúnyább konspirációval, vagy egy kisebb háborúval, meg ki hallott még olyat, hogy minden egyes gyerek csak a saját helyén, fegyelmezetten ehet, miközben ott pöffeszkednek a polcokon karnyújtásnyira az augók, siháhák meg höhöhök, és még csak meg sem szabad kínálni őket egy kis sajttal, meg egyáltalán, milyen dolog az, hogy öt kerek percig szépen ülni egyetlen egy asztalnál, egyetlen egy széken?! Meg egyéb ilyen apróságok. Összességében viszont nagyon szeretnek ott lenni. Ott enni, ott aludni. Ahol jó. Remélem egy hónap múlva is, meg egy-két év múlva is.