kedd, május 12, 2009

Méhecske és a vérszívó fenevad

Valamikor dél körül már negyedszerre cserélünk kötést a kis sebesültem fején (állandóan leszedte, ledörzsölte, lealudta a homlokáról, amúgy meglepően jól viselte az egészet). A csapzott, kis szöszke haját próbálom hátrasimítani, hogy ne ragadjon bele nagyon a tapasz / haj a sebbe, és hát tény, hogy sokkoló látvány a csúnya, vörös duzzadt seb szélein égnek ágaskodó négy kis fekete drótocska.....mint valami bizarr csápok, lábak. Levente, aki egyetlen kötözést sem hagyott volna ki, sőt, végig ott segédkezett nekem (tényleg, tartotta az ollót!), nagy komolyan rámutat a testvére homlokára, és megszólal:

-"Mmmm-mmmmm-mmmm! Pssszt!" (Méhecske! Alszik, legyünk csendben!)
Derűre ború...na, meg hogy a mai nap se teljen el dráma nélkül: kit talált meg magának már megint egy mocsok, vérszívó fenevad? :(. Na kit? Apró volt, vézna, és randa. Nagyon remélem, hogy a sok hátrányos tulajdonsága mellett (bár a soványsága számunkra határozottan pozitív tulajdonság / jel is lehet) legalább makk egészséges volt :(... . Azért mégis könnyebb most ezzel élni, mint tavaly, mert most legalább a védőoltásokkal készültünk, amennyire lehetett.

Nincsenek megjegyzések: