Sürgősségi poszt

Ma szándékoztam egy boldog-kiegyensúlyozott bejegyzést írni, miszerint végre mindenki jól van, már csak egy gyerek orrát kell törölgetni, és azt sem állandóan, gyönyörű, egyszálpólósan mezítlábazós az időnk, az éjszakák nyitottablakosakácbodzaillatúak, és csak egyszer ébredtek a múlt éjszaka is, mindezt szépen kiszínezve mindenféle kedves történésekkel...mire ma este az apjuk úgy rohan haza Tamással, hogy kis patakban csordogál a vér a két szeme között, végig le az orrnyergén, a rögtönzött, vértől ázott póló-kötés alól. Engem már ez a látvány letaglózott. Jobb lett volna nem megnézni a kötés alatt vértől pulzáló mély lyukat, talán elkerülhető lett volna a fizikai fájdalom, és rosszullét. (Nem, nem lett volna) Hosszú percek, meg a gyerek nyöszörgő augózása, meg okos kis visszajelzései kellettek a nyöszörgő kérdéseimre ahhoz, hogy annyira összeszedjem magam, hogy részemről is indulhassunk a sürgősségire. Ódaúton sikerült kicsit lecsillapodnom, mert a kis sérült értelmesen interaktív volt, mesélt az autóról, meg mutatta, hogy megütötte a fejét, meg észrevette, hogy közben elröppent odakint egy dár-dár is. Sőt, azt is elmondta nekem, hogy van neki egy ikertestvére, aki a mamánál maradt. Hozzátette azt is, hogy valószínű autózik a mamánál. Vigasztaltam, nem baj kicsi fiam, nézd, mi is milyen gyorsan megyünk az autóval, és még csak rá sem szólok az apádra, hogy lassabban. Ügyeletes doktorbácsi szerencsére profi volt, gyors és rutinos, és volt egy-két jó (+anya-ideg-nyugtató) szava is hozzánk. A sebet sajnos több öltéssel össze kellett varrni, szerencsére nem találta túl mélynek, és ugyanakkor tiszta is, meg aztán "kutyabaja sem lesz a manónak", "gyerekek sokkal könnyebben és gyorsabban gyógyulnak, mintsem gondolnánk". Szinte kértem, hogy azért diktálja csak be ezt is a látleletbe, csak nekem, miattam, otthoni használatra, de csak szipogva megköszöntem a sürgősségi ellátást, és indultunk is gyorsan haza. A kis varrott-kötözött homlokú megint sokat segített azzal, hogy figyelmeztetett arra, hogy mamánál van az ikertestvére, és ugye autóval megyünk érte:). Persze, hogy 'krek mama aug', drága gyermekem. És a Diagnózis:

"A fej nyílt sebe, k.m.n. Esés, k.m.n. Anamnézis/Status: Jelen panaszok: Ma este otthonában elesett, homloka sérült. Eszméletvesztés, hányinger, hányás nem volt. Status: a homlok középvonalában 1 cm-es haránt bőrseb, kóros neur. jel nincs. Diagnosis: vuln. cont. capitis Terápia: sebtoilette, local, sutura, kötés, AT adása nem indokolt, aktívan immunizált. Kontroll p. e. ill 2 nap múlva."

Helyesbítés, ill. kiegészítés: nem otthonában, hanem kemény munka közben, hatalmas ikerbabakocsit tologatva esett el, egy hegyes kőre, Erdőmellett. Eszméletvesztés nem, de hányinger volt....az anyjánál. Különben kutyabaja sem lesz a manónak! A gyerekek sokkal könnyebben és gyorsabban gyógyulnak, mintsem gondolnánk.

Tanulság: 1. a boldog posztok megírásával nem szabad estig várni, meg kell írni őket, azon nyomban, melegében.

2. A bajban szerencsénk az apátokkal volt, aki a fáma szerint nagyon nem bírja a vér látványát, (születéseteknél konkrétan a vérünk miatt nem volt képes asszisztálni) viszont most ő volt az, akinek nagyon jelen volt a lelke.

(Lehetőleg kerüljük az ennyire véres konfliktusokat úgy a közel-, mint a távoli jövőben is, jó? Apátok nem nyugtatott meg ez ügyben, sőt, nem is részletezem mit mondott:). Megyek, és veszek egy forró fürdőt, és ma, kivételesen, várom az éjszakai szokásos traccspartit:). Komolyan. Bár számítunk rá, hogy a kőkemény, véres tapasztalat miatt Tamás ma éjjel esetleg kihagyja... .