Tartozom magunknak egy 'hol-is-tartunk-15-hónaposan összeszedettebb beszámolóval, mert ha ők ilyen iramban haladnak, én meg sokáig napolom, a totyogós-gügyögős-pelenkás bejegyzések után hirtelen olyan fogalmak is keveredhetnek az újabb posztba, mint csodafiúk és Gödel nemteljességi tételei, meg az anyjuk halovány lila gőze se, meg Google kereső, meg segítség, ki érti ezt. Szóval, kezdem édes anyanyelvünkkel. 15 hónap alatt gyönyörű, értelmes, miniatűr emberkéket növesztettünk, akikkel prímán el lehet beszélgetni az élet apró-cseprő dolgairól. Nem csak megértik, de válaszolnak is. Provokálnak. Keresztkérdéseket tesznek föl. A maguk módján:). Lehet velük beszélni az időjárásról, etológiáról, zoológiáról, Díesel motorokról, gasztronómiáról, végülis mindenről.
A: - Nézzétek csak esik az eső, most nem mehetünk sétálni!
Cs: - 'E...Eee...Eeee...au....au!!! Au...Au????!'
A: - Igen, az ott az ablakon esőcsepp! Esik az eső. Jé, tényleg, a kutya ugat odakinn. Nem, ő nem fázik, nem baj ha megázik, ő kimehet. Micsoda jó füled van!
Cs: - Augo!!!' Nyam-nyam! (Közben fél kézzel a jó fülüket mutogatják, fél kézzel rángatják a bababiztonsági ajtót, miközben hangosan csámcsognak, cuppogtatnak.)
A: - Valóban, közeledik egy autó is! Nem lehet apa autója, apa csak délután jön haza. Ne tépjétek föl az ajtót, most nem megyünk le, hiszen nem rég jöttünk föl. Nem is lehettek éhesek.(Na ez az a pillanat, amikor még körmönfont rafinériával el lehet őket tántorítani feltett szándékuktól, ellenkező esetben elszabadul a hiszti nevű pokol. Bevetem a Jokert.)
A: - Inkább olvassunk, jó?Szaladnak a könyvespolc alá, mutogatnak, kurjongatnak. Ha sikerül megegyezni, hogy melyik könyv legyen, ki hol ül, ki tartja, ki lapoz, nyert ügyem van:). Óriási lépés, hogy már nem érik be csak azzal, hogy tizennegyedszer is végigmutogatom a gombát, meg a kéményt, ehh...ez kisgyermekeknek való móka! Érdekfeszítő történetekkel kell a fiúkat szórakoztatni, különben kezdődik minden elölről. Az igazán vicces az, mikor ők is bekapcsolódnak a mesemondásba. Íme egy csodafiús mellékszál: 'Őőőőő.....cuppogás.....tapsolás, aaaaa....cuppogás'! Üres kosárra mutogatás...kézrázás. Mindez dióhéjban, eredetihez hű fordításomban annyit jelent, hogy az őzek (őőőő) eszik (cuppogás) a pogácsát (süti süti pogácsát mondokából a taps = pogácsa) és az almát (aaaa), mellettük üres kosárka, értelemszerűen megették, elfogyott. Nincs. Te jóságos! Bonyolult, összetett mondatokban mesélnek ezek a férfiak! Azért nem mindig ilyen bőbeszédűek. Sőt. A már jól bejáratott szavak / jelentések (háp-háp, gigágá, dár-dár, työ-työ, cicc, augó, bhú, ihá, krek) mellett viszont egyre gyakrabban, és természetesen önkényesen hang-, és szóutánoznak. Mesélek nekik pl. a békákról, közben továbblapozunk, mire hallom, hogy Levente bhé..bhé-kázik:). Szem felcsillan, lap vissza, mondom és kérem szépen, hogy BÉ-KÁzzon nekem egyet, mire hirtelen magára rántja a némasági fogadalmát, pimasz 'azértse' vigyorral tetézve, és kerget előre, új vizekre. És mindig figyelni kell, mert amint változnak a színfalak, a bősz 'bh'ö-bh'ö-zés máris újat takar, volt az már sapka bojtja, de bohóc is. 15 hónap alatt már rájöhettek, hogy a magyar nyelv elsajátítása eléggé körülményes, és ez lehet az oka annak, hogy néhány napja mindenre nemes egyszerűséggel csak annyit mondanak, hogy 'bhá!'. Meg mutogatnak hozzá. Mondjuk én sem törném magam a helyükben, ha állandóan lenne valaki mellettem, aki kitalálná, és teljesítené szinte minden gondolatom. Mert valljuk be, sokkal erősebb és különlegesebb kommunikáció ez, mint holmi szóbeszéd, bármilyen nyelven. Szerencsére a szövegértéssel sokkal előbbre tartanak, mint az olvasással. Minap meg is lepődtem jól, hogy olyan bonyolult feladatsort is teljesítenek seperc alatt, mint 'Bújj be az ágy alá, és hozd ide anyának a cipődet, de ne a csatosat, a zsiráfosat hozd! Tudod, két félpár van ott.' Levente bebújt azonnal. Kihozta. Mind a két félpárat. Megkímélendő kedves anyukát, no meg úgyis neki kellett volna visszamásznia a csatos után is. Többes számot használtam, pedig az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tamás s-o-h-a nem mászik be az ágy alá, hiába is kérem. Ő klausztrofóbiás. Bevallotta. Ellenben, ha megkérem, hogy tolja át a testvérét teherautóval a másik szobába, aztán ide vissza, anyához, szó nélkül megteszi :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése