Vis Vírus contra Csodafiúk

Hogyan viselkedik két 15 hónapos úriember, illetve hogyan nem...erről szerettem volna értekezni, de vis major, nevesen egy ronda vírus miatt most hirtelen csak arról tudnék, hogy hogyan viselkednek betegen...:(. Erről meg most egyáltalán nem szeretnék. Az egész hétvégénk az aggodalomról, a Betegségről, gyerekorvosról szólt. A ma reggele is rettenetes volt, őket a lázzal, sok hányással járó betegség, engem a kétségbeesett magatehetetlenség emésztett föl. (Gyerekdoktor szerint a szervezetnek kell leküzdenie ezt a vírust, a diétáztatáson kívül igazából nem tehettünk semmit.) Bízom benne, hogy ezzel a délutáni alvással (napok óta végre ettek néhány falatot, iszogattak keveset, és nem hánytak) talán túljutunk a szakadékon. Mondanom sem kell, hogy kb. ezerszer jobban viselem, ha én vagyok beteg. Tudom, edződnöm kellene, bár szerintem én ebben - látni, ráadásul magatehetetlenül hogy szenvednek a gyerekeim - soha nem leszek edzett, erős. (Nem is akarok.) Tudom, hálásak lehetünk, hogy 15 hónap után ez az első és komolyabb betegségük. (Igazából hálásak is vagyunk, és ez most meg is fogalmazódott szépen.) A propos, viselkedés! Annyit azért muszáj megjegyeznem, hogy ők hősiesen vettek minden akadályt,(injekció, kúp, anyjuk kínja) és egy olyan komoly Vírus is, ami egy meglett férfiembert fél napra szó szerint leterített (konkrétan az apjukat), velük csak felváltva tudott elbánni. Grrrrrrrr!