Kicsi fiúk nagy dolgai

A sok szenzációs életkép után most következzék egy igazi földhözragadt, közönséges, babablogba illő bejegyzés, ami azért mégis mérföldkő. Ma az én Nagycsoda Okos Tamás fiam egyértelműen jelezte, hogy ő kérem b-e-k-a-k-á-l-t. Jelentőségteljesen, komolyan - mint amikor nagy dolgok vannak születőben, ugye - a pelenkájára mutatott, elhúzta az orrát, és pfhujjj-olva jelezte, hogy az ott most büdös. Még csak most kezdenek a bilivel barátkozni, inkább csak tologatják, pörgetik, autónak használják. Néha azért már ráülnek ruhástól, mondanom sem kell fél percet se bírják egy helyben, lendületesen fölpattannak, és miután mélyen belenéznek, beleszagolnak, megfontolt kézrázogatással hozzák a tudomásomra, hogy az edény üres, 'nincs' benne semmi. Legtündérebbek mégis mikor ráültetik a macit, vagy a babát, és túlcsorduló empátiával nyögdécselnek mellettük, helyettük. Pelenkacserénél gyakran magyaráztam nekik, hogy ez itt most a büdösebb fajtából való produktum, (nevén nevezve, csak semmi cicó) ezért kell a bilire ülni, és hogy ezt most bezacskózzuk és kidobjuk, de előtte ha gondoljátok, meg lehet szagolni, nagyon büdös, pfhujjj. Túlságosan is fogékonyak a kis ficsúrok az ilyesfajta eszmefuttatásokra, mert egy ideje még a tiszta, bontatlan pelenkára is pfhujjjolnak, kuncogva menekülnek előle, alig tudom őket meggyőzni, hogy de neeeeeem....nézzétek csak meg, abban nincs kaka, tiszta, most nem phujj:). Újabban az üres zacskó láttán is fintorognak, a teremburáját a finnyás fajtájuknak:)! Jójátékna...meg különben is, így kezdődik a világ dicsőségének egyik fejezete.