Másnaposak

Levente alszik, Tamás alszik, Pál alszik...és mind alszanak:). Zanya felváltva főz, és gépel. Igen, lehet így is...tudom, általában kifut. Muszáj gyorsan lejegyezni, hogy milyen ügyesek voltunk tegnap, közös életünk leghosszabb kiruccanásán. Történt ugyanis, hogy apátok hirtelen ötletétől vezérelve, gyorsan összepakoltunk benneteket az összes szükséges és szükségtelen kellékekkel, és elkocsikáztunk messzeee-messzeeee...egészen Győrig. Apa egy megállónyit dolgozott, utána meg sem álltunk a...hol máshol...a Plázáig. Az egyetlen(?) hely, ahova beférünk az ikerkocsinak nevezett batárral. Volt egy pillanat, és volt egy bolt, mikor Tamásnál eltörött a mécses, de percekig tartott csupán. Utána már végig igazi yuppieként viselkedtetek:). Enyhe blazírral ugyan, de megbámultátok a 70%kal kecsegtető, színes árzuhatagokat és trendeket. Igazán az interperszonális kapcsolatok ápolgatásában remekeltetek. (Mosolyzuhatagok jobbra-balra, oda-vissza.) Zanya vett télikabátot, mert nem, nem jön még a tavasz. Különben is, engem inkább meghatottak azok a bizonyos táblák. Néktek vásároltunk habszivacsból készült, összerakható, színes-képes négyzeteket, ez is amolyan szinte-minden-babaszoba-kötelező-kelléke. Azt hittem, jó dolog. Nemsokára felfedezitek, hogy tartalmaz sok, apró, lenyelhető darabkát is, mintha nem lenne házunk táján elég. Egyéb. Ilyen. Khmmm. Apa vett doppstadt alkatrészt. Úgy kell neki. Este fél kilencre itthon is voltunk...és, hogy a továbbiakban nehogy túlságosan elbízzuk magunkat, miszerint lehet kettőtöket kényünk és kedvünk szerint nyúzni holmi boltokon keresztül és kasul, ordítottatok egy sort dual surround systembe, nem etéttek meg a vacsorátokat, és hajnali öt órakor követeltétek a reggelit. Mire büszkeszülők: de tündérek-okosak-aranyosak-jólneveltek-ugyu-bugyu, milyen jó, hogy nem a boltban, útközben, hajnali háromkor stb. üvöltöttek:).

Négyen

Tavaly februárban készült ez a fénykép. Feleség és feleférj. Mindkettő jobbik fele meg beleköltözött - akkori legjobb tudásuk szerint - egy egész gyerekbe.
Azt hitték hárman pózolnak, pedig már sok-sok napja az egész gyerek gondolt egyet, és hogy ne unatkozzék, no meg szülei legeslegnagyobb gyönyörűségére megduplázta magát...és azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak. Itt a vége, fuss el véle.

No fiaim, tegnap újabb mérföldkő az életetekben: "beleharaptatok" életetek első almájába. Mi tagadás, a ti 2személyes kis társulatotok, felért egy egész kabaréval, jókora kacajt fakajtva szüleitek arcán. Levente kicsit éhes volt, ő úgy ette - akarom mondani szopta - a kiskanálból az almát, mint akit hetek óta éheztetnek. Tiszta tacsak volt a szád, közben elismerő hangok hagyták el kis torkodat, mintegy követelve a következő falatot. Tamásnál a helyzet kicsit más, hisz ő előbb ébredt, s neki azonnal kellett ehetőt adni, a jól megszokott tápszerből plusz anyuciból, mert éhségének elég erős hangot adott. Almareszelés közben felkelt Levente is, és vele már az említett módon kezdtük az etetést. Te, mint jóllakott kis oroszlán, mintegy zaklatásként értékelted az új kaja szádba taszigálását. Nem mutattál túl nagy érdeklődést ezután a gasztronómiai nagy szám iránt, s az anyatejnél kissé fanyarabb íz grimaszokat csalt kis orcádra. Hát ezt már nem bírtuk nevetés nélkül, mire te még jobban fanyalogni kezdtél: ha ezek így röhögnek, akkor ez valami kész átverés show lehet az ősök részéről - gondolhattad. Nem az volt, te demonstratíve lenyeltél egy-két falatot, tudatva: ez csupán jó szándék és nem elismerés kérdése részedről. Talán majd legközelebb, ha még édesebbre csináljátok, és nyomatékul te is mosolyogni kezdtél. Ezt az almás pofát aztán végképp nem bírtuk ki száraz szemekkel, és mind a négyen úgy nevettünk, mint a legjobb kabarén, amit valaha élvezhettem, a teátrális jelenetek özönét zúdítottátok ránk, almanektártól cuppogó szátokkal. Ezen is túl vagytok, s ha valami ennyi nevetéssel jár, hát az rossz nem lehet! Szeressétek az almát kicsi kincseim, ha életetekben bármikor beleharaptok egy finom ropogós almába, és ez a kis családi adoma is eszetekbe jut, akkor az a gyümölcs nem csak az egészségetekre, de a boldogságotokra is fog válni! Nincs a világon nagyobb földi adomány, mint egészségesen boldognak lenni, amit nem csak nagy dolgok tehetnek velünk! Ha okosan sáfárkodtok az élet megannyi apró csodájával, és nem mentek el mellette felfedezetlen, akkor bizony még egy alma is megédesítheti az egész napotokat!

Jegyek, anyától?!

A látszat ikerített Örömeink esetén is tud csalni, hiszen nem is annyira egyformák a kisfiúk. Sőt. Vannak ugyan szélsőséges esetek, mikor nekem is olyannyira, mint két borsószem, és összetévesztem őket.
Lássuk csak: hajnali 5 órakor a gyerek-szülő kapcsolat még intenzívebb ápolgatása végett egyikük az apja hathatós segítségével átkéreti magát a szobánkba. Félálomban átölelem, na de melyiket is? Másik klasszikus példánk, mikor télvíz idején csak a szemük meg a pici gombnyi orruk látszik ki a bugyorból, és nem én bugyoláltam be őket. Bevallom töredelmesen: megesett, hogy ilyen esetekben én is összetévesztettem már őket, bezony. Mostanság ismerőseinknek - többnyire - sikerül saját nevén nevezi a kiszemelt gyereket. Persze, csak ha egyszerre látják mindkettőt :). Apropó, jelek: Leventém csodálatos, bíbor térképecskéje állítólag el fog tűnni:(. Meggyőztek a szakik, hogy jobb lesz majd neki nélküle. Pedig különlegesen szépséges, és nem is vele egyszerre született, hanem kb. két hetes kora körül, csak úgy, hirtelen a helyén volt:). Tamásnak viszont kedd reggelre megjelent az első, halovány anyajegye:). Anya szemei előtt is.

Hééé, ti nagyok?! Most ez nem komolyan ugyan, de tényleg azt hiszi, hogy csak így rámtámaszkodhat, miközben...???

Na, megülj csak!!!

Levente is magyaráz...

Esti Tamás szöszmötöl

Hálós meglepetés

Sic non transit gloria mundi...magyarán: Burokbanszületett és apja kezdenek elhíresülni. Kedves helyen kötöttünk ki, mit mondjak?!:)

Csak ölben!

Naplónk átköltözik az ördögfiókák.blogspot.com - aktualizált - oldalra:). Büszkeszülők is kénytelenek módosítani a 'jajezekcsakállandóannevetgélneknaccerűeneljátszanakegésznaptündérekbündérek' című áradozásokat a repertoárból. Most valami ilyesmiben gondolkodunk 'kiszsarnoksárkányfiakegésznapcsakéskizárólagölbenakarnaklenni...'. Pont. Talán a tapasztalt, gyakorló anyák emlékeznek még, hogy egy ilyen pici emberpalánta is mire nem képes ezen eszményi állapot elérése / fenntartása végett. Én egy igazi stratéga és erőművész leszek... idővel, kettővel. Lelki szemeim előtt látom magunk: egy-két év és 2x16 kilónyi gyerek csüng rajtam... nem éppen szótlanul:). Csapó! No, de igazán nem panaszkodhatom, méltányosak végülis, hiszen volt már olyan, hogy nem egyszerre ordítottak:).  Az sem egy utolsó szempont, hogy a sok mókázástól estére kellemesen elfáradunk, és...édesdeden átalusszuk az éjszakát. Kicsik, Nagyok.

Nagyon különleges tavaszi szél...

Megint a tavasz van terítéken. Egy kedves szájber-ismerősöm naplója által találkoztam újra ezzel a libabőrző '86-os tavaszi széllel...és belémköltözött a mai napra e dallam. Amúgy nem titok, hogy nem tudok (ergo: nem szeretek) énekelni, de ez az egyik a néhány dalocska közül, amit énekelgetek nektek, ha hármasban vagyunk. Ma mertem négyesben is. Meg hát én is a tenyeremből puskáztam (igaz, matek képleteket)...valamikor a 80-as évek végén:). God saved the Queen:).