Békés, boldog kettőezertizenkettőt !!!
péntek, november 25, 2011
Legyen meg a te országod
T.: - Úgy tudjátok meg, hogy elmegyek Világgá!(...drámai szünet...)
- És ott fogok élni Világgában, aztán sírhattok utánam!
szombat, október 29, 2011
szerda, október 19, 2011
hétfő, október 17, 2011
Vér(e)testvér
Kisfiam, mi ez a pici seb az arcodon?
L.: - Hát. Tamász cinálta!
T.: - Igen, én csináltam neki, de képzeld el, anya, hogy utána még bocsánatot is kértem, és gyorsan törölgettem le a véret az arcáról! Anya, én mind letöröltem a véret!
Ugye jó testvér voltam anya, igaz !?!?
szombat, október 15, 2011
Vadkanlak
Az erdőben találtak egy állkapocs-darabkát, a lelkendezés határtalan.
T.: Anyaaaaa, dínóóó csontot találtam!
L- Szelintem ptelanodon!
A.: Szehrintem meg egy vadkané volt ez a fogsohr.
L.: Anyaaa...de hiszen ebben a fejben nem lakott soha vadkan !!!
vasárnap, október 02, 2011
Móccer, avagy az örök ifjúság forrása
T.: "Majd mi Leventével felfedezünk nektek valami móccert, hogy ne öregedjetek meg, jó, anya!?"
csütörtök, szeptember 29, 2011
Spária
Á.: - Hol voltatok fodrásznál?
T.: - A Teszkónál!
Á.: - A Teszkónál nincs fodrász, biztosan a Spárnál voltatok!
T.: - Nem! Én nem tudom az milyen ország!
kedd, szeptember 20, 2011
Négyévesek!
Négy éve ilyenkor már túl voltunk egy rohanáson, hisz hajnali kettőkor "kopogtatni" kezdtetek. A kiszemelt kórház meg ötven kilométerre. Aztán mégsem rontottatok ajtóstól ebbe a különös világba, kicsit megvárattatok minket, jól megkínoztátok édesanyátokat - no meg engem is, de a kettő azért mégsem összehasonlítási alap - és 11.40 és 42-kor mindketten megérkeztetek! Szép, egészséges és imádni való srácok vagytok, azóta amióta csak közénk jöttetek, és maradjatok is közöttünk jó sokáig! Isten éltessen mindkettőtöket erőben és egészségben, a többi már úgyis magától jön, ha e kettő adott!
kedd, szeptember 13, 2011
Zörej
Kiadós fogócska után a három kölök egy kupacban piheg, a négylábú kölök épp párnaként funkcionál.
Az idillt Levente méltatlankodó hangja zavarja meg:
- Anyaaa, mi zörög úgy ebben a kutyában?!?!?!
péntek, szeptember 09, 2011
Göröngy, a rend éber őre
Göröngyös az út, ahol élünk...ööö...nézőpont kérdése. Épp egy jókora gödörbe huppan bele autónk kereke, Levente így nyugtázza:
"- Anya, ez egy fekvőlendől volt."Végülis.
csütörtök, szeptember 01, 2011
Lecsap a PETA
Teszkó, húspult, Levente csípőre tett kézzel, nem kevés élccel a hangjában:
L.: - Néni, ezeket az állatokat mélt öltétek meg?
N.:- Ezeket az állatokat azért tartják, hogy az embereknek legyen mit enniük! Biztosan te is szereted a finom pörköltet!?
L.: - NEM! Én állatvédő vagyok!
péntek, augusztus 12, 2011
Szememfénye
L.: "...ha sokat nézünk még, elkopik a szemünk!" (Aggodalomra semmi ok, csak elálmosodott.)
kedd, augusztus 09, 2011
Sir Nyek hoppon
Talán 9 perc is eltelt, és egyetlen hangot sem hallani a szobájukból. Megyek föl. Saját kuckójukban nincsenek, a kis szobában egy pirinyó asztal alatt találom őket, dobozokkal körbebarikádozva, összebújva, apró játékokkal h-a-n-g-t-a-l-a-n-u-l bibelődnek, játszanak, vállvetve. Nem egészen értem ezt a bámulatos és főleg néma összhangot... .
"Nahát fiúk, ilyen gyönyörűen is tudtok játszani, hihetetlen ez az összhang, és ez a csend...szó nélkül is értitek egymást"... (és magamban már olyan magaslatoknál tartok, hogy mégsem mítosz az ikrek közötti rendkívüli kapcsolat, egymás rezdüléseit is....stb.
Tamás kikukucskál az asztal alól: "- Áh, anya, csak azt hittük szörnyek vannak a szobánkban."
péntek, augusztus 05, 2011
szombat, július 23, 2011
csütörtök, július 21, 2011
Báró Bakonyerdőrengetegi Siklósy Kétméterű
Van egy gyönyörű, nemes és nesztelen szomszédunk, a fiúk is teljesen odavannak érte.
Tegnap is tiszteletét tette a virágágyásunkban (ami nem mellesleg az ő házának az előszobája), minekutána Tamás lelkendezve rohant oda hozzám:
"-Anya, anyaaa, képzeld el, kidugta mind a kétméterű testét a házából!"
kedd, július 19, 2011
Bocsánatos bűn
Hosszú vasútállomás- és városépítő munka után mégiscsak összevesznek valamin. Tamás duzzogva vonul le hozzánk panaszra.
T.: - "Apa, képtelen vagyok megbocsájtani Leventének!"
A.: - "Mi történt kisfiam, mi baj?"
T.: - "Elfogyott a sínem, ő meg nem adott!"
A.: - "Menj szépen, bocsáss meg neki, és talán ad a sajátjából..."
T.: (fölcaplat a szobájukba, és szigorú, leereszkedő-kegyeskedő hangon odaszól testvérének:) -"Jól van Levente, mégis megbocsátok neked!"
vasárnap, július 03, 2011
Világmegváltó gondolatok...
Péntek délután, Anna kissé háborgó hangon megjegyzi: muszáj még pénteken is négy óráig dolgozni, menjünk a fiúkért! Azon túl, hogy igaza van - meg a névnapja is - , meg egyéb fontos elintéznivalók a cégnél... gyerünk haza! Éhes is vagyok, otthon még főzni is kéne, utána meg bevásárolni, így mondom az ötletet: menjünk a fiúkért az oviba, utána Pápára, eszünk egy ebédet és bevásárolunk is egyben. Az ötlet jónak találtatik, összeszedjük a srácokat, és már várjuk is a kiszemelt finom ételt egy vendéglő teraszán. Hát a fiatal urak mozgásigénye szűkebbnek bizonyul a terasznál, amit azért egy fagyi beígérése enyhít némileg, de verbálisan az utca is szűknek adatott, azt már nem tudjuk tompítani. Végre elfogyasztjuk ebédünket, és egy hipermarket felé vesszük az irányt, hétvégi ennivalóink beszerzése céljából. Tamás ül a bevásárló kocsi ülésében, Levente a kosárban -miért is nem gondoltak ezek a kocsigyártók ikresékre!?- és a verbális tempó nem hogy csökkenne, egyenesen növekszik. Az pedig külön élvezet, hogy miközben nem győzök koncentrálni a bevásárolandók listájára, pici fiaim egymás után teszik fel a világ legfontosabb dolgainak, általuk nem értett részleteire a kérdéseket. Bevallom, a logika ahogy kérdeznek, sokszor zavarba ejt, mert alig négyévesektől ez meglepő. Szóval a kristálycukor utcából savanyúság utcába tartva Levente megkérdezi: apa, ha te meghalsz, ugye feltámadsz utána!? Körülnézek a válasz előtt, hány ember röhög előre, mit mondok én erre a gyereknek, de mivel momentán senki nem tartózkodott hallótávolságban, meg hogy hamar lerázzam a gyereket: hát persze kisfiam! Gondolom úgyis erre a válaszra várt, hisz milyen megbízhatatlan apa az, aki csak úgy meghal, aztán kész. Tamás az élénk fantáziájával, meg a "fokozzuk kicsit a dolgot" szellemében az ő lehengerlő stílusában rátett egy lapáttal: Ha én meghalok, akkor úgyis leszakad az ég alja, és akkor én is visszaesek ide, igaz apa! No most nem volt időm körülnézni, úgy kibukott belőlem a röhögés, Annának már csak a poént tudtam könnyes szemekkel elmesélni, ő épp a húsos pultnál serénykedett. Erre a hétvégi kerti partin névnapomra kapok egy Vicc könyvet, amit találomra felcsapok és olvasom a nagyérdemű összegyűlteknek: Székely ember pecázik a fiával, kis idő múlva kérdi a gyerek: édesapám, mért van fenn a vízen a csónak? Nem tudom fiam. És miért kapnak a halak a csalira? Azt sem tudom. Hát az ég miért kék? Nem tudom. Édesapám nem baj, hogy olyan sokat kérdezek? Nem fiam, mitől okosodnál ha nem kérdeznél!? Hát az én fiaim kicsit rámenősebbek a székely gyereknél, nálunk nem ismert az az opció, hogy apa valamit nem tud, maximum jól palástolja azt. Ha így mennek a dolgok, gyanítom hogy ez a taktika sem tartható sokáig, mert még leéget valamelyik gyerek, hisz a logikájuk, mint fentebb is írtam, egyenesen veszélyes!
szombat, június 18, 2011
csütörtök, június 16, 2011
szombat, június 11, 2011
Afrika-kutatók figyelmébe
L.: Tamász, mikol is építettem Aflikát?
T.: Százegyben!...És i. sz. (?!) a százegyedik évben az Úl megépíté Aflikát.
hétfő, május 30, 2011
péntek, május 20, 2011
Szörny
T: - Apaaa fel akarok mászni a szélkerékre!
A: - Nem szabad kisfiam, mert oda csak bizonyos embereknek, speciális védőfelszerelésben lehet...
T: - Az mért kell?
A: - Mert veszélyes, a magasból könnyen lezuhanhat és szörnyethalha....
T: - És ha lezuhan, akkor hall majd még a szörny?!
kedd, május 10, 2011
szombat, május 07, 2011
Kölcsön gyerek...
Tegnap azon ritka alkalmak egyike volt erdőalján, hogy az összes gyerekem velem lehetett egyszerre. Ki is akartam használni a lehetőséget arra, hogy a cég által gyártandó fapelletnek készítsek egy reklámfotót. Ha már emberi kezek érintik a természet eme "gyümölcsét" az emberiség leendő boldogulásának parányi szegmensét, hát miért ne az én gyerekeim kezei legyenek azok a bizonyos "reklámkezek"! Szépen be is álltak, akarom mondani feküdtek a zöld fűre terített pokrócra az udvaron gyermekeim, mely zöld füvet, - mint a természet egyik szimbólumát - kívántam háttérként felhasználni. Kinyitották kezeiket, én beleöntöttem mindenkiébe egy maréknyi pelletet, és felkészültem a fotózásra, miután a testhelyzetek is alkalmasak voltak a fotó elkészítésére. No ekkor nem várt esemény következett, hisz a természet egy újabb "szimbóluma" érkezett hangyácska képében Levente karján igyekezve, csiklandozva fiam kicsi kezét és tudatát egyszerre. Levente megszállottan szeret minden aprócska élőlényt ami mozog. Legyen az a legcsúfabb póktól, a legdíszesebb bogárig, gyíkig, siklóig, békáig, szóval bármit! Kisfiam képe azonnal átszellemült, csak a hangyára tudott koncentrálni, és már nyúlt is érte, kihullajtva kezecskéjéből a fűre, a babszemnyi pellet darabkákat. Én szemrehányóan dorgáltam a gyereket figyelmetlenségéért, és bosszúsan szemezgettem a fűből a parányi fadarabkákat. Levente bűnbánó tekintete megindító látvány volt legidősebb nővérének, aki külhoni tartózkodása folytán ritkán lehet tanúja ennek a típusú nézésnek, s akiben biológiailag már megérett az anyaság lehetősége, hát azonnal kisöccse védelmére kelt, és megemelt hangján rosszallóan, felháborodva így védte a "bűnöst":
- Apa! Miért cseszteted emiatt a semmiség miatt Leventét!? Örülj neki hogy nem kell gyereket kölcsönkérned egy plakátnyi ember kezeinek a fotózásához, hisz neked van ennyi saját gyereked!
Hát..., mit mondjak, a röhögéstől újabb szünet következett, a nagy reklámmunka folytatása újabb percet váratott magára. Bevallom, rég nevettem ilyen jót! Köszönöm nektek!
vasárnap, május 01, 2011
Szép a világ
"Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne.
Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor."(Dsida Jenő)
Nekünk is. Fölöttébb.
szombat, április 30, 2011
Pofonofon
A.: - Kisfiam, magyarázd meg nekem, miért kell verekedni, miért nem beszélitek meg inkább a dolgaitok?
L.: - Anya, csak attam neki két pofot, melt az egyikből nem éltett vóna!
kedd, április 26, 2011
Ősmagyal
L.: - Felhábolító nagy tűz lett, a dinók mind kipusztultak, de hála Istennek, a magyalok nem haltak meg!
vasárnap, április 24, 2011
csütörtök, április 21, 2011
kedd, április 19, 2011
Szegény legény
L.: Én a csokimat és a játékokat is a szegény gyelekeknek adom, anya!
(Öt perc múlva már a Kinder tojás utolsó darabkáit eszegeti.)
A.: Mintha arról lett volna szó, hogy félreteszed a csokikat a szegény gyerekeknek...
L.: Anya, inkább a játékaimat kűdöm el nekik...de az összeset, anya!
T.: De ne kűdd el, mert akkor mi leszünk a szegények!
hétfő, április 11, 2011
Bánat
"Könnycsepp, - egy hangya ivott belőle,
eltünődve nézi benne arcát
és mostan nem tud dolgozni tőle."
József Attila
szerda, április 06, 2011
kedd, március 22, 2011
Szerződés
T.: Dávid, szeretlek!.
D.: Én is!
T.: Ígérd meg, hogy máskor is adsz a palackodból inni!
D.: Ígérem!
szombat, március 19, 2011
csütörtök, március 17, 2011
Értő olvasó
T.: Sanyi betű, Zénó betű, Ottó betű, Mama betű, Baba betű, Anya betű, Tomi betű, Hyundai betű, Emese betű, Levente betű, ööö...Jani betű!? NEM! Yard betű...
A: ...és ha összeolvassuk?
T.: KA-RÍÍÍ-KAAA!
hétfő, március 07, 2011
szerda, március 02, 2011
Zsaroló Nagymester
T.: Leventeee, add kölcsön a kardigánodat!
L.: Nem adom, mel te se attad a falmelnadlágodat!
T.: Leventeee, kérlek szépen, csak felpróbálom akkor!
L.: Jól van, tessék...de ne sokat vedd fel!
T.: Leveeente, ha én ezt nem viselem sokat, beteg leszek...
L.:(nem enyhül)Tamászka, most add szépen visszaaa!
T.: Levente, talán még kórházba is kerülök!?
vasárnap, február 27, 2011
péntek, február 25, 2011
kedd, február 22, 2011
vasárnap, február 20, 2011
Vasárnap reggel
Második felvonás.
T.: - Apaaa, szeretlek!
A.: - Én meg imádlak!
T.: - Apa, neked miért a benzinmotoros fűnyíró a kedvenced?!?!?!
péntek, február 11, 2011
Lágy bánat...
Bánat
Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szívemben.
Agancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünőszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.József Attila 1930
szerda, február 02, 2011
Vasárnap reggel
Első felvonás.
T.: - Ééédesanya, szeretlek!
T.: - Ééédesanya, imádlak!
T.:- Édesanyaaa, kaphatok csokit?Ezt inkább én nem kommentálnám:).
vasárnap, január 30, 2011
szerda, január 26, 2011
hétfő, január 24, 2011
kedd, január 18, 2011
vasárnap, január 16, 2011
Bóóó-l-thö
A nyomtatott nagy betűket játszi könnyedséggel betűzik ki, sőt, az olvasás is megy, értelemszerűen...:).
T.: "Tomi betű, Emese betű, Sanyi betű, Cica betű, Ottó betű..."
A.: "Na és ha összeolvasod a betűket?"
T.: "BÓÓÓ-L-Thö!"
csütörtök, január 06, 2011
Cry me a river
Nagyszülők mesélik, hogy Levente nehezen aludt el, anyát követelte.
Másnap reggel, már anya ölében Levente meséli: "...sírtam anya. Neked. Neked sírtam, anya."
szerda, január 05, 2011
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
