Hosszú vasútállomás- és városépítő munka után mégiscsak összevesznek valamin. Tamás duzzogva vonul le hozzánk panaszra.
T.: - "Apa, képtelen vagyok megbocsájtani Leventének!"
A.: - "Mi történt kisfiam, mi baj?"
T.: - "Elfogyott a sínem, ő meg nem adott!"
A.: - "Menj szépen, bocsáss meg neki, és talán ad a sajátjából..."
T.: (fölcaplat a szobájukba, és szigorú, leereszkedő-kegyeskedő hangon odaszól testvérének:) -"Jól van Levente, mégis megbocsátok neked!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése