Ikermesék

Ezek az apró gyermekek három-négy héttel ezelőtt még a jól bejáratott szavakon kívül csak a szavak első szótagjait - ha - mondták utánunk, ma meg ők olvasnak mesét, hangosan, könyvből, nekem:). Tegnap, miközben a nappalit próbáltam újra lakhatóvá varázsolni, ők felkuporodtak egy-egy könyvvel a 'bútolla', és egy kis unszolásra, khhm.. megvesztegetésre olyan sztereó felolvasódélt rögtönöztek, hogy egyik ámulatból a másikba estem, és nagyon nehezen bírtam megállni, hogy ne pusziljam össze-vissza őket. Levente egy nagyon rövid, de frappáns mesét választott, egy mondatba sűrítve a lényeget: 'nah, itt vég, fussz el!"
Tamás viszont ezt a sokkal összetettebb, mondhatni utópisztikus mesét olvasta fel nekem:  "Hóvó hóne, vót ec kilál. Kilál dógoz. Dzsondé. El. Pápá." Nem is értem, hogy miért nem születik manapság sok ilyen mese, ahol a király esze nem csak azon jár, hogy a lánya számára méltó pártit, maga után meg bölcs utódlót válasszon, idegbajos síró-röhögő görcsök közepette, hanem inkább ingben, Leeben, gumicsizmában fölpattan a John Deere X 748-ára, és lenyírja   Pápa  Félkirályság határában a füvet. Majd a gyerekeim. Megírják, ha nem más.