Ami a hétköznapibb dolgainkat illeti: hosszú-hosszú kimaradás után (Leventének néhány nap kivételével az október meg a november is kiesett, Tamás, az Őserő, októberben volt össz-vissz két hetet talán) Vackorék tegnaptól újra járnak óvodába. A gyerekek 'Jééééééé, megjöttek a kicsi ikrek' hangos ovációval és körbeszeretgetéssel fogadták őket, és lelkesen találgatták, hogy ki kicsoda. Meglepő, de a gyerekek sokkal pontosabban tudják őket beazonosítani, mint a felnőttek. Jobban, és másként figyelnek. Míg tapasztalatom szerint a felnőttek első reakciója az, hogy hű-de-egyformák, a gyerekeké jé-most-a-levente-álla-sebes. Egy szó, mint 100, az történt, hogy a két hónapnyi puha-meleg-szentháromságunk után az ajtóban Tamás még dobott felém egy könnyű csókot, megfogta a testvére kezét, és kis, könnyű négyéves nőcskék társaságában besétáltak a mosdóba, kezet mosni...úgy, hogy vissza se néztek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése