csütörtök, november 26, 2009

Kukapa és Szajanya

Jól sejtitek, a címszereplők most mi vagyunk, Büszkeszülők:). Csak azért merészelek kikotyogni ilyen kulisszatitkokat, mert eddig csak 1-2 szituációban szólongattak így bennünket a gyerekeink, azért ez megnyugtató:))).

1): a fiúim imádják a piszkos melót, és hangos KukaPaKukaPa rikoltásokkal próbálják rábírni az apjukat, hogy kukás autókat indítson útjukra a jútyjubon, és hát egy picit ilyenkor izgalmukban hadarnak. Igazából a teljes mondat így hangzik a szájukból, hogy KukaPaKukaPa!!! Lepp'a!)
2): Levente dédelgetett kedvence újabban egy plüss szarvas. Véletlen egybeesés lehet csupán, de Szajjal a nagy barátság akkor kezdődött, amikor kicsi LeLe fülébe is eljutott a fáma, miszerint a MÍ(kulás) szánkóját, amely roskadozik az ajándékoktól, ugye - Levente-magyarán: traktoroktól, kukásautóktól - talán éppen szarvasok húzzák. Egy jó anyának meg anyai kötelessége számon tartani a nap 24 órájában, hogy Szaj' éppen melyik sarokban, melyik kupac alatt lapul, és első szóra az elbitangolt állatot prezentálnia kell drágalátos gyermekének. Ellenkező esetben Levente lélekszakadva rohan hozzám, és egyre kétségbeesettebb hangon keresteti. 'SzajAnya!? SzajAnya???? Hóóó?'

2 megjegyzés:

márta írta...

Á, pont erre a háttérmagyarázatra gondoltam én is. Szajanya. Hihi! :)))

airámanna írta...

Á, nem is értem minek magyarázom, hiszen egyértelmű a háttér- :-))) !