vasárnap, október 25, 2009

Talán krupptalan

Péntek délben végre valahára elhagyhattuk a kórházat. Első nap Je még kifejezetten vidám volt, életet és ragyogást csempészett a kórház sivár falai közé. A szerény, elhanyagolt játéksarok lakóinak változatos programokat szervezett, (ingyenes Gyerekosztály turné... 1.) Fendt traktorral, 2.) autóval, 3.) vonattal, 4.) karton dobozban, 5.) ölben ...lovaglás, stb.) Ha akadt egy kis szabad ideje, akkor a kórházi személyzetet árasztotta el elismerő bókokkal. A jótét lélek a főorvostól kezdve a takarítónéniig mindenkit leDOTTOnéjnizett. (Az unott-morcos takarítónéninek pl. egészen felderült az arca a hirtelen átminősítéstől, Leventének amúgy is ő volt a legszimpatikusabb, mert neki volt egy érdekes Augó márkájú masinája, tele érdekes, színes dobozokkal, tubusokkal, és egyéb varázsszerekkel.) Másnap, hajnali öt órától kezdve viszont folyamatosan leírták magukat a Dotto néjnik, mivel hol tűt szúrtak a kezébe, hol hatalmas és ijesztő párakötést rögzítettek a fejére, hol pisifelfogóval zaklatták. Ha csak megjelent az ajtóban egy fehér köpenyes, az addig békésen kombájnokat, illetve traktorokat tervező Je átváltozott a végsőkig elszánt, mindenre képes partizánná, és prüszkölve, kapálózva ordított, hogy NEMÁÁÁ, NEMÁÁÁÁ, NEMÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, NE...NE!!! Akkora már én sem lehettem túl hiteles a 'de csak próbálnak meggyógyítani kincsfiam' dumával, meg nekem is hatalmas erőfeszítésbe került, hogy föl ne kapjam, és ne szaladjak el vele, messze, erdőbe. Úgyhogy még épp idejébe', még mielőtt túlfeszítették volna az összes húrt, és megszöktünk volna, kiengedtek. Haza, vissza az erdőbe. Még mindig köhécsel, folyik az orra, de itthon vagyunk, együtt, négyen, és azóta kisimult minden. Je újra vidám, eleven, és testvérével vállvetve képesek elhordani a fél Bakonyt is, ha kell. Ha nem, akkor is. Ja...és a kis páciens első szava a kórteremben az volt, hogy Ta!!!!!!! miközben rámutatott a közvetlen mellette lévő kis ágyra. Másnap, hajnali öt órakor, jóformán még fel sem ébredt, de az első szó - a változatosság kedvéért, ugye - az volt, hogy Ta?????? És csak utána Anya. Keserves tapasztalatok árán ugyan, de olyan új szavakat is tanultunk, hogy TŰ, SZÚ(R), PÁRAKÖTÉS, becsületes leventenyelven SAPCA, és Laryngitis subglottica.

Sapca
Munka közben
P.s. Köszönöm, Veresikeri, Detti, Gyöngy!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziasztok pici keresztecskéink!
Nagyon örülünk,hogy az angol betegből,magyar egészséges lett!
Ja,és már csak csupa jót szeretnénk hallani,mert a bűvös hármas már megvolt!
Millió puszi:Veresi Keri