Minap magyaráztam Tamásnak, hogy mázlid volt kisfiam, hogy angád az utolsó pillanatban elkapott, és nem zuhantál le az asztalról. Erre elkezdett hevesen ugatni, mutogatott a szomszéd udvarára, és intenzíven markolászta a mellkasán a ruháját. Így emlékeztetett, hogy bizony volt neki Mázlija régebben is, ugyanis a szomszéd nyaralóban valamikor tavasszal vakációzott egy Mázli nevű kis kutya, aki egyszer elkapta a mellkasán a ruháját és finoman megrázogatta:).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése