Ghí

Ma délelőtt a főhőseink az udvaron elkaptak egy közönséges földigilisztát. Volt is (kétrészt) nagy öröm, és (háromrészt) ficánkolás. A fiúk egy fűszállal noszogatták a gilisztát, roppant viccesnek találták amint az ide-oda kanyarodik. Percekig tartó alapos megfigyelés után Tamás megszólalt: sssszzzzzzz! (kígyó!) A fiúk összenéztek, Levente kétkedőn megpiszkálta, és fölemelte a fűszálra kunkorodó állítólagos kígyót. A csúszómászó nem volt rest, sem gyáva, és alávetette magát a mélybe...mire kiszaladt a számon egy 'hopp.... ez megugrott'! Erre Levente komolyan rávágta: bhé! (béka:))). Kígyó-béka meg csúnyán kihasználta a feje fölött keletkezett tanácstalanságot, és gyorsan beoldalgott egy földfuratba. Picit vádlón, és fölöttébb tanácstalan néztek rám a fiúk, hogy 'na drága édesanyánk, akkor...most, hogy is van ezzel az állattal!???'. Ezek után nekem gyorsan és határozottan nyilatkoznom kellett, és hát úgy éreztem, hogy muszáj előrukkolni valami alapos, megfellebbezhetetlen tudással, különben oda a reputációm, és többé soha semmit nem kérdeznek tőlem a fiaim. 'Gyerekek, ez egész pontosan egy lumbricus terrestris volt, mondjátok szépen utánam LUM-BRI-KUSZ TE.....' '...jó na, földigiliszta...egye fene, kezdetnek elég a GI-LISZ-TA is'. Ez egy giliszta volt. Mindketten, azonnal és egyszerre rávágták: GHÍ! Igazuk van, kezdetnek elég:). Ma, ebédidő, épp zöldséglevest kanalazgatnék az ikrekbe. Tamás hirtelen kicsippent egy ujjnyi zellerszárat a tányérból, körbe-körbe lóbálva a magasba emeli, közben arcán kigyúl és szétömlik a felismerés isteni szikrája, és boldogan harsogja: 'Ghí! Ghí! Ghí!'