Tényfeltáró

A mágikus realizmus mellett ideje lenne a konkrét és épp fájdalmas tényeket is rögzíteni, meg különben is, drága, keresztvíz-alá-tartó-anyátok szerint úgyis úgy nézünk ki, mint akik valami ismeretlen bolygóról üzengetnek az iwww.(i, mint intergalaktikus, a többit tudják) segítségével. Szóval, hosszú-hosszú napok óta (csak úgy tűnik, a kialvatlanság és az erős szolidaritás miatt, igazából hétfő este kezdődött a kórság) Levente beteg. Ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint hetekkel ezelőtt Tamás (hányás, magas láz, levertség, étvágytalanság, anyával-összenövés-különben-szívszorító-haldokló-hattyútánc). Gyerekdoktor szerint most inkább ne kapjon erős antibiotikumot, mint múltkor a testvére, mert valószínű(?!) vírusok bántják a manduláját, torkát, és nem bacilusok. Vírus család meg rá se hederít Antibiotikumékra. Marad a tünetek kezelése. Az udvaron, napsütéses melegben óvatosan ugyan, de - végre - annyit pancsolhatnak hideg vízzel, amennyit akarnak. Ezt nagyon szeretjük. Éjszakánként viszont muszáj volt bevetni a langyos zuhanyt meg a hideg borogatást, mert a lázcsillapító önmagában már csak édes és kevés volt, és egy kinyúlt, tűzforró, alélt sajátgyereknél nincsen rosszabb érzés a világon. Ma reggel mintha megadta volna magát Levente láza. Kicsit alábbhagyott. Ma reggel az ablakunk előtt ilyen szépen reggeledett: