"Ring the bells that still can ring
Forget your perfect offering
There is a crack in everything
That's how the light gets in."
A három Mester tudja ezt jól. A nagy öregről nem tudom, hogy a gyakorlatban ezt hogyan élte / éli meg, de a pici nagyoknál a játékszabályok a következők: üvegcsörömpölés-sikításukkal másodpercek alatt kinyittatják velem a téglaházikó mellett szerényen meghúzódó faházikó (szerszámstbtároló) ajtaját. (Szerintem, ha kitartóak, ettől a sikítástól a zárak maguktól is porba hullanának) Kituszkolják a szerszámokat, a műanyag motorokat, és mindenféle mozdítható csoda dolgokat a napfényre. Engem, majd egymást betuszkolják a házikóba, és magunkra zárják az ajtót. Kicsit megszeppennek a hirtelen-sötétben, de a réseken / lyukakon betüremkedő fénycsillámok láttán felragyog az arcuk, majd ámulva, nevetve, kuncogva, egymást lökdösve versenyeznek, hogy ki gyűjt össze több fénynyalábot és fénypöttyöt a zsebébe, meg a hajába:). És most írhatnám, hogy mennyire jó, hogy emlékeztettek erre a régen elfelejtett tudásra, de nem teszem:). De azért tudjátok, hogy mennyire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése