Mindenható Aúgó

Az aúgó megér egy külön misét. Kis Tamásunk legkedvesebb szava, amelynek csak a puszta kiejtése is mágikus, feloldozó és oltalmazó erővel bír! Ha a szükség úgy hozza, persze. Tulajdonképpen nála az aúgó a verbális kommunikáció alfája és omegája, a legprózaibb szituációktól kezdve (amikor az autó tényleg aúgó) a legösszetettebb, lelki történésekre is mind-mind az augó a magyarázat. Vagy a válasz. Vagy a mozgatórugó. Vagy tudom is én...a lényeg, hogy Tamás szerint az augó ott lapul mindennek az alján. Volt már vele számtalan nézeteltérésem ez ügyben, mert hiába magyarázom neki, hogy az nem augó, hanem cipő, nem augó, hanem fiókos szekrény, nem augó, hanem az O-T-P bank emblémája, nem augó, hanem tobzoska, nem augó, hanem egy papír darab...de nem lehet vele vitatkozni. Olyan vehemenciával kiabál nekem vissza, hogy 'AÚGÓ', meg még csapkod is hozzá, hogy én nem tudok / nem akarok vele így vitázni. (Mondjuk ez így nem igaz, hogy soha nem támasztja alá érvekkel a meggyőződéseit, mert pl. a fiókos szekrény esetében nem csak ordibálja, hogy aúgó, hanem általában érvel is, hogy bizony az ott egy autó, nem látom, ott van a két fényszóró (fogantyú) elől, azaz 'lááá...ééééé' = Ég a lámpája!) Inkább továbblépünk. Továbbmegyünk, de érvekkel alátámasztva, határozottan azért még mondanám neki, hogy 'de az akkor is egy tobzoska volt ott, hol láttál te azon kisfiam szélvédőt, meg kormányt, meg ilyesmiket?'. ) De ő már a következő autónál tart.