Nagy fiúk apró dolgai II.

Meseszövésünk ott maradt abba, hogy hogyan viselkednek főhőseink a hálószobában, (nem, nem megyünk át bulvársajtóba, nem teregetek ki szaftos hálószoba-titkokat:D), az úri kaszinóban, táncparketten, a páston. Igaz, hogy a társas érintkezés szabályait még elég öntörvényűen értelmezik, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy 88 centis, igazi úriemberként is tudnak viselkedni. A hálószobában, avagy egymással, egymás mellett: Tamásra pl. lassan jellemző lesz, hogy ha kinézte magának a testvére kezében levő akármit, (ez is jellemző 'tulajdonság', de vice versa is az) akkor nem lecsap rá hirtelen, hanem akkurátusan szétnéz maga körül, diszkréten fölcsippent valami igazán érdekfeszítő másik akármit, és lelkesen 'őh-őh'-zve dugdossa Levente orra alá, azaz f-ö-l-k-í-n-á-l valamit cserére!!! Szerencsére az sem szegi kedvét, hogy Levente elég ragaszkodó fajta, az éppen birtokolt tárgyakhoz is ragaszkodik, és ritkán fogadja el a cserére felkínált tárgyat. Azért ez egy szép gesztus egy 16 hónapostól. (Mindig meg is hatódom rendesen.) Levente is tud jó csapatjátékos lenni, pl. szívesen és gyakran fuvarozza teherautójával a kb. 20 dekával súlyosabb 'öccsét' a déli szárnyból a keleti szárnyba, és vissza. A kis önzetlenem a fuvaros munkáért nem vár semmit cserébe, sőt, gyakran kaptam rajta egyéb nagylelkűsködésen is. Pl. két kocka közül, csak úgy, spontán ötlettől vezérelve, átnyújtotta az egyiket a testvérének, és ezáltal bevonta a saját kis építkezésébe.(Belőle nem lesz Kissinger, Tamás esetében még nincs kizárva:D) Azért nem ez a nagy önfeláldozás és kifinomult diplomácia a fő jellemvonásuk, nem kell aggódni! Amúgy egyre határozottabb különvéleményeik vannak az életről. Sőt az irodalomról (egyik szépirodalmat lapozgatna, másik tűzszerészeti szakirodalmat), gasztronómiáról is (Tamás szereti a paradicsomot, Levente kicsit sem) más nézeteket vallanak. Igazából már hónapok óta külön olvasnak, külön építőkockáznak.(Rámolni, pakolni, könyv- és laptépdesni na azt együtt, vállvetve, nagy egyetértésben szoktak! Hjajjj....bárcsak lenne két (sok!!!) külön táska, két, (számtalan!!!) külön kirámolható fiók!) Külön, de mindig egymás közelségében. Mindig egymás látóterében. Képlékeny éntudatukról most még csak annyit, hogy ha pl. diszkréten érdeklődöm valamelyiküknél holléte felől, mindkettő határozottan a mellkasára bök. Ugyanakkor ha bármelyiket a másikról kérdem, akkor tekintetével elsőként az ikres portrékat keresi a falon, sűrű 'krek'-ezés közepette, és csak utána néz a testvére után. Mégis elárulok egy igazi hálószoba-titkot: újabban (mit újabban?!, hónapok óta) hetente többször is előfordul, hogy éjszaka + hajnalban felsírnak. Természetesen felváltva:D. Igen, tudom, túl rohamosan fejlődik az idegrendszerük. Még jó, hogy. Úri kaszinó: hát itt bizony alapkövetelmény a választékos, élvezetes előadásmód, lehetőleg minél több nyelven (latin, fhancia, nhémet, khiptofház az alapok). A fiúk egymás közt inkább csak kriptofázul társalognak, de ugyanakkor felismerték a tömegekkel való kommunikációban rejlő lehetőségeket. Túlságosan nem törik magukat, hogy beszéljenek népük nyelvén, rájöttek ugyanis, hogy a plebejusokkal való információcsere érdekében - akik ugye nem beszélnek, nem értenek kriptofázul:-D - elég egy-két szócskát variálni ('ehh' / öhh). A titok annyi, hogy mindegyiket a megfelelő hangsúllyal, hangerővel, és időzítéssel (kérdő / parancsoló / tele cukrászda) kell használni, és azonnal választ kapnak a legkényesebb kérdéseikre is. Kicsit talán korai, de ezek a gyerekek máris az állandó kérdezés fázisába léptek. Minap pl. bevásárlás közben mindenre hevesen mutogattak, és kérdeztek: 'Öh?(kriptofázból magyarra, szabadon: Az mi az ott?) Alma! Egy sorral odébb: Öh? Palackok. Víz, tea van a palackokban! (Persze, hogy mindegyikben, kicsit leegyszerűsítve, mert imádom látni szemükben is a felvillanó villanykörtét:) Öh? Mosópor! ??????? Tudjátok, amivel a ruhákat mossuk ki, miután összesározzátok! Erre mindkettő diadalittasan kap a kabátjához:). Holnaptól kifüggesztjük az úri kaszinó szabályait a lakás minden kardinális pontján. Szerintem olvasni is tudnak. Táncparkett: szeretik a zenét, a táncot, a fényeket, a lányokat. Meg a kisfiúkat is. Meg gyereknek gyerek a barátja, és tényleg! Minden egyes gyereket (legyen az 'igazi', vagy festett, képeskönyvben) kitörő örömmel üdvözölnek, elvékonyított, éneklő hangon beszélnek hozzá, hogy vá-vá-vá meg bá-bá-bá. Amikor csak tehetik, határozottan keresik a társaságukat. Látványosan barátkoznak. Ez azért érdekes, mert az egyik kezemen összeszámolhatom azokat az alkalmakat, amelyeket velük egyidős / hasonló korú gyerekek társaságában tölthettek, tehát esélyük sem volt tanulni a naaagy táncparkett (gyerektársadalmi élet) szabályait, tánclépéseket. Szóval, csakis valami zsigeri dolog lehet:). Pl. nyárutón, a Balatonon, képesek voltak ismeretlen lányokat leszólítani a homokozóban, de a saját súlycsoportjukból(+ 10 kg) szemérmetlenül ismerkedtek bárkivel. (Igaz ugyan, hogy szinte mindegyik potenciális barátnak volt valami nagyon vonzó akármi a kezében, lapát, hajó, úszógumi, de ez lehet a véletlen egybeesés műve is.) Hogy kivel, hol, hogyan ropják a Charlestont, hát arról majd egy-két hónap múlva...:). Pást: itt gyakorolnak a legtöbbet, nap mint nap megvívják ők is apró és nagy csatáikat. Határokat feszegetnek, harcolnak. Egymással, másokkal, kőtáblákkal és láncokkal, ugye...általában nulla megalkuvással, nulla toleranciával:), hangosan, erőszakosan üvöltözve, farkas-fair play szerint. Mint minden egészséges kisgyerek. (Csendben megjegyzem, hogy a másik oldalról mindez azért marha fárasztó is tud lenni.) Szerencsémre: roppant kíváncsiak, egy újabb csábításnak nem igazán tudnak ellenállni. Leleményes hisztielhárítási stratégiákkal és ölelgetéssel pl. könnyen lekenyerezhetők, kezes kis koboldokká változnak. Lehet ez majd még rosszabb is, tudom. Lesz jobb is. Írott és íratlan fair play alapú is. Dolgozunk rajta. Kicsit zagyva voltam, a lényeg, hogy teljesen normálisan viselkednek ezek a fiúk:).