Talán már három napja is annak, hogy Tamás kitépte a gyanútlanul olvasgató testvére kezéből a könyvet, mire a csendben lábadozó Levente hirtelen három akkorát sózott a támadója fejére, hogy csak úgy csattant. Néhány másodpercnyi mély döbbenet után még Tamás is velünk együtt nevetett a csattanón:-P. Az volt az a pont, amikor végképp megnyugodtam, hogy naavégreee, elsőszülöttem is teljesen meggyógyult.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
LOL
Igazság ide, gazság oda...nem fogok mindig ilyen szélesen vigyorogni az így-igazságosztókon:D...De most jól jött.
Megjegyzés küldése