Miklós&Co.

Idén már jóval több indulatot kavart a szakállas öregember. Bár megtermett krampuszai baljós árnyakként húzódtak meg mögötte, a drága gyermekek ugyanolyan kíváncsisággal vegyes félelemmel méregették őket is, mint magát Mikulást. Ráérezhettek valamire a fiúk, hogy ez alkalommal a félelmetes külső mégis érző ördögszíveket takar...és valóban, hiszen mikor invitáltam be a fura társaságot, szabadkoztak, hogy ők tényleg csúnyák, és a gyerekek nagyon kiskorúak, és megijednek, és tanácstalanul topogtak az ajtóban... de nem volt szívem kirekeszteni őket. Jó döntés volt, hadd ne szokjanak le a gyerekeim az elfogadásról:). Végülis jelesre vizsgáztak, egyenrangú partnerként kezelték őket Miklóssal :-D. Az ajándékok nem különösebben érdekelték őket, egyetlen egy ősrégi hozta tűzbe őket: