Csokis retrospektív

Szóval, éppen a déli alvást megelőző apró rituálékkal szöszmötöltünk, miközben Tamás hirtelen magához ragadta a polcon árválkodó - rendeltetését tekintve most épp csokitartó - mikiegeres dobozt. (Ugyancsak ő volt az, aki egy nappal korábban a Sparban egy zsúfolt polcon meglátta, és megszerette Miki egeret, és éktelen sivalkodásban tört ki, amint próbáltuk elszakítani tőle) Ismételten nem tudtam lebeszélni róla, könnyözönnel, eltorzult arccal, görcsbe rándult testtel hozta a tudomásomra, hogy márpedig ő most lélegezni sem tudna Miki egér nélkül, nemhogy békésen szunyálni. Hatásosabban érvel mint én, mi tagadás...hagytam őket együtt ágyba bújni. Bő 3 (nem elütés, h-á-r-o-m) órányi eszményi csend után már aggódtam is picit, hogy meglepte őket valami álomkór, vagy mi a manó. A sejtelmes félhomályban hirtelen csak annyit láttam, hogy a rács két oldalán egymással szemben üldögélnek, minden jel szerint ébren, és valami furcsa pantomimjátékot játszanak...: mutogatnak, hajlonganak, leborulnak, dagasztják az ágyneműt, tapogatják a rácsokat, nyalogatják az ujjaikat. A szürreális képet mielőbb tisztázandó felkapcsoltam a villanyt, és első megrökönyödésemre körülöttük minden barna ragacs volt. Az összképből hirtelen egész másra asszociáltam, villámgyorsan kutattam a képbe illő bűnjelek után, de sehol egy lógó harisnyát, kiforgatott pelenkát, meztelen feneket nem találtam. Na és a szag??? És akkor hirtelen megéreztem az egész szobát belengő fanyar-édeskés kakaó illatát, hirtelen bevillant, hogy kivételesen kit is engedtem a fiam ágyába. Óriási kő esett le a szívemről, hiszen az alternatíváinkat szem előtt tartva, százszor élvezetesebb csokiból kivakargatni a gyerekeket, a berendezést. (Trust me, sok-sok alternatívával van tapasztalatom:D) Tettetett haraggal, ejnyebejnye-ebattázva (egyhamar azért nem szervírozok melléjük csokit az ágyba, széfben sem...az egyszer biztos) átmostam két gyereket, egy szobát, átöltöztettem két ágyat, két gyereket, és egész napra valami öniróniával vegyes büszkeség kerített hatalmába. Tényleg...van még olyan naiv anya ezen a bolygón, aki azt képzeli, hogy a 14 hónaposa nem tud kinyitni egy műanyag dobozt, ami teli és tele van apró, szétrágható, szétköpködhető, szétmázolható csokikával? Szerintem egyedül vagyok (pontosabban voltam) e hitemmel. Ugyanakkor finommotoros mozgáskultúrájuk előtt le a kalappal. Na meg hát Tamás maga a megtestesült jóikertestvérpárság példaképe is lehetne, hiszen az ádáz harcok árán megszerzett csokikészletét is megosztotta a testvérével. Amúgy minden corpus delicti arra utal, hogy Tamás valami vékonyabb, erős tárggyal befeszítette a Mikis doboz bezárt ajtaját, ergo felfeszítette a páncélszekrényt:), minőségileg tesztelte, és megosztotta a szajrét Leventével is. Bűnjelek és az elsőszámú gyanúsított: Az utolsó pillanatban kaptam el ezt a fölöttébb gyanús pasast, meg akart lógni... Hogy mi????????? Nevetséges! Mi ott se voltunk!!! Kérem, ezt is tegyék a bizonyítékok mellé! De kérem, mi csak segítünk felgöngyölíteni ezt a piszkos ügyet... Hm....lássuk csak...hol is voltam szerda délután 12.17- és 15.38 között? Csak az ügyvédünk jelenlétében vagyunk hajlandók nyilatkozni! Jól van na, beismerem, én is ott voltam...