Nagy könyv és kémény körül feszülő indulatok. Nem mellesleg meg bla-bla-bla.

Mézszöszkéim legkedvesebb olvasmánya a néhány örökzöld mondókával bélelt, tetszetős képekkel spékelt Nagy mondókáskönyv. Elég megpillantaniuk a bonbonmáz színű keménykötést, azonnal egzaltált 'Óóóóó'-zásba kezdenek. A kiválasztott felÓóózó ilyenkor ha jót akar, azonnal a földre kuporodik, hogy a dedek ölébe fészkelődhessenek. Kiválasztott tartja a könyvet, valamelyik ded sajátos módon ugyan, khhm...de lapozza azt. A képeket fel kell olvasni...és nem, nem lehet ám csalni, vannak ott betűk is, Tamás átslisszanást nem tűrő tekintettel, határozottan bökdös a betűkre, Óóó-óóóó. Ott is. Ezennel a fotelkönyvtartófelolvasóegyszemélyben teljesítette küldetését, mert a testvérek és a könyv innentől kezdve saját életet élnek, megbeszélik, értelmezik az olvasottakat. Nekem pl. egyelőre talány, hogy Tamás miért lelkesül be, és mit magyaráz a 7. oldalon a gombaházikó alig látható, picike kéménye láttán (ezt minden alkalommal megmutatja, és lelkesen magyaráz is hozzá). Testvére viszont elismerően bólogat rá, visszamagyaráz ugyanolyan hanghordozással. Levente kedvence pedig néhány tyúkocska a létrán, ő e látványt mindig Blá-blá-blával summázza. Próbáltam vele többször is megbeszélni, hogy azok ott inkább 'kotkotkot', esetleg 'pípípí', vagy ilyesmi...de ő hajthatatlan. Tyúkokra kerül a sor, Levente szeme felcsillan, bla-bla-bla. Tud valamit ez a gyerek. Amit még nem kellene. Amúgy érdekes, hogy ők ezekben a dolgokban általában tökéletesen szót- és egyetértenek. Általában. Mert ma pl. az történt, hogy az ominózus kis kémény dőlésszögéről(?) szóló eszmefuttatást Levente nem akarta hetedszerre is végighallgatni, lapozott volna tovább, mire Tamás ingerült lett, elvörösödött, kiabált, próbálta visszaterelni testvérét meg a lapokat a cserben hagyott kéményhez. Levente megmakacsolta magát, visított, mégazértse, mire hirtelen Tamás fölpattant, hadonászott, és úgy üvöltözött, mint egy vérig sértett tevehajcsár. Egyelőre - inkább csak a könyvek és egymás épségének érdekében ugyan, de - nélkülözhetetlen vagyok az Óóóozási rituáléjukhoz, úgyhogy még mielőtt teljesen analfabétának érezném magam közöttük, a kedvemért be-bedobnak ilyen magyarított, átlagos totyogószókincstárban is fellelhető szavakat, mint a Búúúúúúú, Ciccc, meg a Szhhhhhhhhh. Azért elárultak egy titkot is. A Ty'tyhö-Ty'tyhö magyarul virágot jelent!